A Kúria Bfv.39/2013/11. számú precedensképes határozata lopás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 186. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 373. §, 416. §, 426. §] Bírók: Belegi József, Márki Zoltán, Székely Ákos

A határozat elvi tartalma:

Alaptalan a törvényes vád hiányára hivatkozás, ha a külön vádirattal indult ügyek egyesítése eredményeként előállt egységes vád valamennyi szükséges adatot és tényt rögzíti. A rablás és a közúti veszélyeztetés halmazata megállapításának van helye, ha a tetten ért tolvaj a lopott autóval való menekülés közben az eléje álló sértettet a szomszédos autóra löki.

***********

KÚRIA

Bfv.III.39/2013/11.szám

A Kúria Budapesten, a 2013. év szeptember hó 10. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A lopás bűntette és más bűncselekmények miatt N. G. ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budai Központi Kerületi Bíróság 21.B.XI.100/2011/40. számú, illetőleg a Fővárosi Törvényszék 21.Bf.10859/2011/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Budai Központi Kerületi Bíróság a 2011. október 5-én kihirdetett 21.B.XI.100/2011/40. számú ítéletével N. G. terheltet bűnösnek mondta ki

- lopás bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban régi Btk.) 316. § (1) és (4) bek. a) pont];

- 2 rb. lopás vétségében [régi Btk. 316. § (1) és (2) bek. I. ford.];

- egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében [régi Btk. 277/A. § (1) bek. a) pont];

- 6 rb. okirattal visszaélés vétségében [régi Btk. 277. § (1) bek.]; valamint

- közúti veszélyeztetés bűntettében [régi Btk. 186. § (1) bek.]

és ezért őt, mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre, a közügyek gyakorlásától 2 évi, míg a közúti járművezetéstől 5 évi eltiltásra ítélte. Elrendelte egy korábbi 10 hónapi és 5 hónapi börtönbüntetés, valamint 6 hónapi fogházbüntetés végrehajtását; rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a polgári jogi igényről, az állam részére megfizetendő eljárási illetékről, a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről.

Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Törvényszék a 2012. április 10-én meghozott 21.Bf.10859/2011/11. számú ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta. A terhelt terhére megállapított, lopás bűntetteként értékelt cselekményt rablás bűntettének [régi Btk. 321. § (1) és (2) bek.] minősítette, a börtönbüntetés tartamát 6 évre, a közügyektől eltiltás mértékét 5 évre súlyosította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság a vádirati minősítéssel egyezően állapította meg a terhelt felelősségét. Álláspontja szerint a helyszínről való elmenekülés volt a terhelt célja, amikor az eltulajdonított gépjárművel elhajtott és ennek során a sértettet az ott álló Trabant személygépkocsira lökte, a testi épségét közvetlen veszélynek téve ki.

A másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett a terhelt bűnösségére vont következtetéssel és döntően a cselekmények minősítésével is. Kifejtette azonban, hogy a terhelt nem lopás, hanem rablás bűntettét valósította meg, amikor - mint tetten ért tolvaj - az elé álló, az elhaladását ekként megakadályozni kívánó sértettet ellökve elhajtott a lopott gépjárművel. Magatartása nem pusztán a menekülést, hanem egyben a dolog (a gépjármű) megtartását is célozta, a közúti veszélyeztetéssel halmazatban nem lopás, hanem rablás megállapításának, és a súlyosabb minősülésre figyelemmel a büntetés súlyosításának van helye.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, tartalma szerint a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja alapján.

Álláspontja szerint a cselekménye a gépkocsi elvételével összefüggésben rablásként nem értékelhető. Nem került ugyanis közvetlen kapcsolatba a sértettel, vele szemben erőszakot az elvétel során nem alkalmazott. Mintegy ötven métert haladt a gépkocsival, amikor a sértett a lopást észlelte és a gépkocsihoz lépett. Ő megijedt, ezért továbbhajtott; azt sem tudta, hogy kik azok az emberek, akik odaléptek a gépkocsihoz.

A terhelt felülvizsgálati indítványát a védő írásban kiegészítette. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság törvényes vád hiányában állapította meg védence terhére a rablás bűntettének elkövetését. Nem tekinthető a vád tárgyához tartozónak a történeti tényállásban leírt olyan magatartás, amelyet a vádló nem minősít bűncselekménynek, illetve amely miatt nem indítványozza a megvádolt személy felelősségre vonását. Ezért a másodfokú bíróság a vádiratban leírt, de a vádló által nem minősített cselekményt nem bírálhatta volna el.

Ugyanezen cselekmény anyagi jogi megítélése kapcsán pedig arra utalt még, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálta: az általa "erőszak"-nak értékelt magatartást a dolog megtartása vagy a menekülés érdekében fejtette-e ki a terhelt.

A Legfőbb Ügyészség a BF.137/2013/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak. Az irányadó tényállás alapján a kérdéses cselekmény minősítése törvényes, az ügyben abszolút eljárási szabálysértés nem történt; erre figyelemmel a támadott határozat hatályban fenntartását indítványozta.

A Kúria az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a védő a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal egyezően nyilatkozott. A vád törvényessége kapcsán fejtett ki részletes álláspontot, hivatkozva arra, hogy csupán a másodfokú eljárásban, bizonyítás felvétele nélkül, az iratok alapján került sor rablás megállapítására. A vádirat így értelemszerűen nem tartalmazott olyan tényállási elemet és arra vonatkozó bizonyítékot, amely a rablási erőszakot felvetné, igazolná. Erre bizonyítás az elsőfokú eljárásban éppúgy nem folyt, mint ahogyan az sem került tisztázásra, hogy a terheltnek mi volt a szándéka a kérdéses gépjárművel, azt elhagyta, avagy az eltulajdonítás szándékával felhagyott-e.

A Legfőbb Ügyészség képviselője felszólalásában a védői kiegészítés kapcsán arra utalt, hogy a vádemelési gyakorlatnak megfelelően a jelen ügyben két vádirat képezte az eljárás alapját. A gépjármű elvételének a tényét a Budapesti XI. és XXII. Kerületi Ügyészség, míg az elvitel körülményeit, módját, ekként a valójában lenyűgöző erejű erőszak alkalmazását a Budapesti VI. és VII. Kerületi Ügyészség vádirata tartalmazza. A két vádban foglaltak egyként, együttesen kezelendők; ezt tette meg az eljárt másodfokú bíróság, és minősítette törvényesen a terhelt ezen cselekményét. A halmazat megállapítása helyes, hivatkozott a hivatalos személy elleni erőszak és a közúti veszélyeztetés kapcsán követett bírói gyakorlatra; amikor az őt megállítani kívánó intézkedő rendőrt sodorja el az elkövető.

Írásbeli nyilatkozatával egyezően indítványozta a támadott határozat hatályában fenntartását.

A terhelt a felülvizsgálati indítványát fenntartva tagadta a rablás elkövetését, lényegét tekintve csak a jármű elvételét ismerte el. Megrémült a rá támadó, az autó ablakát bedobó személyektől, azért menekült el. Új eljárás lefolytatását kérte.