BH 2001.1.3 Az emberölés bűntettének a kísérletét eshetőleges szándékkal valósítja meg a vádlott, aki a villanykapcsoló külső védőburkolatát szétszereli és a feszültség alatt álló vezetéket abban a tudatban hagyja szabadon, hogy az esti sötétségben a hozzátartozóinak valamelyike halálos áramütést szenved [Btk. 13. §, 166. § (1) bek.].

II. A kísérlet közeli vagy távoli voltát az dönti el, hogy a ténylegesen bekövetkezett sérelem a sértett által célba vett vagy az általa szándékolt eredményhez képest hogyan alakul, amely független lehet a kísérlet befejezett vagy befejezetlen alakzatától [Btk. 16. §, 166. § (1) bek.].

A megyei bíróság az 1997. április 16. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében állapította meg, ezért a vádlottat 5 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 6 évre a közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott büntetlen előéletű, elvált családi állapotú, munkanélküli, nem szenvedett a cselekménye elkövetésekor és jelenleg sem kóros elmeállapotban. A vádlott 1978. március 11-én kötött házasságot, házasságából két gyermek született.

A vádlott italozó életmódja miatt 1981-től kezdődően házassága válságba került. Ittas állapotban a családját zaklatta, fenyegette, illetve a feleségét bántalmazta is. Több alkalommal a családot megöléssel fenyegette, és volt olyan eset, hogy feleségének, valamint fiának vasvillát szegezett. Bár a vádlott magatartása miatt vele szemben több alkalommal került sor rendőri intézkedésre, de az eredményre nem vezetett, a vádlott magatartásán nem változtatott, így felesége a gyermekekkel a szomszédban lakó szüleihez költözött.

A városi bíróság 1996 májusában a házasságot felbontotta, és a közös lakás kizárólagos használatára a vádlott feleségét és gyermekeit jogosította fel, a vádlottat pedig a lakás elhagyására kötelezte. Ennek a vádlott nem tett eleget, és onnan nem költözött el. A közös állatállomány megosztását követően a vádlott felesége tulajdonába kerülő állatok továbbra is a vádlott által lakott közös tulajdonú ház istállójában maradtak, az állatok etetése, gondozása végett vagy a vádlott felesége vagy a gyerekek esetenként átjártak. A vádlott ezen alkalmak során kiirtással is fenyegette volt feleségét.

1996. július 31-én az ittas állapotban levő vádlott az állatok etetését végző volt feleségét ismét megfenyegette azzal, hogy kiirtja a családot. Mivel a vádlott tudta, hogy a család valamelyik tagja az állatok etetése végett ismét átmegy, illetve azt is, hogy a tehén elleni fog, és hogy ilyenkor az udvari villanyt felkapcsolják a családtagok, úgy határozott, hogy az épület hátsó falán, a járda mellett, a talajtól 150 cm-re levő billenő villanykapcsoló külső védőburkát szétszereli, és a feszültség alatt levő vezetékeket szabadon hagyja. Elhatározásának megfelelően a vádlott magához vett egy szigetelt csavarhúzót, a süllyesztett kivitelű billenő villanykapcsoló külső védőburkolatát eltávolította, melynek során a 220 voltos áramfeszültség alatt levő vezetékek szerkezeti elemeit szabaddá tette, majd azok leszigetelése nélkül bement a lakásba. Az áramütés veszélye a továbbiakban folyamatosan fennállt, mert a fázisvezető és a kapcsoló belső fémrészei közvetlenül érinthetővé váltak.

1996. július 31-én este 21 óra 30 perc körüli időpontban a vádlott gyermekei átmentek a házba, illetőleg az állatok megtekintése végett az istállóba. Amikor a vádlott gyermekei mentek, már sötét volt. A vádlott leánya a jobb kezével fel akarta kapcsolni a villanyt, miközben belenyúlt a 220 voltos áramfeszültségű vezetékek közé, melynek következtében áramütést szenvedett, röviddel az esemény után jobb karja elzsibbadt és az ujjai mozgásképtelenné váltak. A sértett a jobb kezét elrántotta a vezetéktől, nem ragadt az áramkörbe ugyan, de a 220 V-os áramütés a sértett azonnali halálát is előidézhette volna a szívkamra fibrillációja következtében. A halálos eredmény csupán a szerencsés véletlenek együtthatása folytán maradhatott el, így például annak folytán, hogy a sértett nem volt mezítláb, szigetelő talpú lábbelit viselt, cipője nem volt nedves, nem "ragadt" az áramkörbe, képes volt elengedni a vezetéket, az áramkör a föld irányába nem záródott, az áramütés nem érte a szívet vagy az agyat. Az áramütés a sértett azonnali halálát okozhatta volna, ha - miközben jobb kézzel megérinti a feszültség alatt lévő fémszerkezetet - bal kézzel a falnak támaszkodik.

A sértettet - állapotának rosszabbodása miatt - a kórházba szállították, ahol augusztus 3-ig orvosi megfigyelés alatt tartották. Az áramütés következtében a sértett szervezetében egészségkárosító hatás nem maradt vissza.

Az ítélet ellen a vádlott és a védője a cselekmény téves jogi minősítése miatt és a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést. A másodfokú tárgyaláson kifejtett védelmi álláspont szerint a vádlott cselekménye helyesen foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének vagy legfeljebb életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősül, és ez a körülmény önmagában is szükségessé teszi a börtönbüntetés lényeges enyhítését.

A legfőbb ügyész a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta, és a tévesen alkalmazott fegyház büntetés-végrehajtási fokozat börtönre történő helyesbítése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezések csak a büntetés enyhítésére vonatkozó indítvány tekintetében alaposak.

A megyei bíróság a büntetőeljárás szabályainak a megtartásával folytatta le az eljárást. Ennek során maradéktalanul eleget tett az ügyfelderítésre vonatkozó kötelezettségének. Az igazságügyi orvos szakértőnek és az igazságügyi műszaki szakértőnek a tárgyaláson történt részletes meghallgatásával megnyugtatóan tisztázta az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges szakkérdéseket. A feltárt bizonyítékokat hiánytalanul az értékelése körébe vontai és a lényegében egyértelmű peradatok alapján megállapított tények túlnyomó részükben megfeleltek az elfogadott bizonyítékok tartalmának.