A Zalaegerszegi Törvényszék Bf.379/2017/11. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 56. §, (4) bek., 160. §, (1) bek. d) pont, 348. §, (1) bek., 351. §, (2) bek. b) pont, 352. §, (1) bek. a) pont, (2) bek., 361. §, (1) bek., 371. §, (1) bek., 2012. évi C. törvény (Btk.) 373. §, (4) bek. a) pont] Bírók: Kovács Rita, Mesterházy István, Németh Mária

Kapcsolódó határozatok:

Keszthelyi Járásbíróság B.147/2016/31., *Zalaegerszegi Törvényszék Bf.379/2017/11.*, Kúria Bfv.579/2018/8. (BH 2019.6.162)

***********

Zalaegerszegi Törvényszék,

mint másodfokú bíróság

Bf.379/2017/11. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Zalaegerszegen, 2018. január 16. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

V É G Z É S T:

A csalás bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Keszthelyi Járásbíróság 2017. július 11. napján kelt 9.B.147/2016/31. számú ítéletét helybenhagyja.

Felhívja a pótmagánvádló figyelmét, hogy az elrendelt zár alá vételt fel kell oldani, ha a magánfél a megállapított teljesítési határidő lejártától számított 30 (harminc) napon belül nem kért végrehajtást.

I N D O K O L Á S

A Keszthelyi Járásbíróság a 2017. július 11. napján kihirdetett 9.B.147/2016/31. számú ítéletével a vádlott bűnösségét folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében (Btk.373.§ (1) bekezdés, (4) bekezdés a./ pont) állapította meg.

Ezért őt a bíróság 9 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek a végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.

Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés 2/3 részének, de legkevesebb 3 hónapnak a kitöltését követő nap.

Kötelezte a vádlottat, hogy fizessen meg kártérítésként az ítélet jogerőre emelkedését követő 30 napon belül a N magánfél részére 5.099.966,- Ft-ot és annak 2011. december 31. napjától a mindenkor hatályos Ptk. szerinti késedelmi kamatát, valamint 305.998,- Ft eljárási illetéket az állam javára.

Elrendelte a zár alá vételét a vádlott H település, 743/4. hrsz.-ú belterület megjelölésű ingatlanon fennálló 4/4 tulajdoni hányadára, valamint a T cégben lévő üzletrésze mértékére.

Kötelezte a vádlottat 164.020,- Ft bűnügyi költség állam javára történő, illetőleg a N pótmagánvádló részére 1.693.586,- Ft megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője elsődlegesen az eljárás megszüntetése, a pótmagánvádlói képviselet szabályszerű voltának hiánya miatt, másodsorban bűncselekmény hiánya, harmadsorban bizonyíték hiánya okából felmentés végett jelentettek be fellebbezést. Fellebbezésük írásbeli indokolásában elsődlegesen az eljárás megszüntetését kérték az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett. Másodsorban a vádlott felmentését.

A pótmagánvádló az ítéletet tudomásul vette, képviselője annak helybenhagyását indítványozta. Írásbeli beadványában alaptalannak tartotta a védelmi fellebbezéseket, hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság törvényesen állapította meg a vádlott bűnösségét.

A nyilvános ülésen a védő és a vádlott az ítélet ellen bejelentett fellebbezésüket fenntartották.

A védő álláspontja szerint az ügy elbírálása szempontjából az a legfontosabb, hogy hiányzik a pótmagánvádló jogszerű képviselete. A tárgyalásokon T. Z. ügyvéd helyett dr. J. Z. jogtanácsos nem járhatott volna el, mivel vállalati jogtanácsosnak ügyvéd helyettesítési meghatalmazást nem adhat. Cs. R. szintén többször részt vett a tárgyalásokon, de jogi képviselettel nem rendelkezik, nem törvényes képviselő, ily módon jogszabály szerint nem képviselhette a pótmagánvádlót. Ezért a törvényszéknek vizsgálnia kell, hogy létezik-e olyan munkaszerződés, vagy alkalmazotti státusz, ami ténylegesen a tárgyalás napjára vonatkozik.

