BH 2001.4.184 Az összbüntetésre vonatkozó rendelkezések a büntető anyagi jogi rendelkezések körébe tartoznak, ezért a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó szabályok alkalmazásának van helye; ez okból, ha az elítélttel szemben hozott, határozott időtartamú, végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó alapítéletek 1999. március 1. napját megelőzően emelkedtek jogerőre, vagyis az összbüntetésbe foglalás lehetősége a jelzett időpont (1999. március 1. napja) előtt fennállt: ezt követően is a korábbi törvényi rendelkezéseknek megfelelően kell lefolytatni az összbüntetési eljárást abban az esetben is, ha az elítélések nem állnak egymással ún. quasi halmazati viszonyban [Btk. 2. §, 92. § (1) és (2) bek., 93. § (2) bek].

Az elsőfokú bíróság az 1999. április 12. napján kelt végzésével az elítélt indítványát - amely 1998. április 20. napján jogerősen kiszabott 2 év börtönbüntetés és az 1998. december 10. napján jogerősen kiszabott 6 hónap börtönbüntetés összbüntetésbe foglalására irányult - elutasította.

A városi bíróság végzése ellen az ügyész az elítélt javára, a büntető anyagi jogszabály téves alkalmazása miatt, az elsőfokú végzésnek a hatályon kívül helyezése és a városi bíróságnak új összbüntetési eljárás lefolytatására utasítása végett jelentett be fellebbezést.

Fellebbezéssel élt az elítélt is összbüntetésbe foglalási indítványának az elutasítása miatt. A megyei főügyész átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva, az abban foglaltakkal egyező tartalmú indítványt terjesztett elő.

A fellebbezések alaposak.

A Btk. idézett jogszabályhelyének szövegéből megállapíthatóan az elsőfokú bíróság - bár végzésének az indokolásában ezt nem fejtette ki - helyesen utalt arra, hogy a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. tv 25-26. §-ai folytán az összbüntetés szabályai 1999. március 1. napjától, a fenti törvénymódosítás hatálybalépésének a napjától kezdődőem lényegesen megváltoztak. A módosított rendelkezések értelmében - amelyeket a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell - az elítéltnek csak olyan határozott időtartamú, és végrehajtandó szabadságvesztés büntetései foglalhatók összbüntetésbe, amelyekkel érintett bűncselekmények egymással ún. quasi halmazati viszonyban állnak.

Az összbüntetés másik típusát - amely a több, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés egyhuzamban történő végrehajtásából eredő hátrányok kiküszöbölésére irányult - az új törvény megszüntette, a korábbi törvény 92. §-a (2) bekezdésének és a 93. §-a (2) bekezdésének hatályon kívül helyezésével. Ezáltal tehát az összbüntetésbe foglalás lehetősége leszűkült, és szabályai szigorúbbá váltak.

Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az adott esetben az elítélt által az alapítéletekben elbírált bűncselekmények nem állnak egymással quasi halmazati viszonyban, ezért az új törvény idézett rendelkezéseinek az alkalmazásával az alapítéletekben kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalására nem lenne mód.