BH 1993.2.106 A szerződés megkötése után kikötött foglaló gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződése estében sem követelhető; a szerződés megkötése után átadott pénzösszeg nem is minősül foglalónak [Ptk. 243. § (1) bek., 245. § (1) bek.].

Az I. r. és a II. r. felperesek 200 000 Ft foglaló és ennek 1991. január 19-től számított évi 44%-os kamata, valamint 27 775 Ft és ennek 1991. február 8-tól számított évi 44%-os kamata megfizetése iránt keresetet terjesztettek elő az alperes ellen. A követelést az alperessel kötött adásvételi szerződésre alapították, amelyben az alperes 200 000 Ft foglaló megfizetését vállalta. A kereset szerint a további követelés a megosztási vázrajz és az ingatlan értékbecslésének ellenértéke, amit az alperes köteles megfizetni, mert a vételi szándékától egyoldalúan elállt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a foglalót a szerződés aláírásakor kellett volna átadni, ezt utólag már nem lehet követelni. A költségekkel kapcsolatban pedig azzal védekezett, hogy azok tőle függetlenül is felmerültek volna, mivel a felperesek hirdetés útján kívánták a perbeli ingatlanokat hasznosítani.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította, és egyetemlegesen kötelezte őket, hogy fizessenek meg az alperesnek 9700 Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes a szerződésben vállalta ugyan a foglaló megfizetését, ennek azonban nem tett eleget. Ebből a tényből, valamint a Ptk. 243. §-ának (1) és a 245. §-ának (1) bekezdéseiben foglalt rendelkezésekből arra a következtetésre jutott, hogy a foglaló utólag nem követelhető. Az elsőfokú bíróság a költségekkel kapcsolatos igényt azért ítélte alaptalannak, mert szerinte a hirdetés feladása előtt mindenképpen szükség volt a megosztási vázrajzra és az értékbecslésre is. Ezek a költségek tehát az adásvételi szerződéssel nem voltak okozati összefüggésben.

Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek annak megváltoztatása, a keresetüknek helyet adó határozat meghozatala érdekében. A felperesek szerint az elsőfokú bíróság a foglaló adására vonatkozó jogszabályt tévesen szűkítően értelmezte. A szerződést mindkét felperes szövetkezet elnökének alá kellett írnia, ez a szerződés létrejöttének idejét meghosszabbította. Azzal is érveltek, hogy gazdálkodó szervezeteknél a teljesítés átutalással történik, ezért sem mehetett nyomban teljesedésbe a foglaló átadása. Megalapozatlannak minősítették azt a megállapítást is, hogy a felfüggesztő feltétel létrejötte előtt a szerződéstől jogszerűen el lehetett állni. Hivatkoztak a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdésében írtakra. A fellebbezési tárgyaláson a felperesek képviselője úgy nyilatkozott, hogy a 27 775 Ft-ot kártérítésként kívánja érvényesíteni.

Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.