BH 1977.9.379 I. Ha az ingatlan különvagyoni jellege vitás, a felperesnek a tulajdonjog megállapítására, illetőleg az ajándék visszakövetelésére irányuló kereseti kérelmét nem lehet valamennyi vagyonjogi igény együttes rendezése nélkül elbírálni [Csjt. 31. §, 10. sz. Irányelv 9. pont].

II. A házastársi vagyonközösség megszüntetése iránt indított perben a vagyonmérlegbe foglalt tételek egységes egészet alkotnak. Ebből következően az alperes javára viszontkereset nélkül is megállapítható a vagyonmérleg eredményeként mutatkozó összeg [Pp. 147. §].

III. Nem keresetváltoztatás a kereset olyan értelmű bővítése, amelynél az eredeti kereseti kérelem nem módosul, hanem csupán kiegészül további kérelemmel [Pf. 247. §].

A peres felek 1971. november 27-én kötöttek házasságot; a házasságkötés előtt 1969-től élettársként életközösségben együtt éltek. Az életközösségük fennállása alatt - 1972. május 12-én - megvásároltak egy házingatlant 60 000 Ft vételárért. A telekkönyvi hatóság az ingatlanra a tulajdonjogot 1/2-1/2 arányban a felek javára bejegyezte.

Az életközösség a felek között 1972. augusztusában megszűnt, és az első fokú bíróság a házasságukat felbontotta.

A felperes a keresetében a házastársi vagyonközösség megszüntetését kérte annak megállapításával, hogy a házingatlan - különvagyon címén - az ő kizárólagos tulajdona. Ezzel kapcsolatosan azt adta elő, hogy a házingatlant a korábbi ingatlanának az értékesítése folytán befolyt összegből szerezte, s az alperes csupán a ház tatarozásához járult hozzá 24 000 Ft-tal, ezt az összeget azonban hajlandó az alperesnek megtéríteni.

Az alperes a felperes különvagyoni igényét nem ismerte el, szerinte az adásvételi szerződés és a telekkönyvi bejegyzés a tulajdoni arányt helyesen tünteti fel.

Az első fokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. ítéletében azt állapította meg, hogy a felek az ingatlant az együttélés alatt vásárolták, és az alperes a vételárhoz különvagyonából igazolhatóan 22 908 Ft-ot adott. Az első fokú bíróság szerint az alperes az igazoltnál nagyobb arányban is hozzájárulhatott a vételárhoz, és végeredményben a felperesnek az előadása nem nyert bizonyítást, ezért a kereset alaptalan.

A felperes az első fokú ítéletet megfellebbezte és a fellebbezésében a házastársi vagyonközösség és ezen belül az ingatlan közös tulajdonának a megszüntetését kérte.

A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A másodfokú bíróság szerint a felperes a fellebbezésében a keresetét megváltoztatta, amikor a ház különvagyoni jellegének a megállapítása mellett a vagyonközösség és az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte, az ilyen keresetváltoztatásra azonban a Pp. 247. §-ának (1) bekezdése nem ad lehetőséget.

A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.

A felperes a keresetében többek között a házastársi vagyonközösség megszüntetését kérte akként, hogy a bíróság az ingatlan különvagyoni jellegét állapítsa meg. Kijelentette, hogy az alperesnek az együttélés alatt felhasznált különvagyonát megtéríti. A felperes kereseti követelésének jogalapját utóbb sem változtatta meg, és a jegyzőkönyvbe foglalt azt a nyilatkozatát, amely szerint "a házastársi vagyonközösség megszüntetését nem kéri", helyesen úgy lehet csak értelmezni, hogy az ingatlan kizárólagos tulajdonjogának megállapítása esetén az alperessel szemben további vagyonjogi igényt nem támaszt. A felperes szerint az ingatlan felét abban a feltevésben juttatta az alperesnek, hogy a házasság tartós lesz. Mivel a házastársi együttélésük az alperes magatartása miatt szűnt meg, az alperestől az ajándékot jogosult visszakövetelni.