A Fővárosi Ítélőtábla Bf.84/2015/24. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 258. §, 348. §, 351. §, 352. §, 360. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 37. §, 176. §] Bírók: Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina, Szalai Géza

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.84/2015/24. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2016. év március hó 2. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A kábítószer-kereskedelem bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2015. év január hó 13. napján kelt 29.B.658/2013/111. számú ítéletét megváltoztatja.

A bűncselekmény minősítésénél utal a Btk. 176. § (1) bekezdés IV. fordulatára is.

A vádlott szabadságvesztés büntetését 6 (hat) év 10 (tíz) hónapra enyhíti.

A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által 2012. év február hó 07. napjától 2012. év december hó 10. napjáig, majd 2012. év december hó 17. napjától 2015. év január hó 13. napjáig előzetes fogvatartásban, valamint a 2012. év december hó 11. napjától a 2012. év december hó 16. napjáig házi őrizetben töltött időt rendeli beszámítani azzal, hogy 1 napi előzetes fogvatartás 1 nap szabadságvesztésnek, 5 napi házi őrizet 1 napi szabadságvesztésnek felel meg.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú eljárás befejezéséig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2015. január 13. napján kihirdetett 29.B.658/2013/111. számú ítéletében bűnösnek mondta ki a vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntettében (Btk. 176.§ (1) és (3) bek.). Ezért őt 8 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által 2012. február 07. napjától előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 9.B.XX.187/2011/3. számú ítéletével kiszabott 1 év fogházbüntetés végrehajtását elrendelte. A nyomozás során lefoglalt és a 29015/43/2012. számú bűnjeljegyzék 1. és 2. tételei alatt nyilvántartott 1.029.500,- forint összegre vagyonelkobzást rendelt el, a 29022/73/2013. számon lefoglalt kábítószert elkobozta. A lefoglalt dohányterméket a vádlottnak kiadni rendelte, őt az eljárás során felmerült 854.339,- forint bűnügyi költség államnak történő megfizetésére kötelezte.

Az ítélettel szemben a vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. Azt az ügyész tudomásul vette.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2015. március 11. napján kelt és a Fővárosi Ítélőtáblára ugyanezen a napon érkezett BF.449/2013/19. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelve a tényállást a vádlott tagadásával szemben mérlegelési jogkörében eljárva, helyesen állapította meg. A tényállás megalapozott, mentes a Be. 351.§ (2) bekezdésében írt hiányosságoktól, így felülbírálatra alkalmas. A bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett, a bizonyítékokat egyenként és összességükben is elemezte és logikus magyarázatát adta annak, hogy a vádlott védekezésével szemben miért az egyéb bizonyítékokat fogadta el ítélkezése alapjául. A mérlegelésen alapuló megalapozott tényállás megváltoztatására nincs törvényes ok, ezért a vádlott és a védő által bejelentett, felmentést célzó fellebbezések, a felülmérlegelés tilalma folytán eredményre nem vezethetnek. Az elbíráláskor hatályos büntető törvény feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezéseire figyelemmel helyesen döntött a törvényszék akkor is, amikor a vádlott cselekményét a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény alapján bírálta el, tekintettel arra is, hogy a fogyasztói típusú magatartás a kereskedés mellett halmazatként már nem értékelhető. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője egyetértett az elsőfokú bíróság kereskedéssel kapcsolatban kifejtett, az ítélet 24-25. oldalán rögzített álláspontjával is. Törvényesen került sor a fogyasztói típusú magatartás vonatkozásában a külön felmentő rendelkezés meghozatalának mellőzésére is. A bűnösségi körülmények maradéktalanul feltárásra kerültek. A kiszabott büntetés e körülményeknek megfelelő, a büntetés céljának elérésére alkalmas, a cselekmény tárgyi súlyával összhangban álló. A szabadságvesztésnek a törvényi minimumot jelentősen meg nem haladó tartamban történt meghatározása inkább enyhe, mint eltúlzott. Rámutatott arra is, hogy a fegyházbüntetés kiszabásának indokolásban megjelölt jogszabályi alapja kiegészítendő a Btk. 37.§ (3) bekezdés ad) pontjára való hivatkozással is. A közügyektől eltiltás kiszabására indokoltan került sor, annak a főbüntetéstől elmaradó tartama azonban arányosnak nem tekinthető, így a büntetés enyhítésére törvényes lehetőség nincs. A bűncselekmény elkövetéséből eredő készpénzre vonatkozó vagyonelkobzás ugyancsak törvényes. Az indokolásban tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság a telefonkészülékekre, azok kiadása ugyanis már a nyomozás során megtörtént, így az erre vonatkozó rész az indokolásból mellőzendő. A bíróság egyéb - a feltételes szabadságra bocsátásról, az előzetes fogvatartás beszámításáról, a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásáról, az elkobzásról, a dohányárú lefoglalásának megszüntetéséről és a bűnügyi költség megfizetésére kötelezésről szóló rendelkezései a törvényi előírásoknak megfelelnek. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 360.§ (4) bekezdése szerinti tanácsülésen az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben, egyúttal bejelentette azt is, hogy nyilvános ülés kitűzés esetén azon az ügyész részt vesz.

