A Fővárosi Ítélőtábla Bf.147/2007/18. számú határozata emberölés bűntette (TÖBB EMBEREN, 14. ÉLETÉVÉT BE NEM TÖLTÖTT személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 99. §, 166. §, 276. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 74. §, 82. §, 85. §, 332. §, 348. §, 361. §, 371. §, 372. §, 373. §, 386. §] Bírók: Kiss Sándor, Mató Ágnes, Tóth Éva

Kapcsolódó határozatok:

Budapesti XX. XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság., Szombathelyi Járásbíróság B.140/2004/58., Fővárosi Törvényszék B.475/2006/123., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.147/2007/18.*, Kúria Bhar.1064/2007/23. (BH 2009.7.203)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

1.Bf.147/2007/18.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2007. év október hó 16. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A több emberen, 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indított bűnügyben a Fővárosi Bíróság 14.B.475/2006/123. számú ítéletének a Budapesti XX., XXI. és XXIIII. Kerületi Bíróság 2.B.XX.1457/2004/37. számú ítélet hatályon kívül helyezésére, a próbára bocsátás megszüntetésére és a 2 rb. lopás vétségében bűnösséget megállapító rendelkezésére vonatkozó részében hatályon kívül helyezi, és az ügyet elkülöníti.

Az elsőfokú ítéletet megváltoztatja annyiban, hogy a vádlottat bűnösnek mondja ki 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségében is.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a fegyházbüntetésbe beszámítja.

A másodfokú eljárás során felmerült 14.400 (tizennégyezer-négyszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához fellebbezésnek van helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság 14.B.475/2006/123. számú 2007. április 2. napján kelt ítéletével a vádlottat több emberen, tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének a kísérlete és a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 2.B.XX.1457/2002/37. számú ítéletében alkalmazott próbára bocsátás hatályon kívül helyezése mellett további 2 rb. lopás vétsége miatt - halmazati büntetésül - 12 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította.

A vádlottal szemben 4 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt a büntetőeljárást - a Be. 332. § (2) bekezdésre alapítottan - megszüntette.

Egyben elrendelte a Szombathelyi Városi Bíróság B.140/2004/58. számú ítéletével kiszabott - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - 6 hónapi börtönbüntetés végrehajtását.

Rendelkezett az eljárásban lefoglalt bűnjelekről, és a bűnügyi költség viseléséről, a vádlott személyes költségmentessége miatt a kirendelt védő díját az államra terhelte.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a büntetőeljárást megszüntető rendelkezést sérelmezve a vádlott bűnösségének 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségében történő megállapítása és a büntetés súlyosítása végett, a vádlott és védője a tényállás téves megállapítása, a minősítés miatt, enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.385/2006/5. számú átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen is - az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Az élet elleni bűncselekmény esetében kiemelte annak többszörös minősülését, a kísérlet teljes befejezettségét, és a vádlottnak a sértettek sorsa iránti teljes közömbösségét. Perbeszédében hangsúlyozta, hogy a sértettektől való megszabadulás lehetőségét fontolgató vádlott cselekvősége megközelíti az előre kitervelt emberölés minősítő körülményt. A közbizalom elleni cselekmények megszüntetésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a minősített emberölés bűntettének kísérlete mellett a 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségének megállapítását nem elsősorban a főbüntetést növelő hatása miatt szükséges megállapítani, hanem a vádlott korábbi hasonló cselekményei miatti elítélése, a gyógyszerekkel való visszaéléshez kapcsolódó elkövetői magatartásának a tényleges társadalomra veszélyessége indokolja.

