A Fővárosi Ítélőtábla Bf.167/2014/9. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §, 372. §, 403. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 35. §, 37. §, 38. §, 61. §, 62. §, 178. §, 221. §, 365. §] Bírók: Hegedűs István, Katona Tibor, Nikula Valéria

Fővárosi Ítélőtábla

12.Bf.167/2014/9.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szegeden, 2015. január 13. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 2014. február 19. napján kihirdetett 4.B.18/2013/54. számú ítéletének a fellebbezés folytán felülbírált részét megváltoztatja az alábbiak szerint:

Az I-II-III. r. vádlottak cselekményeit:

- társtettesként elkövetett rablás bűntettének [Btk. 365. § (1) bekezdés b) pont 2. fordulat, (3) bekezdés a) és c) pont],

- társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettének [Btk. 221. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) és d) pont, (4) bekezdés],

- a III. r. vádlott esetében továbbá kábítószer birtoklása vétségeként [Btk. 178. § (1) bekezdés 4. fordulat, (5) bekezdés a) pont] minősíti.

A vádlottak halmazati büntetését az I - II. r. vádlott esetében 5 (öt) év szabadságvesztésre, közügyektől eltiltásuk tartamát 5 (öt) évre,

a III. r. vádlott esetében 6 (hat) év szabadságvesztésre, közügyektől eltiltásának tartamát 6 (hat) évre súlyosbítja.

A szabadságvesztést mindhárom vádlott esetében fegyházban rendeli végrehajtani.

A szabadságvesztésből a vádlottak legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra.

A szabadságvesztések fele része végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó és az ehhez kapcsolódó rendelkezéseket mellőzi.

Egyebekben az első fokú ítéletnek a fellebbezés folytán felülbírált részét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlottak által 2011. március 1. napjától 2011. szeptember 23. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítja.

A másodfokú eljárásban felmerült 15.000.- (tizenötezer) forint bűnügyi költség az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A törvényszék a megismételt eljárás során lefolytatott bizonyítást követően I. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett zsarolás bűntettében [1978. évi IV. tv. 323. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont 2. fordulata] és társtettességben elkövetett magánlaksértés bűntettében [ugyanezen törvény 176. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pontja és (4) bekezdése] mondta ki.

II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett zsarolás bűntettében [1978. évi IV. tv. 323. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont 2. fordulata] és társtettességben elkövetett magánlaksértés bűntettében [ugyanezen törvény 176. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pontja és (4) bekezdése] állapította meg.

III. r. vádlottat társtettesként elkövetett zsarolás bűntettében [1978. évi IV. tv. 323. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont 2. fordulata] és társtettességben elkövetett magánlaksértés bűntettében [ugyanezen törvény 176. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pontja és (4) bekezdése], továbbá kábítószerrel visszaélés vétségében [ugyanezen törvény 282. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont] mondta ki bűnösnek.

Ezért a vádlottakat azonosan - halmazati büntetésül - személyenként 2 év 8 hónap börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztések fele részének - 1 év 4 hónapnak - a végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Kimondta, hogy a próbaidő a végrehajtandó rész letöltése után kezdődik, és azt 1 év 4 hónapban jelölte meg azzal, hogy a végrehajtandó részből a vádlottak nem bocsáthatóak feltételes szabadságra. A végrehajtandó rész tartamába a vádlottak által előzetes fogvatartásban és jogerős büntetésként letöltött időt beszámította. Ezzel a szabadságvesztés végrehajtandó részét mindhárom vádlott esetében kitöltöttnek tekintette. A megismételt eljárás során felmerült bűnügyi költséget az államra terhelte.

I. r. vádlottat az ellene egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette [Btk. 347. § (1) bekezdés a) pontja] miatt emelt vád alól felmentette, és vele szemben a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének szabálysértése miatt az eljárást megszüntette.

A törvényszék ítélete ellen az ügyész fellebbezett mindhárom vádlott terhére megalapozatlanság és téves jogi minősítés miatt, mindhárom vádlottal szemben súlyosításért, továbbá III. r. vádlott felmentése miatt, bűnösségének az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében való megállapítása érdekében is. Halmazati büntetésül a középmértéket megközelítő tartamú, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztést, ehhez igazodó mértékű közügyektől eltiltást és pénzbüntetés kiszabását is indítványozta.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést szűkített körben tartotta fenn:

- az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette miatt emelt vád alól I. r. vádlottat felmentő rendelkezést már utóbb nem támadta, így az jogerőre emelkedett.

Álláspontja szerint a vádlottak által alkalmazott fenyegetés (bilincselés, pisztoly megmutatása) nem a hivatalos eljárás színlelésének eszközcselekménye volt; nem azért bilincselték meg a sértettet, hogy megtévesszék hivatalos személyi minőségüket igazolandó, hanem azért színleltek hivatalos eljárást, hogy megbilincselhessék és ezzel olyan védekezésre képtelen állapotba helyezzék, ami már bénítja a sértettet a valóságos akaratának megfelelő magatartás tanúsításában. Ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a fellebbezés folytán felülbírálható részében változtassa meg: - a vádlottak erőszakos vagyon elleni cselekményét a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába és (3) bekezdés a) és c) pontjába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő, az I. r. vádlott által bűnsegédként, a II. és III. r. vádlottak által társtettesként elkövetett rablás bűntettében mondja ki; a terhükre megállapított további cselekményeket a 2012. évi C. törvény (Btk.) szerint minősítse társtettesként elkövetett, a Btk. 221. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) és d) pontjaiba, valamint (4) bekezdésébe ütköző, aszerint minősülő és büntetendő társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettének és a III. r. vádlott közegészség elleni bűncselekményben való bűnösségét a Btk. 178. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő kábítószerrel visszaélés vétségeként minősítse. Emiatt mindhárom vádlottal szemben a kiszabott büntetés és mellékbüntetés tartamának lényeges súlyosítására, végrehajtási fokozatának fegyházban való megállapítására tett indítványt azzal, hogy a szabadságvesztések kétharmad részének kitöltését követő napon kapjanak lehetőséget feltételes szabadságra bocsátásukra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a fellebbezési nyilvános ülésen a módosított ügyészi fellebbezést ezzel a tartalommal tartotta fenn.

***

A vádlottak és védőik alapvetően az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozták; a III. r. vádlott védője védence erőszakos vagyon elleni cselekményének legfeljebb önbíráskodás bűntetteként történő értékelésére tett indítványt.