A fellebbezését írásban is indokolta, azt több alkalommal kiegészítette. Beadványaiban az ártatlanságát hangsúlyozva alapvetően a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadta. Kifejtette, hogy az eljárás során számos eljárási szabálysértés történt. Az elsőfokú bíróság súlyosan elfogult volt vele szemben, a tisztességes eljárás követelményét sértő módon nem engedte szóhoz jutni, az érvelését nem vette figyelembe, nem engedte, hogy ártatlanságát bizonyítsa, a tanács elnökének köszönhetően ellene több büntetőeljárás is indult, de a tárgyalás vezetése miatt maga is feljelentette az elsőfokú bírót. Sérelmezte, hogy az elfogásakor a nála lévő reklámszatyorban lévő fekete nejlonnal borított csomag sem előtte, vagy hatósági tanú előtt került felbontásra, így csak az előzetes letartóztatásakor derült ki számára, hogy "fű" volt benne. Ekkor jelezte, hogy vallomást kíván tenni, azonban kérése ellenére nem hallgatták ki, ezért kényszerült írásbeli vallomástételre. Ebben beszámolt arról, hogy hogyan maradhatott a csomag a kocsijában, az azt ott hagyó személyről személyleírást adott, és megjelölte, hogy előadását akkori barátnője is tudja bizonyítani. Ezen védekezését az eljárásban következetesen fenntartotta. Kiemelte, hogy a vietnámi személy engedélyt kért tőle, hogy a kocsiban hagyhassa a szatyrot, mire ő rá is kérdezett, hogy mi van benne, a férfi pedig megmutatta, hogy dohánytermékek. A csomagot egyébként csak azért vette ki azt autóból, hogy azt emiatt fel ne törjék. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a barátnője az este folyamán vele tartózkodott, ezt a cellainformációi is igazolnák, az erre irányuló indítványának - pedig azt még akkor előterjesztette, amikor annak teljesítésére lehetőség lett volna - azonban nem adtak helyt. Barátnője ottlétét rendőr tanúkkal cáfolták, akik azonban maguk is megerősítették, hogy főnökét látták a gépkocsiba beszállni. Nem életszerű azonban, hogy a vietnámi férfit a gépkocsiba beszállni látó rendőr tanú - miközben elmondása szerint maga is meg tudta állapítani, hogy a gépkocsiba hátra beszálló férfi ázsiai - nem észlelte az elől helyet foglaló 1. számú tanú. Sérelmezte, hogy a bíróság és a nyomozó hatóság kérése ellenére sem vitte ki a piacra, illetve nem tárt elé fényképeket, hogy az utasát megmutassa. Kérte továbbá, hogy vegyenek ujjlenyomatot, illetve szagmintát a lefoglalt kábítószert tartalmazó csomagról, ezen indítványait azonban az elsőfokú bíróság ugyancsak következetesen elutasította. A bizonyítási indítványai elutasítása miatt főnöke személyazonosságának tisztázása érdekében ellene feljelentést is tett azzal, hogy egy bécsi utat nem fizetett ki a számára és a szatyrát a gépkocsiban hagyta, ezt azonban a nyomozó hatóság ugyancsak elutasította. Sérelmezte, hogy kábítószer kereskedelem miatt került elítélésre, de az ügyben sem eladó, sem vevő, sem a kábítószer kiporciózásához szükséges eszközök nincsenek, ilyen tevékenységre a lehallgatási anyagból sem vonható következtetés. