829/E/1993. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 148. § (2) és (3) bekezdése, a telekalakításról szóló 29/1971. (XII. 29.) ÉVM rendelet 19. és 41. §-a valamint - a jogforrási szint elégtelensége miatt - a rendelet egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

A telekalakítási ügyben hozott államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának szabályozásával kapcsolatos alkotmányellenességet előidéző jogalkotási feladatmulasztás megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Közös tulajdon megszüntetésére irányuló perben a bíró - az eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, mert a Ptk. 148. § (2) és (3) bekezdése alkotmányellenességét észlelte. Ugyanez törvényi rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését indítványozta egy magánszemély.

Álláspontjuk szerint az Alkotmány 13. § (1) bekezdése tulajdonvédelmi szabályát sérti az, hogy a bíróság a társtulajdonost akarata, illetve beleegyezése nélkül, tulajdoni részétől megfoszthatja.

2. Egy másik indítványozó ugyancsak az Alkotmány 13. § (1) bekezdése sérelmét látta amiatt, hogy a telek ingatlanon fennálló közös tulajdon természetbeni megosztással való megszüntetéséhez szükséges telekalakítás szabályait nem törvény, hanem rendelet állapítja meg. Ez ugyanis a közös tulajdon megszüntetéséhez fűződő "alapvető jogot" korlátozza. Különösen indokolatlanul és aránytalanul korlátozó az a szabály, amelyet a rendelet 19. és 41. §-a tartalmaz.

Emiatt a rendelet egészét, illetve a megjelölt részrendelkezéseit különösen is alkotmányellenesnek véli és megsemmisítését kéri.

3. Az indítványozó azt is sérelmezte, hogy a telekalakítási ügyben hozott államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának szabályozása során jogalkotási mulasztás történt, mert a jogalkotó elmulasztotta, hogy a telekalakítási ügyben hozott államigazgatási határozatnak a megváltoztatását is lehetővé tegye a bíróság számára.

A jogalkotónak a mulasztás pótlására való felhívását indítványozta.

II.

A tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet (Ptk. 139. § (1) bek.).

A közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti; az e jogról való lemondás semmis (Ptk. 147. §).

A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani.

A közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét, ha ez a tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt, megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy, vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja. Ehhez a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges, kivéve, ha a bíróság a közös tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó tulajdonostárs tulajdonába adja, és ez nem sérti a bennlakó méltányos érdekeit.

Ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, illetőleg a természetbeni megosztás jelentékeny értékcsökkenéssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani. A tulajdonostársakat az elővásárlási jog harmadik személlyel szemben, az értékesítés során is megilleti.

A bíróság nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik [Ptk. 148. § (1)-(4) bek.].

A telekalakításról szóló 29/1971. (XII. 29.) ÉVM rendelet szerint ha a szabadon vagy oldalhatáron álló épülettel, építménnyel már beépített, vagy azzal beépíthető a mélysége és a területe szempontjából egyébként felosztható földrészlet szélessége (homlokvonalának hossza) másként nem teszi lehetővé a szabályszerű felosztást, megengedhető a földrészlet olyan kettéosztása, mely szerint a keletkező hátsó telek csupán nyúlványszerű résszel terjed ki a közterületre (nyúlványos telek).

A nyúlványos teleknek a nyúlvány nélkül is az építésügyi szabályokban előírt méretűnek (szélességűnek, mélységűnek és területűnek) kell lennie [19. § (1)-(3) bek.].

A telekalakítást engedélyező határozat a jogerőre emelkedésének napjától számított két év elteltével érvényét veszti, ha az érdekeltek ez alatt az idő alatt nem kérték a földrészletek tulajdonjogában bekövetkező változások ingatlan-nyilvántartásba való (telekkönyvi) bejegyzését.

Az építésügyi hatóság a telekalakítást engedélyező határozat érvényét kérelemre egy-egy évre ismételten meghosszabbíthatja, ha az engedély megadásakor fennállott építésügyi szabályok nem változtak meg. [41. § (1)-(2) bek.].

A telekalakítási kérelem jogerős elutasítása akadályozza a természetbeni megosztást. Ezt az államigazgatási határozatot a bíróság felülvizsgálhatja a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) XX. fejezete szabályainak alkalmazásával. A bíróság az államigazgatási határozatot, ha az jogszabálysértő, hatályon kívül helyezi és a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. E szabály alól a kivételeket - azokat az államigazgatási határozatokat, amelyeket a bíróság maga meg is változtathat - a Pp. 339. § (2) bekezdésének felsorolása tartalmazza.

Ez a felsorolás nem tartalmazza a telekalakítási ügyben hozott határozatokat.

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

1. A közös tulajdon egyes alkotmányossági kérdéseivel a 374/B/1996. számú AB-határozat (ABK 1996. szeptember, 285.) foglalkozott. Eszerint a jogközösségben maga a tulajdonjog a tulajdonostársak között eszmeileg van megosztva, vagyis mindegyik tulajdonostársat a tulajdonjogból meghatározott hányad illet meg. A közös tulajdon esetében a több tulajdonosnak együttvéve van annyi joga, mintha a tulajdonos csak egy személy volna.

A közös tulajdon mint alanyi jogközösség a tulajdonjognak a magyar polgári jog szerint szükségképpeni alakzata, egyben biztosítéka a tulajdonjog megszerzésének és fennállásának arra az esetre, ha kizárólagos tulajdonjog - a tulajdon tárgyának természete, jellege, vagy a jogszerzés módja, illetőleg egyéb ok (pl. öröklés) miatt - a dologra nézve nem keletkezhet. Az esetek nagy számában egyúttal kényszerű jogközösség.

