A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30195/2009/10. számú határozata felmondás érvényességének megállapítása tárgyában. Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Salamonné dr. Solymosi Ibolya

Kapcsolódó határozatok:

Ráckevei Járásbíróság P.21621/2008/7., Budapest Környéki Törvényszék Gf.20796/2009/3., *Kúria Gfv.30195/2009/10.* (BH+ 2010.3.126)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.IX.30.195/2009/10.szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Várhelyi W. Péter ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Kiss György ügyvéd által képviselt I. rendű, és II. r. alperesek ellen felmondás érvényességének megállapítása iránt a Ráckevei Városi Bíróságnál 2.G.21.621/2008. szám alatt indult és a Pest Megyei Bíróság 9.Gf.20.796/2009/3. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pest Megyei Bíróság 9.Gf.20.796/2009/3. számú ítéletét abban a részében, amelyben helybenhagyta az elsőfokú ítéletnek az üzemeltetési szerződés azonnali hatályú felmondása érvénytelenségét kimondó és az alperesek viszontkeresetét elutasító rendelkezését hatályában fenntartja.

Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja és a felperes keresetét az ítéletben írt vagyontárgyak tulajdonjogának megállapítására irányuló részében elutasítja.

Kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt egyetemlegesen 92.000 (Kilencvenkettőezer) forint első- másodfokú és felülvizsgálati együttes részperköltséget, az ezt meghaladó költségeiket a felek maguk viselik.

Köteles a felperes 24.000 (Huszonnégyezer) forint, az I. r. alperes 22.500 (Huszonkettőezer-ötszáz) forint első- másodfokú és felülvizsgálati együttes eljárási illetéket az államnak az adóhatóság felhívására megfizetni. Az ezt meghaladó illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes mint beruházó, a II. r. alperes közvetlen irányítást biztosító befolyása alatt álló I. r. alperes mint üzemeltető és a II. r. alperes a városi közmű tulajdonosa 2001. június 22-én üzemeltetési szerződésnek nevezett szerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta, hogy saját vagyoni eszközei terhére és az érintett üdülő ingatlanok tulajdonosainak befizetéseiből vízmű-rendszert épít R sziget addig vízvezetékkel el nem látott üdülőtelepén. A vízközműrendszer részei a mélyfúrású kút akna, és védterülete, utcai elosztóhálózat gerincvezeték és házi bekötések. Megállapodtak abban, hogy a sikeres próbaüzem befejezésétől számított 10 évig (2011.) a megépülő vízmű a felperes tulajdonában marad - ez idő alatt őt illeti az utólagos bekötések után járó hozzájárulás - 10 év eltelte után pedig térítés nélkül a II. r. alperes tulajdonába adja. Addig maga látja el a tulajdonosi feladatokat többek között a létesítmény "bérüzemeltetését" is.

A megállapodás szerint az üzemeltetést az I. r. alperes végzi, ennek fejében a szigeti vízmű üzemeltetéséből befolyt vízdíj 5 %-át fizeti a felperesnek bérleti díj címén fél évenként történő elszámolással. A szerződés felmondási jogot biztosított a szerződő feleknek.

A Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság a 2002. augusztus 6-án kelt H.65415-9/2002. számú határozatával a felperesnek vízjogi létesítési engedélyt adott amelyben feltüntette az üdülőterület tervezett vízhálózatát utcákra lebontva, az ott lefektetésre kerülő nyomócső hosszának és keresztmetszetének meghatározásával, tolózárakkal és föld feletti tűzcsapokkal. A létesítmény 2003-ban elkészült és 2004-ben kapta meg a felperes a használatba vételi engedélyt.