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen vont következtetést arra, hogy megélhetését kábítószer-kereskedelemből biztosította, hiszen igazolta, hogy dohánytermék, illetve luxuscikkek kereskedelmével, lakásfelújításokkal is foglalkozott. Felhívta a figyelmet arra is, hogy korábbi élettársa igazolta, hogy lakásban talált pénz az övé, azt külföldi munkával szerezte, és már a házkutatás elején kijelentette, hogy a lakásban lévő dolgok közül minden az ő tulajdonát képezi, a vádlott csak a ruhájának tulajdonosa, de a bíróság ezt a vallomást sem fogadta el. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a széfben megtalált pénz címletei - melyben mindösszesen 157 db 1000 forintos és 15 db 2000 forintos volt, az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben alátámasztják a 2. számú tanú vallomását, aki 3000,- EUR kb. 840.000,- forint beváltásáról számol be, a kis címletek a gyűjtögetett pénzei voltak. Ennek kapcsán kifogásolta, hogy a bíróság nem szerezte be a pénzváltótól a pénzbeváltását igazoló bizonylatot sem. Álláspontja szerint főnöke akarta besározni, vagy vádalku érdekében vagy pedig azért, mert őt gyanúsította a mikrobusza eltulajdonításával, de a bíróság ennek lehetőségét is elvetette. Érthetetlennek tartotta, hogy a szakvélemények szerint nem kábítószerfüggő, annak ellenére, hogy a bv. intézetbe történő befogadásakor is rögzítették a tűnyomokat az alkarján, a bíróság pedig a kábítószer függőségét alátámasztó orvosi véleményeket elvetette, még annak ellenére is, hogy a bv. intézetben is fogyasztott kábítószert. Kiemelte, hogy a 2., 3. és 4. számú tanúk vallomásait a bíróság tévesen értelmezte, álláspontja szerint azok kétséget kizáróan igazolják a vallomásait. Az elsőfokú bíróságnak a lehallgatott telefonbeszélgetések kapcsán kifejtett megállapításait - miszerint a beszélgetések konspiratívak, a legszükségesebbekre korlátozódóak voltak - azzal magyarázta, hogy taxisként, külföldi személyekkel személyesen is nehezen érteti meg magát, így telefonban részletes beszélgetéseket nyilván nem folytathat. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben az egyes beszélgetésekben nem vizes kábítószerről, hanem vizes dohánylevelekről és dohánybálákról volt szó, e tevékenysége ugyancsak nem volt legális, a dohánykereskedelmi tevékenységét egyébként a lehallgatási adatok és a gépkocsijában lefoglalt fénymásolt Sophiane papírok is igazolják. Vitatta annak életszerűségét, hogy grammonként 150 Ft-os haszonért bárki kábítószerrel kereskedne, hiszen a jövedéki orgazdaság révén ennél jóval jelentősebb haszonra tudott szert tenni. A 2012. január 17. napján rögzített telefonbeszélgetéssel kapcsolatban rámutatott, hogy a bíróság szándékosan felcserélte a hívó és a hívott felet, majd tévesen von következtetést arra, hogy a beszélgetés kábítószer cseréjéről szól, erre utaló kifejezés nincs, valójában egy rövid időre szóló pénzkölcsönről volt szó.