BH 2006.10.318 A személyhez fűződő jogában megsértett személy elégtételadás keretében erkölcsi jóvátételt igényelhet - Az elégtételadás jelentéstartalma nem terjed ki a nem vagyoni kártérítésre - Nem vagyoni kár megállapítására a kártérítési felelősség általános szabályai alapján kerülhet sor [Ptk. 84. §].

A felperes 1990. évtől 2001 szeptemberéig volt E. község polgármestere, ekkor tisztségéről 2001. szeptember 30-ai hatállyal lemondott. Az időközi választáson az alperest választották meg a falu polgármesterévé. A 2002. évi önkormányzati választáson mindkét fél polgármes­ter­jelöltként indult, a kampányidőszakban a felek programjaikat a falu lakosságával szórólapokon ismertették.

A felperes a szórólapjain a korábbi tevékenységére utalt, az alperes pedig a 2002 februárjától végzett munkáját a felperes és más jelöltek tevékenységével összehasonlítva kérte a választók bizalmát. A szórólapokon - többek között - azt is közölte, hogy "nem vásároltam magamnak a falu pénzén semmit, mint ahogy azt mások tették.

Állításomat írásos bizonyítékkal tudom alátámasztani, ha szükséges." A 2002. évi polgármester-választást az alperes nyerte meg.

Az önkormányzati választásokat követően a községben 2004. január 9. napján tartottak falugyűlést, ahol az alperes, mint polgármester a falu érdekében végzett munkájáról számolt be. A falugyűlésen jelen volt a felperes is, és az alperes beszámolója után felszólalt. Hiányolta, hogy az alperes kevés pályázatot nyújt be, továbbá azt is, hogy a faluról nem jelenik meg újságcikk. Válaszában az alperes a felperes polgármestersége alatt végzett középület­

felújítások (kultúrház, ravatalozó) minőségét kifogásolta, azt állítva, hogy a felújítás kapcsán a felperes romhalmazt hozott össze és az önkormányzat rovására szerzett a maga számára anyagi előnyöket.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a 2002. évi választási kampányban közzétett szórólapjai szövegével, valamint a falugyűlésen tett kijelentéseivel jóhírnevét megsértette. A jogsértés megállapításán túl kérte, hogy a bíróság az alperest elégtétel adására és 400 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kötelezze.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A jogerős ítélet - a keresetet elutasító elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával - megállapította, hogy "az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, amikor a 2004. január 9-én megtartott falugyűlésen állította, hogy a felperes, mint polgármester egy romhalmazt hozott össze, amelynek során anyagi javakat szerzett az önkormányzat terhére". Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 200 000 forintot.

A jogerős ítélet indokolásában kifejtette: az alperes által közzétett szórólapok konkrét személyre vonatkozó tényállításokat nem tartalmaznak, a sérelmezett kijelentések szövegkörnyezete sem utal arra, hogy a felhívott szabálytalanságok a felperes polgármestersége idején történtek. A szórólapon szereplő állítások ezért - a felperes személyét támadó cselekmény hiányában - a felperes személyhez fűződő jogát nem sértették meg.

Az iratokhoz csatolt és a falugyűlésen elhangzottakat rögzítő "feljegyzés" tartalma, valamint az abban foglaltakat megerősítő tanúvallomások mérlegelésével ugyanakkor a másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes részéről a falugyűlésen elhangzott az a kijelentés, mely szerint a felperes a középületek felújításakor egy romhalmazt hozott össze, és annak során az önkormányzat terhére anyagi előnyhöz jutott. A jogerős ítélet szerint az alperes által a falugyűlésen tett kijelentések közül a "romhalmazra" utalás az alperes véleményét jelenti, amely személyiségvédelmet nem alapoz meg. A felperesnek, mint egykori közszereplőnek ugyanis az e minőségben kifejtett tevékenységét érintő bírálatot el kell tűrnie (5. oldal 5. bekezdés). A jóhírnevet sértő valótlan tényállításnak minősítette ugyanakkor a falugyűlésen elhangzott kijelentésnek azt a részét, mely szerint a felperes saját maga számára és az önkormányzat rovására anyagi előnyt szerzett. Az alperes ugyanis e tényállítás valóságát a perben nem bizonyította. Miután a tényállítás sértő tartalmú, mert alkalmas arra, hogy a község lakosai a felperes tisztességtelen magatartására, a választással elnyert bizalmukkal való visszaélésre, sőt bűncselekményre következtessenek, ezért megalapozta a személyiségvédelmet.

A jogerős ítélet álláspontja szerint ezért a felperes megalapozottan követelte a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogsértés megtörténtének megállapítását, továbbá a c) pont alapján azt, hogy az alperes adjon elégtételt és fizessen nem vagyoni kártérítést. Ítélete indokolásában kifejtette: "a nem vagyoni kártérítés a személyiségi jogok megsértésének a szankciója. E jogintézménynek kettős funkciója van, egyrészt a kompenzáció, amely akkor alkalmazható, ha a jogsérelem következtében kialakult olyan hátrány, amely a nem vagyoni kártérítés kompenzációs funkciójával csökkenthető vagy kiegyenlíthető. Emellett a nem vagyoni kártérítés lehet az elégtételadás megfelelő módja is." A másodfokú bíróság álláspontja szerint a jelen esetben a jogsértés nem valósított meg olyan hátrányt, amely a nem vagyoni kártérítés kompenzációs funkciójával csökkenthető vagy kiegyenlíthető volna. A jogsértés súlyát mérlegelve azonban lehetőséget látott arra, hogy az alperest - a nyilatkozattal való elégtételadás helyett - a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pont alapján kötelezze nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Megítélése szerint a felperes számára 200 000 forint megfelelő elégtételt biztosít, ezért kötelezte az alperest ezen összeg megfizetésére.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a bizonyítékok téves mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a falugyűlésen az iratokhoz csatolt "feljegyzésben" szereplő kijelentéseket megtette. Figyelmen kívül hagyta ugyanis, hogy a feljegyzést aláíró személyek tanúkénti kihallgatásuk alkalmával a feljegyzés tartalmának ellentmondó vallomást tettek. Emellett azt is sérelmezte, hogy jogszabálysértően kötelezte őt a jogerős ítélet nem vagyoni kártérítés megfizetésére. A jogerős ítélet ugyanis megállapította, hogy a jogsértés nem okozott kárpótlást megalapozó hátrányt a felperesnek, emiatt lényegében elutasította a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontjára alapított keresetet. Ezért alaptalanul, a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző módon kötelezte őt a jogerős ítélet elégtételadás keretében nem vagyoni kártérítés megfizetésére. A Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pont szerinti elégtételadás ugyanis a töretlen bírói gyakorlat szerint erkölcsi jóvátételt jelent, amelyre szóban, írásban, a nyilvánosság előtt vagy annak kizárásával kerülhet sor. E jogszabályhely alapján azonban a nem vagyoni kártérítéssel történő elégtételadás kizárt.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.