Rámutatott arra, hogy a megismételt eljárás egy olyan hatályon kívül helyező végzésen alapul, ami kifejezetten jogszabálysértő. Az indokolásban a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban keletkezett alapítéletet kifogásolta, annak azonban egyetlen pontja sem állta meg a helyét. A megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatás csak arra vonatkozott, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelje át a korábbi tanács által alkotott tényeket, bizonyítékokat és a vádlottat ítélje el.

Az eljárás során beszerzésre kerültek a vádlott 2010. és 2011. évre vonatkozó adó folyószámla kivonatai, amelyek egyértelműen alátámasztják a védekezését, ugyanis a szerződés megkötésének időpontjában nem volt adótartozása és később is csak egy csekély összeg merült fel, amit egyszerűen figyelmen kívül hagyott a járásbíróság. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe tanú1 tanúvallomását. Arra hivatkozott, hogy az ítélet ellentmondásokkal van tele, valamint, hogy a járásbíróság a bizonyítás során olyan új tények birtokába nem jutott, amelyek a vádlott bűnösségének a megállapítását eredményezhették volna.

Megítélése szerint az egész anyagban nem volt arra utaló bizonyíték, hogy a szerződés megkötésének és módosításának időpontjában a terheltet csalási vagy károkozási szándék vezette volna, illetve jogtalan haszonszerzésre, vagy a sértett megtévesztésre törekedett volna.

Emiatt elsősorban az eljárás megszüntetését, vagy az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a vádlott felmentését, arra az esetre, ha másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyná, a biztosítási intézkedés törlését kérte.

A törvényszék az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§ (1) bekezdése értelmében teljes terjedelmében felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy a járásbíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, és teljesítette a hatályon kívül helyező végzésben foglalt iránymutatásokat is.

A másodfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzésben előírta az elsőfokú bíróságnak, hogy mely tényeket kell még tisztáznia és mely bizonyítékokat kell újraértékelnie. A járásbíróság ezen kötelezettségének maradéktalanul eleget tett.

A törvényszék utal arra, hogy a hatályon kívül helyező végzés fellebbezéssel nem támadható, ezért az azzal szemben benyújtott kifogás teljességgel alaptalan. A hatályon kívül helyező végzés egyébként nem tartalmaz olyan utalást, hogy a feltárt bizonyítékok alapján a vádlott bűnösségét kell megállapítani. A végzés meghozatalára megalapozatlanság okából került sor.

A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság az ügyben hosszas tárgyalások után részletes bizonyítást folytatott le.

A másodfokú bíróság megítélése szerint a vádlott védőjének eljárásbeli kifogásai alaptalanok voltak. Így nem volt megalapozott a pótmagánvádlói képviselet hiányára alapított kifogás sem, ugyanis a Be.56.§ (4) bekezdése egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz. A büntető eljárásjogban meg lehet, sőt meg kell különböztetni a sértetti képviseletet és a pótmagánvádlói képviseletet. A pótmagánvádas szabályok egyértelműen tartalmazzák, hogy a nem természetes személy pótmagánvádló jogi képviseletére kik jogosultak, e vonatkozásban a bíróságnak nincs arra sem joga, sem kötelezettsége, hogy egy munkaszerződés alaki, vagy tartalmi valóságát vizsgálja. Az eljárás során a pótmagánvádló jogi képviselete mindvégig szabályszerűen biztosított volt és az eljáró képviselő, aki megfelelő foglalkoztatási viszonyban állt a sértettel, jogi szakvizsgával is rendelkezett. Ugyancsak nem zárja ki a törvény, hogy egy ügyben a pótmagánvádlónak akár több képviselője legyen, mint ahogy azt sem, hogy az ügyben a vádlottnak több védője legyen. Olyan is előfordulhat, hogy a pótmagánvádló képviselői közül egyikük csak a tárgyaláson vesz részt, másikuk pedig a beadványokat szerkeszti, illetőleg fogalmazza. Ennek folytán a törvényszék nem látott okot az eljárás megszüntetésére.