A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20132/2022/13. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 61. § (1) bek., (2) bek., 229. § (1) bek., 275. § (4) bek., (5) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. § (1) bek., 349. § (1) bek., (3) bek.] Bírók: Hőbl Katalin, Szabó Csilla, Szentpáli Judit

A határozat elvi tartalma:

A jogalkalmazási tevékenység akkor minősülhet jogellenesnek, ha a bíróság az ügy valós tényeitől elrugaszkodva, nyilvánvalóan valótlan vagy hiányos tényállás alapján hoz döntést, vagy pedig az alkalmazandó jogot teljes mértékben figyelmen kívül hagyja, azaz gyakorlatilag önkényes eljárást folytat. Nem lehet azonban ilyen önkényes, azaz nyilvánvalóan kirívóan jogellenes eljárásról beszélni akkor, ha a bíróság az ügy valós tényeihez igazodva úgy alkalmazza az irányadó jogszabályokat, hogy ennek logikus érvekkel alátámasztott indokát tudja adni. A kártérítési perben eljáró bíróságnak nem azt kell vizsgálnia - nincs is rá hatásköre -, hogy az alperesi bíróság eljárásának egyes mozzanatai vagy döntése az anyagi, illetve az eljárásjogi jogszabályoknak megfeleltek-e vagy sem, azt sem, hogy az adott tényállás mellett mérlegeléssel helyes jogalkalmazási döntést hozott-e, miután ez a jogorvoslati fórum dolga, a kártérítési per pedig nem a már lefolyt polgári peres eljárás jogorvoslata. A bíróság pusztán abban az esetben állapíthatja meg a másik bíróság kártérítési felelősségét, ha a fentiek szerinti önkényes, azaz a tényektől vagy a jogtól nagy mértékben és egyértelműen elrugaszkodott eljárás vagy döntés valósult meg, ennek hiányában a jogalkalmazó bíróság a jogszabály adta mérlegelési vagy egyéb cselekvési lehetőségével élve járt el, amely nem minősíthető jogellenes magatartásnak.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21363/2020/50., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20132/2022/13.*, Kúria Pfv.20280/2023/7., 3338/2024. (IX. 23.) AB határozat

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.132/2022/13/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Cseszlai János ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt I.r. felperes (I.r. felperes címe) I. rendű, II.r. felperes (I.r. felperes címe) II. rendű, III.r. felperes (I.r. felperes címe) III. rendű és IV.r. felperes (I.r. felperes címe) IV. rendű felpereseknek - az Országos Bírósági Hivatal (1055 Budapest, Szalay utca 16.) által képviselt Budapest Környéki Törvényszék (1146 Budapest, Thököly út 97-101.) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2022. január 21. napján meghozott 63.P.21.363/2020/50. számú ítélete ellen a felperesek 52. és az alperes 51. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

ítéletet :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a felperesek keresetét teljes egészében elutasítja, az illeték megfizetéséről pedig akként rendelkezik, hogy az illeték állam általi viseléséről szóló rendelkezést mellőzi, és a felperesek egyetemleges illetékfizetési kötelezettségét 1.790.800 (egymillió-hétszázkilencvenezer-nyolcszáz) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati illetékre felemeli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A felperesek a megismételt eljárásban előterjesztett végleges keresetükben elsődlegesen kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest a felperesek mint egyetemleges jogosultak részére 0384.V.179/2003., 0384.V.0180/2003., a 0384.V.0181/2003. és a 0384.V.182/2003. számú végrehajtási eljárásokban a végrehajtási eljárások ügyértékének és költségeinek jelen per ítélethozatalakor fennálló teljes összege, a 2021. június 30-án fennálló állapot szerint 32.710.587 forint és 1.066.875 forint megfizetésére. Kérték továbbá az alperes kötelezését a III. és IV. rendű felperesek javára 10.896.156 forint és ennek 2003. március 26. napjától számított kamata, illetve 4.002.054 forint és ennek 2020. szeptember 27. napjától számított kamata, valamint 200.000 forint és ennek 2020. szeptember 27. napjából számított kamata, továbbá az I. rendű felperes részére 376.332 forint és ennek 2012. december 6. napjától számított kamata megfizetésére.

[2] Másodlagosan kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest a felperesek mint egyetemleges jogosultak részére a 0384.V.179/2003., 0384.V.0180/2003., a 0384.V.0181/2003. és a 0384.V.182/2003. számú végrehajtási eljárásokban a végrehajtási eljárások ügyértékének és költségeinek a jelen per ítélethozatalakor fennálló teljes összege, azaz a 2021. június 30-án fennálló állapot szerint 32.710.587 forint és 1.066.875 forint megfizetésére. Kérték továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest a III. és IV. rendű felperes javára 7.852.165 forint és ennek 2003. március 26. napjától, 4.002.054 forint és ennek 2020. szeptember 27. napjától, továbbá 200.000 forint és ennek 2020. szeptember 27. napjától számított kamata, továbbá az I. rendű felperes javára 376.332 forint és ennek 2012. december 6. napjától számított kamata megfizetésére.