A védő a nyilvános ülésen a vádlott javára bejelentett fellebbezését módosított tartalommal tartotta fenn, indítványozva a vádlott felmentését is, másodlagosan a büntetés enyhítését kérte. Vitatta a vádlott ölési szándékát, álláspontja szerint nem élet elleni támadás történt, a vádlott a sértetteket el kívánta altatni, hogy pár napig nyugalma legyen. A sértettek életveszélyes állapotára vonatkozó orvosszakértői véleményt aggályosnak jelölte meg, különösen a közvetlen életveszélyre vonatkozó megállapítást sérelmezte azzal az indokkal, hogy nem a gyógyszer okoz életveszélyes állapotot közvetlenül, hanem a kábult állapotban lévő gyermekeknél a félrenyelés fulladásos halálhoz vezethetett volna.

A vádlott beadványaiban kifogásolta tettének emberölésként való értékelését, enyhítő körülményeket sorolt, sérelmezte a bűnügyi költség megállapítását és számos egyéb észrevételt tett, azonban nem vitatta a gyógyszerek beadását a gyermekeknek.

Az ügyészi fellebbezés részben alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla a kétirányú perorvoslat alapján eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét és a megelőző eljárást a Be. 348. §-a alapján teljes körben felülbírálta.

Felülbírálata során megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság az elsőfokú eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, ügyfelderítési kötelezettségét körültekintően, mindenre kiterjedően teljesítette. Valamennyi az ügy ténybeli és jogi megítélésének alapját képező bizonyítékot beszerezte, körültekintően és lelkiismeretesen megvizsgálta. Egyetlen relatív eljárási szabálysértést észlelt az ítélőtábla a tekintetben, hogy az elsőfokú bíróság a nyomozási bíró által kihallgatott gyermekkorú sértetteket a bírósági tárgyaláson meghallgatta, majd észlelte a szabálysértést, úgy korrigálta helytelenül, hogy a kiskorúak kihallgatását kiküldött bíróként is foganatosította.

A gyermekek tanúkihallgatását - kíméletük érdekében - szigorúan körülhatárolt feltételekhez kötik a perrendi szabályok. Gyermekkorú személy tanúként csak akkor hallgatható ki, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. Ez utóbbi esetben a törvény a nyomozási bíró hatáskörébe utalja a kihallgatást, ezt követően a gyermekkorú tanú a tárgyalásra nem idézhető. A nyomozási bíró meghallgatásáról készült jegyzőkönyv okirati bizonyítékként rendelkezésre áll a tárgyaláson, és mentesíti a gyermeket a nyilvános szereplés alól. Ha a tárgyalás időpontjára a tanú betöltötte a tizennegyedik életévét, akkor is csak különösen indokolt esetben idézhető. Amennyiben a gyermekkorút nem hallgatták meg a nyomozás során, a kihallgatása indokolt, kiküldött bíró vagy megkeresett bíróság útján kell a kihallgatást foganatosítani.

A két gyermekkorú sértettet 2006. március 28-án a nyomozási bíró törvényes képviselőjük jelenlétében meghallgatta. Vallomásuk ezzel a bizonyítás anyagává vált, amely az eljárás során felhasználható volt. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma 2004-ben közzétett jogértelmezése szerint a tárgyalási szakban felmerült új körülményre - ha szükségessé válik - a még gyermekkorú tanú ismételt kihallgatása kiküldött bíró útján foganatosítható. A felülbírált ügyben azonban nem merült fel új körülmény, ezért a 11 éves gyermekek ismételt kihallgatása szükségtelen volt. Azt is észlelte a másodfokú bíróság, hogy a gyermekek kihallgatása kezdetén elmaradt az igazmondás fontosságára történő kioktatás, a tanúk életkorának megfelelő érthető magyarázattal. Az általános szabályok szerinti törvényes figyelmeztetés helyett a gyermekkorút is ki kell oktatni - értelmi szintjének megfelelően - igazmondási kötelezettségére, mellőzni csak a következményekre történő utalást kell. Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson a figyelmeztetést még helyesen alkalmazta, de a helyszíni meghallgatáson e kötelezettsége már elkerülte a figyelmét. A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság a gyermekkorú sértettek 2007. március 6-i meghallgatást a bizonyítékok köréből kirekesztette, egyben az ítélet bevezető részéből e határnap feltüntetését mellőzte.