A Fővárosi Ítélőtábla Pkf.26917/2016/8. számú határozata a Magyar Szabadalmi Hivatal védjegy ügyben hozott határozatának megváltoztatása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, (1) bek., 1997. évi XI. törvény (Vt.) 2. §, (2) bek., (3) bek., 58. §, (4) bek.] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pkf...../2016/8.

A Fővárosi Ítélőtábla a Spáhné dr. Szilágyi Éva ügyvéd (.....) által képviselt dr. I.rendű felperes neve (....) I. rendű és II.rendű felperes neve. (....) II. rendű kérelmezőnek a Germus és Társai Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Dedinszky Csaba ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) ellenérdekű fél ellen a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala védjegyet törlő határozatának megváltoztatása iránt indított ügyében a Fővárosi Törvényszék 2016. május 4. napján kelt, 3.Pk...../2015/7. számú végzése ellen az ellenérdekű fél 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

v é g z é s t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja.

Kötelezi az ellenérdekű felet, hogy a kérelmezőknek 15 napon belül egyetemlegesen fizessen meg 20.000 (Húszezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú eljárási költséget.

A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság végzésével a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) védjegyoltalmat törlő M...../53. ügyiratszámú határozatát megváltoztatta és az ellenérdekű fél védjegytörlési kérelmét elutasította. Kötelezte az ellenérdekű felet, hogy 15 nap alatt fizessen meg együttesen a kérelmezőknek 254.000 forint Hivatal előtti eljárásban felmerült és 127.000 forint jelen eljárásban felmerült eljárási költséget.

Az ügyben nem volt vitás, hogy a kérelmezők javára ...21-i elsőbbséggel, .... lajstromszámon oltalmat nyert "SZŰZTEA" szóból álló védjegy a Nizzai Megállapodás 5. és 30. osztályaiba sorolt jellemzően teák, teakeverékek, valamint ezek felhasználásával készült étrend-kiegészítők és élelmiszerek vonatkozásában a szó leíró jellege folytán nem rendelkezik benne rejlő megkülönböztető képességgel. Vizsgálandó az volt, hogy a használat révén megszerezhette-e a megjelölés a megkülönböztető képességet, azaz a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 2. § (2) bekezdés a) pontjában megfogalmazott abszolút kizáró ok akadálya lehet-e az oltalom elnyerésének a § (3) bekezdésében foglaltak teljesülése esetén.

A lajstromozási eljárásban hozott 3.Pk....../2013/4. számú végzésében a kérdésben az elsőfokú bíróság már állást foglalt, amikor elfogadta a megkülönböztető képesség megszerzését és álláspontját a jelen ügyben feltárt bizonyítékok tükrében a Hivatal ezzel ellentétes döntése ellenére is fenntartotta. Rámutatott, hogy a felhívott lajstromozást gátló ok a bejelentési és a törlési eljárásban egyaránt vizsgálható, de az utóbbi esetben a törlést kérőnek kell bizonyítania, hogy a megjelölés a bejelentés napján nem bírt megkülönböztető képességgel, azonban az ellenérdekű fél nem ajánlott fel olyan bizonyítást, ami a bíróság korábbi megítélésén változtatna. A törvényszék az ellenérdekű fél védjegyszerű használatot vitató érvelésével szemben a csatolt számlák, bizonylatok, bemutatott termékminták alapján igazoltnak találta a védjegy 2000 és 2012 közötti folyamatos, országos kiterjedtségű, kizárólagos, ezt követően jelentős mértékű piaci részesedést eredményező használatát. Mindezt a több évre visszamenően dokumentált reklám- és marketing tevékenységgel együttesen értékelve a védjegy olyan terjedelmű használatát látta megállapíthatónak, ami az egyébként tisztán leíró jellegű megjelölés árujelzővé válását eredményezheti.