Kényszerközösség keletkezik akkor is, ha különböző személyek dolgai egyesülnek, vegyülnek, vagy összekeverednek, illetőleg, ha az öröklés ugyanarra a dologra nézve több személy tekintetében következik be. Így annak elismerése, hogy ugyanarra a dologra nézve a tulajdonjog egyszerre több személyt is megillethet, a tulajdon természeténél fogva áll fenn. Az Alkotmány pedig a tulajdont e természete szerint védi.

Éppen mert a közös tulajdon gyakorta kényszerű jogközösség, a törvény szerint annak megszüntetését - a társasháztulajdon kivételével - bármelyik tulajdonostárs - elvileg bármikor - követelheti; az e jogról való lemondás semmis (Ptk. 147. §). A törvény tehát a közös tulajdon "kellemetlenségeitől" való szabadulás lehetőségét egy, lényegileg korlátozhatatlan joggal biztosítja a tulajdonostársak számára; ez a jog pedig a tulajdonközösség megszüntetésére, a jogközösség felszámolására irányul.

A közös tulajdon mint jogintézmény az Alkotmány 13. §-ában foglaltakkal nem áll ellentétben, hanem a tulajdonjog biztosítását kimondó alkotmányi rendelkezéssel összhangban van.

Az idézett AB-határozatban kifejtettek szerint valamennyi tulajdonostársnak alanyi joga van ahhoz, hogy a közös tulajdon megszüntetését kérje. A közös tulajdon megszüntetése szükségszerűen magában foglalja a tulajdon kérdésének a korábbi helyzettől eltérő rendezését. Ez magával vonja a tulajdoni viszonyok változását, átalakulását.

Mindez azonban az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében előírt tulajdonvédelmet nem érinti. Az Alkotmány a közös tulajdont a már idézett AB-határozat szerint ekként, ebbéli minőségében védi.

2. Közös tulajdon tárgya lehet ingatlan is, ezek között telek is. Az ingatlanon fennálló közös tulajdon természetbeni megosztással való megszüntetésénél szükségszerű követelmény, hogy a változás engedélyezhető és az ingatlan-nyilvántartásba önálló ingatlanként bejegyezhető legyen.

A legkisebb teleknagyságot és a telekalakítás szabályait jogszabályok határozzák meg. E szabályok általánosan érvényesülnek a telekalakításra, telekmegosztásra, akkor is, ha ezzel kapcsolatban tulajdoni kérdés nem merül fel.

A telekalakítási jogszabályra a közös tulajdon megszüntetésénél is figyelemmel kell lenni, ha a közös tulajdon tárgya telek és a megosztás természetben történik. Ezt egyébként az indítványozó sem kifogásolta.

Az Alkotmánybíróság már rámutatott arra is, hogy "nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is. Ha nem így lenne, mindent törvényben kellene szabályozni. Ebből az következik, hogy mindig csak a konkrét szabályozásról állapítható meg, hogy az alapjoggal való kapcsolata intenzitásától függően törvénybe kell-e foglalni vagy sem." (64/1991. (XII. 17.) AB hat. ABH 1991. 297, 300).

A telekalakítás - a fent kifejtett érvekre figyelemmel - csupán közvetett és távoli összefüggésben áll a tulajdonhoz való alapvető joggal, ezért rendeleti szintű szabályozása nem sérti az Alkotmányt. Részletszabályainak kialakítása a törvényhozó szabadságára tartozik.

3. Az államigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatára és a közigazgatási perekre vonatkozó szabályokat az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) és a Pp. tartalmazza.

Az Áe. 72. §-a előírja: "Az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik -, az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül keresettel kérheti a bíróságtól." A 73. § (1) bekezdése alapján: "A bíróság az államigazgatási határozatot jogszabálysértés megállapítása esetén hatályon kívül helyezi és - szükség esetén - az államigazgatási szervet új eljárásra kötelezi. Törvény úgy rendelkezhet, hogy a bíróság az államigazgatási határozatot megváltoztathatja."

A Pp. 339. § (1) bekezdése szerint: "Ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és - szükség esetén - a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi".

A bíróság a Pp. 339. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az eljáró államigazgatási szerv jogszabályt sértő határozatát általában csak hatályon kívül helyezheti és az eljáró államigazgatási szervet új eljárásra utasíthatja. Érdemi döntést azonban csak kivételesen akkor hozhat, amikor törvény külön így rendelkezik.

A telekalakítási ügyben hozott államigazgatási határozat bírói felülvizsgálatát a hatályos jogszabályok nem zárják ki.

Az Alkotmány 50. § (2) bekezdése szerint a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét. Az ellenőrzés mikéntjére az Alkotmány e szabálya további rendelkezést szövegszerűen nem tartalmaz. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatáról szóló alkotmányi rendelkezés a hatalmi ágak egymáshoz való viszonyának rendezése érdekében szabályozza a bíróságok funkcióját a közigazgatás ellenőrzésében (953/B/1993. AB hat., ABK 1996. június 230, 231.).

Az Alkotmány 50. § (2) bekezdéséből nem következik olyan szabályozás szükségessége, amely lehetővé tenné azt is, hogy a bíróság az ilyen ügyekben minden esetben érdemi döntést hozzon.

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.

Budapest, 1996. december 16.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró

Tartalomjegyzék