[3] Ezenfelül kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest a jogellenes károkozással összefüggésben felmerült ügyvédi költségek címén 8.216.900 forint és ennek 2011. május 1. napjától számított kamata megfizetésére, valamint 3.507.790 forint és ezen összeg után az egyes ítéletekben rögzített, illetve a behajtás időpontjától számított kamata megfizetésére.

[4] A felperesek álláspontja szerint az alperes jogellenes, felróható magatartásával kárt okozott, amelyért a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. § (1) bekezdése és 349. § (1) és (3) bekezdése alapján felelősséggel tartozik.

[5] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[6] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I., II., III. és IV. rendű felperesek részére egyetemlegesen 9.855.853 forintot, és ebből 9.579.853 forint után 2006. november 16. napjától, 276.000 forint után pedig 2011. május 1. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű, míg 2013. július 1. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az I., II., III. és IV. rendű felperest, hogy fizessenek meg az alperesnek 426.480 forint perköltséget és az állam javára az adóhatóság felhívására 1.318.800 forint eljárási illetéket, míg a fennmaradó 251.200 forint illeték az állam terhén marad.

[7] Megállapította, hogy a felperesek által indított végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti perben eljárt Budapest Környéki Törvényszék az eljárást befejező 5.Pf.22.900/2006/5. számú jogerős ítéletében nem az előző jogerős ítéletet hatályon kívül helyező Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint járt el. A végrehajtás megszüntetését, illetve korlátozását eredményező, a felperesek által a perben figyelembe venni kért engedményezési szerződést tévesen kötötte alakszerűséghez, tévesen tulajdonított jelentőséget az engedményező által az aláírásra adott meghatalmazás és ebből következően az engedményezésről szóló tájékoztatásra szóló meghatalmazás alakszerűségének. Az engedményezési értesítésnek annyiban volt jelentősége, hogy a kötelezett kétszeres teljesítésre nem kötelezhető. Az eljárásban nem merült fel adat arra, hogy a végrehajtást kérők az engedményezőnek már teljesítettek volna, és legkésőbb a végrehajtási per megindításáról történő tudomásszerzéssel egyidejűleg tudomást szereztek az engedményezésről is. Ezért a szabályszerű tájékoztatás hiánya miatt a Budapest Környéki Törvényszék alaptalanul utasította el a felperesek keresetét. A megismételt eljárásban a felperesek bizonyítékként kérték értékelni a Legfelsőbb Bíróság által is hivatkozott, közjegyző által hitelesített, Montreálban 2006. február 3-án kelt, az engedményezőtől származó nyilatkozatot, amelyben az engedményezési szerződést érvényesnek ismerte el. Ez az okirat egy korábbi jogügylet utólagos megerősítése, amelyet az alperes tévesen értékelt eljárásjogi nyilatkozatként. Ezt meghaladóan a megismételt másodfokú eljárás időpontjában a felperesek által indított végrehajtásban a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság már jogerősen megállapította, hogy az engedményező helyébe egyetemleges jogutódként a felperesek léptek, azaz a Ptk. 297. § (4) bekezdésének megfelelően a felperesek jogosultságát jogerős határozat igazolta, a követelés beszámítható volt az ellenük indított végrehajtás során. Ennek a ténynek azonban a megismételt eljárásban eljáró másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget, annak ellenére, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 368. §-a alapján ez kötelezettsége lett volna. Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes ezen jogalkalmazási hibái kirívóan súlyosak, összességükben nem menthető tévedést eredményeztek. Az elsőfokú bíróság az alperes terhére értékelte, hogy döntése során a rendelkezésére álló releváns jogi okfejtéseket, a Legfelsőbb Bíróság iránymutatását téves álláspontja miatt nem követte, ezért a felperesek az alperes súlyos, kirívóan okszerűtlen és a törvényi rendelkezésektől eltérő jogértelmezése következtében a 2002. április 16-án kelt engedményezési szerződésből eredő követelésüket nem tudták beszámítani a végrehajtás megszüntetésére, korlátozására irányuló perben. Az engedményezett követelés beszámítását a bíróság megvizsgálta, érdemben elutasította, és ezzel ítélt dolog helyzetét teremtette meg, így a felpereseknek a beszámításra a továbbiakban nem volt lehetőségük. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes nem tudta kimenteni magát, így a Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdése és 339. § (1) bekezdése szerint a felróható és jogellenes magatartásával okozati összefüggésben fennálló károkért köteles helytállni.