A II. r. alperes a 2005. június 25-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a felperes által létesített vízmű-rendszerből a mélyfúrású kutat, a hozzá tartozó gépházat és berendezést, a véd-területet és létesítményeit, valamint a gerincvezetéket. A sziget közterületi ivóvízhálózata a bekötésekkel együtt a felperes tulajdonában maradt. Ezt megelőzően a peres felek között 2005. júniusában létrejött megállapodásban a felperes hozzájárult ahhoz, hogy az üzemeltetési szerződés határidő előtt történő felmondásának lehetőségét a felek töröljék a szerződésből. A II. r. alperes vállalta, hogy a megvásárolt kutat és gerincvezetéket üzemeltetésbe átadja az I. r. alperesnek. A felperes tulajdonában maradó közterületi ivóvíz-hálózatot 2011-ben térítésmentesen átveszi a felperestől.

A felperes a szerződést 2006. február 28-ára felmondta, a II. r. alperes a felmondást nem fogadta el. A felperes ellen 2006. június 7-én felszámolási eljárást indult, a felszámoló a Cstv. 47. §-ára hivatkozással 2006. november 30-án a szerződést azonnali hatállyal felmondta.

A felperes a módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a felszámoló felmondása jogszerű volt; továbbá hogy az általa létesített a vízjogi engedély 2.oldala, 2. pontjának ötödik bekezdésében megjelölt vízjogi létesítmények a tulajdonát képezik végül, hogy a szerződés a jövőre nézve szűnt meg, így a feleknek el kell számolniuk és ennek során a szolgáltatások nélkül maradt ellenszolgáltatást egymás között rendezniük kell. A felperes a keresetét az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 34. §-ának (2) bekezdésére, a 40. §-ának (1) bekezdésére, a 41. §-ára, valamint a 47. §-ának (1) bekezdésére alapította.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Módosított viszontkeresetükben annak megállapítását kérték, hogy a felszámoló felmondása érvénytelen, egyben kérték a felperes tulajdonában maradt vízvezeték-hálózatnak térítésmentesen a II. r. alperes tulajdonába adását, mint az önkormányzati vízrendszer szerves részét és tartozékát. Előadták, hogy a vízvezeték-rendszer nem önkormányzati tulajdonként jött létre, mivel azonban a II. r. alperes a "alrendszer" jelentős részét képező vízbázist utóbb megvásárolta közös tulajdon keletkezett közötte és a felperes között. A szerződést a tulajdonostárs beleegyezése nélkül a felszámoló nem mondhatta fel, ezért a felmondás érvénytelen. Hivatkozott továbbá arra, hogy a tartozék (a felperes tulajdonában visszamaradt vízvezeték-hálózat) osztja a fődolog sorsát, így az önkormányzat azon is tulajdonjogot szerzett.

Az elsőfokon eljárt Ráckevei Városi Bíróság a 2.G.21.621/2008/7. számú ítéletében a felperes keresetének helyt adott és megállapította, hogy a felperes felszámolójának azonnali hatályú felmondása érvényes. Megállapította továbbá, hogy a vízjogi engedélyben írt vagyontárgyak közül a felperes és a II. r. alperes között létrejött adásvételi szerződéssel nem érintett vízközmű hálózat a tolózárakkal és a föld feletti tűzcsapokkal együtt a felperes tulajdonát képezik. Az alperesek viszontkeresetét elutasította.

A Pest Megyei Bíróság az alperesek fellebbezése folytán hozott 9.Gf.20.796/2009/3. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyta. Jogi álláspontja szerint a felszámoló a felmondás jogát a Cstv. 47. §-a alapján jogszerűen gyakorolta és az visszaélésszerű joggyakorlásnak sem tekinthető. A Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése ugyan csupán lehetőséget biztosít a felszámolónak a szerződés felmondására, a felszámoló azonban a Cstv. 54. §-a szerint az elvárható gondossággal köteles eljárni, elsődlegesen a hitelezők érdekeit kell szem előtt tartania. Döntéseinek elő kellett mozdítania a hitelezők követeléseinek mielőbbi kielégítését. A felszámoló ténykedése e jogszabályhelynek megfelelő volt.