A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40422/2021/12. számú határozata felelősség megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. § (2) bek.] Bírók: Mizerák Judit, Rápolti Barbara, Vuleta Csaba

A határozat elvi tartalma:

A végelszámoló felelősségének megítélése, ha a társaság felszámolás alá kerül. [Ctv. 99. § (5) bek.]

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40266/2017/102., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40310/2020/8., Kúria Gfv.30010/2021/5. (BH 2022.3.78), *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40422/2021/12.*, Kúria Gfv.30291/2022/6., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40201/2023/8., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40201/2023/9., Kúria Gfv.30481/2023/8., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40067/2024/12., Kúria Gfv.30231/2024/7.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

15.Gf.40.422/2021/12/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Ruszthy Ügyvédi Iroda (Cím4; ügyintéző: dr. Ruszthy Gyula ügyvéd) által képviselt Felperes1 (cím2) felperesnek,

a Holczer, Jákó & Boross Ügyvédi Iroda (Cím5; ügyintéző: dr. Boross Ildikó ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen, felelősség megállapítása iránt indított perében,

a Fővárosi Törvényszék 2020. február 27. napján kelt, 29.G.40.266/2017/102. számú ítélete ellen, az alperes és a felperes által benyújtott fellebbezések folytán, a 2022. április 13. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az alperesnek a kft1 vagyonához tőkehozzájárulás címén, az kft2 felszámoló bank1.-nél vezetett számlaszám1 számú letéti számlájára történő befizetés útján teljesítendő marasztalását 59.889.448 (Ötvenkilencmillió-nyolcszáznyolvankilencezer-négyszáznegyvennyolc) forintra leszállítja; az alperes által a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét további 700.000 (Hétszázezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjjal felemeli.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 700.000 (Hétszázezer) forint + áfa másodfokú eljárásban felmerült, továbbá 635.000 (Hatszázharmincötezer) forint - az általános forgalmi adót is magában foglaló - felülvizsgálati eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjat mint perköltséget.

Az alperest 1.850.000 (Egymillió-nyolcszázötvenezer) forint, a felperest 650.000 (Hatszázötvenezer) forint fellebbezési eljárási illeték; továbbá az alperest 3.500.000 (Hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték állam javára - az állami adóhatóság külön felhívására történő - megfizetésére kötelezi.

Ezen ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A felperes az alperes ellen 2011. április 15. napján, a Fővárosi Törvényszéknél benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes 2006. július 1. napjától nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el ügyvezetői feladatát, e magatartása az adósnál - a kft1nál (a továbbiakban: adós) - vagyoncsökkenést eredményezett, és a felperes 42.623.748 forint hitelezői követelése kielégítését meghiúsította. A kereseti kérelme alapjaként a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1)-(2) bekezdését, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. § (3) bekezdését és 143. § (2)-(3) bekezdését, továbbá a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv.tv.) 153. § (1) bekezdését jelölte meg.

[2] A Fővárosi Törvényszék a keresetet a 9.G.40.751/2011/22. számú ítéletével elutasította.

[3] A Fővárosi Ítélőtábla a felperes fellebbezése folytán eljárva, a Fővárosi Törvényszék 9.G.40.751/2011/22. számú ítéletét a 14.Gf.40.046/2013/6. számú végzésével hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

[4] A Fővárosi Törvényszéken 9.G.44.986/2013. számon folytatódott perben a felperes a 2014. február 6. napján benyújtott beadványában a keresetét úgy pontosította, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes 2006. július 1. napjától ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona 117.045.054 forinttal csökkent, és a felperes 42.623.748 forint hitelezői igénye kielégítését teljes egészében meghiúsította. A felperes által megjelölt 117.045.054 forint vagyoncsökkenés többek között magában foglalta a márkanév1 készítmény hasznosítási joga és a vonatkozó szóvédjegy mint vagyoni értékű jogok elértéktelenedésére alapított 40.000.000 - 40.000.000 forint - összesen 80.000.000 forint - vagyonvesztést. (A felperes a 2014. július 3. napján előterjesztett keresetpontosításában a hitelezői igénye összegét 53.972.260 forintra módosította, az adós társaság felszámolója által időközben visszaigazolt kamatokra tekintettel.)

[5] A Fővárosi Törvényszék a 9.G.44.986/2013/82. számú ítéletével a keresetet ismét elutasította.

[6] A Fővárosi Ítélőtábla a felperes fellebbezése alapján, a 15.Gf.40.210/2016/10/II. számú részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként az adós társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezését követően ügyvezetési feladatait - a 2006. üzleti év alapján történt osztalék kifizetése, valamint a 2007. február 14-én és 2007. december 31-én, tagi kölcsön jogcímén eszközölt kifizetések körében - nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el, ezáltal a társaság vagyona 5.232.000 forinttal csökkent; az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolatlan, szükségtelen költségekkel, s az elmaradt árbevétellel kapcsolatos felelősség körében helybenhagyta; a keresetet ezt meghaladóan elutasító részében - a perköltségre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította.

[7] A Fővárosi Ítélőtábla a 15.Gf.40.210/2016/10/II. számú részítélete hatályon kívül helyező rendelkezésével kapcsolatos indokolása körében a márkanév1 gyógyhatású készítmény hasznosítási jogával és a márkanév1 szóvédjeggyel összefüggő, felperes által hivatkozott, összesen 80.000.000 forint vagyoncsökkenés tekintetében kifejtette: egyetértett a felperes okfejtésével abban, hogy mind a forgalomba hozatali engedélyen alapuló hasznosítási jog, mind a szóvédjegy vagyoni értékkel bíró vagyonelemnek minősül, továbbá a nyilvántartásba vétel meghosszabbításának elmaradása miatt - amelyet az alperes elfogadható indok nélkül, eleve csak 2007. december 31-ig kért a hatóságtól - a termék kereskedelmi forgalmazási lehetősége a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények nyilvántartásáról és forgalomba hozataláról szóló 10/1987. (VIII.19.) EüM rendelet 1. § (1) bekezdése és 14. § (1) bekezdése szerint megszűnt. A Fővárosi Ítélőtábla leszögezte továbbá: az alperes a nyilvántartásba vétel lehetséges legtovábbi meghosszabbítására irányuló kérelem előterjesztése hiányában nem gondoskodott a csődvagyonba tartozó vagyon értékének megóvásáról. A másodfokú bíróság a per adott szakaszában a vagyoncsökkenés mértékét nem találta megállapíthatónak, mert úgy látta: tisztázásra szorul a 2007. december 31-i fordulónapra, 2008. március 2. napján összeállított vagyonkimutatás keletkezése és tartalmi megfelelősége. Ezért előírta, hogy a leltárirat eredetét, az alperes aláírásának valódiságát - az alperes meghallgatásával, megfelelő indítványra tanúbizonyítással, végső esetben írásszakértő bevonásával - fel kell tárni, majd az alperes vitatása miatt bizonyítást kell felvenni az egyes vagyoni jogok értékére is. A bizonyítási terhet illetően aláhúzta: attól függően, hogy a leltárirat valódisága igazolásra kerül-e - aminek alátámasztása a felperesre hárul -, terheli a feleket az iratban megjelölt, illetve az attól eltérő érték bizonyítása, ami szakkérdésnek minősül.