Kifejtette, hogy bár a termékek csomagolása folyamatosan változott mindegyikre jellemző, hogy a "Szűztea" szó középre pozicionálva, a többi szóelemhez képest feltűnő méretű és színű betűvel szerepel, összességében ez dominálja az összbenyomást. Ilyen módon az áruk elsődleges azonosítója, neve a megjelölés, az átlagos fogyasztó ezt jegyzi meg, ez alapján keresi a terméket és általa azt is észlelheti, hogy a termék egy meghatározott vállalkozástól származik. Ezen az sem változtat, hogy a kérelmezői terméken egyéb árujelzők is feltűnnek, ugyanis ez a körülmény az Európai Bíróság C-353/03. számú "Have a break" döntése tükrében önmagában nem zárja ki a szerzett megkülönböztető képességet. Az adott esetben értékelni kell, hogy a "Dr. C.", illetve a "C. patika" feliratok a támadott védjegy mellett, annál általában kisebb betűkkel, ábrákkal kiegészítve, másodlagos árujelzőként szerepelnek, vagyis nem akadályozzák a "Szűztea" szó származásjelzőkénti észlelését. A törvényszék indokolása szerint a megjelölésnek az áruforgalmi bizonylatokon, számlákon való alkalmazása indifferens, mert az nem befolyásolja a fogyasztói döntést, és nem érinti a tényleges használat kérdését az sem, hogy a külföldi forgalmazás során a "Szűztea" kifejezés tükörfordítása olvasható a csomagoláson. Ugyanis a védjeggyel szemben mindössze az az elvárás, hogy a vele ellátott terméket a fogyasztók azonos forrásból származónak gondolják. Ezt mutatja a TÁRKI-jelentés, amiből kitűnően a fogyasztók több mint fele tekinti a megjelölést árujelzőnek, közel harmada pedig a II. rendű kérelmező személyét is fel tudja idézni, ez alátámasztja, hogy a "Szűztea" szerzett megkülönböztető képességgel bír. Az ellenérdekű félnek a kutatás metodikájával kapcsolatos aggályait súlytalannak találta, mert egyrészt rajta állt a bizonyítás terhe, de az általános vitatáson túl nem bizonyította a megkülönböztető képesség hiányát, másrészt a közvélemény-kutatástól függetlenül is bizonyították a kérelmezők a szerzett megkülönböztető képességet. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Vt. 2. § (2) bekezdés a) pontja a (3) bekezdésben írt kivétel alapján nem akadályozza a védjegy oltalmát, ezért a hivatali határozatot megváltoztatta és a védjegyoltalmat fenntartotta.

A döntés ellen az ellenérdekű fél élt fellebbezéssel, ebben a végzés megváltoztatását és a kérelmezők megváltoztatási kérelmének elutasítását kérte.

Előadta, hogy mivel a lajstromozási eljárásban észrevételt tevőként nem minősült ügyfélnek, ezért kényszerült törlési eljárást indítani. Álláspontja szerint a próbavásárlások számlái, a M. Ü. 2011. februári kereskedelmi árlistája, a "szűztea" idegen nyelvű feltüntetése a csomagoláson kívül és belül, a termékösszetevők leírása, a Hivatalhoz csatolt forgalmazói nyilatkozatok, számlamásolatok, hirdetések (EF/1-EF/9 alatti bizonyítékok) a védjegyszó fajtanévként történt használatát támasztják alá. Hangsúlyozta, hogy a számlákon, áruforgalmi bizonylatokon a termék "Dr. C. Szűztea" néven jelenik, és így találkoznak azzal a fogyasztók az üzletek polcain is, hiszen a termékek előtt elhelyezett feliratok megegyeznek a pénzforgalmi rendszerbe bevitt adatokkal. Ekként ezen bizonyítékok nem hagyhatók figyelmen kívül, miként az sem, hogy a "szűztea" kifejezés a reklámanyagokban zárójelben szerepel, illetve hogy az idegen nyelvre történt fordítás is a termékfajta jelölését szolgálta. Fenntartotta, hogy nem igazol szerzett megkülönböztető képességet a TÁRKI kutatási jelentés sem. A "Have a break" döntést irrelevánsnak tartotta arra tekintettel, hogy a felhívott védjegy a csokoládé vonatkozásában nem leíró, nem a termék fajtáját jelöli. Az ellenérdekű fél előkészítő iratában a fajtanév szerinti használatra vonatkozóan EF/10-EF/14 jelzés alatt újabb iratokat csatolt, ezeket a másodfokú eljárásban tartott meghallgatáson a Pkf.7/E/1-2 alatti dokumentumokkal egészítette ki.