3338/2024. (IX. 23.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.20.280/2023/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

[1] 1. Az indítványozók jogi képviselőjük (dr. Cseszlai János ügyvéd) útján alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján. Az indítványozók a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.132/2022/13/II számú ítélete, illetve a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.20.280/2023/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték.

[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege a rendelkezésre bocsátott bírósági iratok szerint a következők szerint foglalható össze.

[3] Az indítványozók az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy felperesei voltak, akik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 349. § (1), (3) bekezdésére, 84. § (1) bekezdés e) pontjára alapított keresetükben vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni a Budapest Környéki Törvényszéket (a továbbiakban: alperes). A Kúria a Pfv.IV.20.515/2016/9. számú végzésével hatályon kívül helyezte az e tárgyban meghozott jogerős közbenső ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla az 5.Pf.20856/2018/4/III. számú részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy teljesen elutasította a nem vagyoni kártérítés iránti keresetet; ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította. Az indítványozók az újra megismételt eljárásban előterjesztett végleges keresetükben vagyoni káraik megtérítését követelték.

[4] A jelen alkotmányjogi panasz eljárást közvetlenül megelőző perben eljáró Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) 63.P.21.363/2020/50. számú ítéletével (a továbbiakban: elsőfokú ítélet) az alperest az indítványozók részére egyetemlegesen 9 855 853 forint és kamata megfizetésére kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rámutatott arra, hogy az alperes az alappert lezáró jogerős ítéletében nem a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésének iránymutatása szerint járt el, jogalkalmazási hibái kirívóan súlyosak, összességükben nem menthető tévedést eredményeztek. A felróható és jogellenes magatartás a jogerős ítélet volt.

[5] A felek fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla (a továbbiakban: másodfokú bíróság) 9.Pf.20.132/2022/13/II. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az indítványozók keresetét teljes egészében elutasította; az illeték állam általi viseléséről szóló rendelkezést mellőzte; az indítványozók egyetemleges illetékfizetési kötelezettségének összegét felemelte; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság indokolása szerint jelentőséget kellett tulajdonítani annak, hogy az ügyben bírósági jogkörben okozott kárról van szó, és a bíróság az eljárása során jogalkalmazási tevékenységet végez. A jogalkalmazási tevékenység csak akkor minősülhet nyilvánvalóan és kirívóan jogellenesnek, ha a bíróság az ügy valós tényeitől teljesen elrugaszkodva vagy az alkalmazandó jogot teljes mértékben figyelmen kívül hagyva jár el és hoz döntést, vagyis a bíróság kártérítési felelősségét csak önkényes eljárása és döntése alapozhatja meg. A kártérítési perben eljáró bíróságnak nem azt kell vizsgálnia - nincs is rá hatásköre -, hogy az alapperben a bíróság eljárásának egyes mozzanatai vagy a döntés megfelelt-e az anyagi, illetve az eljárásjogi szabályoknak, és az adott tényállás mellett a bíróság mérlegeléssel helyes döntést hozott-e, ez ugyanis a jogorvoslati fórum dolga, a kártérítési per pedig nem a már lefolyt polgári peres eljárás jogorvoslata.

[6] Az indítványozók felülvizsgálati kérelemmel fordultak a Kúriához, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a kereseti kérelemnek megfelelő határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.

[7] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.20.280/2023/7. számú ítéletében megállapította, hogy az alperesi kárfelelősséghez szükséges konjunktív feltételek, illetve e feltételek felülvizsgálati eljárásban való vizsgálhatósága hiányában a jogerős ítélet nem helyezhető hatályon kívül, ezért azt hatályában fenntartotta.

[8] 2. Az indítványozók ezt követően fordultak alkotmányjogi panaszukkal az Alkotmánybírósághoz, melyben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, a XIII. cikk (1) bekezdése, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése, a 26. cikk (1) bekezdése, valamint a 28. cikk sérelmét állították.

[9] A másodfokú ítélet meglátásuk szerint azért alaptörvény-ellenes, mert a kereset elutasítására az 1/2014. (VI. 30.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény), azaz "egy olyan jogi norma szolgáltatott alapot, ami az alapügyben hozott jogerős ítélet meghozatalakor hatályban sem volt, és csak 8 évvel később született meg". A másodfokú bíróság visszaható hatályú jogalkalmazása ezáltal sérti a jogbiztonság követelményét, és az indítványozók tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmén túl sérti az Alaptörvény 26. cikkét és 28. cikkét, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jogukat is. A Kúria ugyan észlelte a másodfokú bíróság visszaható hatályú jogalkalmazásba ütköző jogalkalmazását, azonban ennek az alapjogi vonatkozásait nem vizsgálta.

[10] Az indítványozók álláspontja szerint továbbá jogszabály- és alaptörvény-ellenes az, hogy a Kúria a jogszabályok megsértésének megállapítása mellett nem helyezte hatályon kívül a másodfokú ítéletet. A Kúria jog- és alaptörvény-ellenesen alapította ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régiPp.) 275. § (3) bekezdésére. A felülvizsgálati ítéletnek részletesen ki kellett volna térnie arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglaltak miért nem alkalmasak a kárfelelősség további konjunktív feltételeinek vizsgálatára. A Kúriának ugyanis a régiPp. 272. § (3) bekezdése alapján nem lett volna lehetősége érdemi vizsgálat nélkül elutasítania a kérelmet a régiPp. 213. §-ával kapcsolatban.

[11] Az indítványozók szerint a másodfokú ítélet és a felülvizsgálati ítélet a 29/2021. (XI. 10.) AB határozat indokolásának [35] bekezdésében kidolgozott contra constitutionem teszt alapján is alaptörvény-ellenes. A másodfokú bíróság ugyanis az adott jogkérdésre irányadó, kötelezően és kizárólagosan alkalmazandó hatályos jogi normákat nem vette figyelembe akkor, amikor a régiPp. 275. § (5) bekezdésével ellentétesen úgy foglalt állást, hogy a Legfelsőbb Bíróság utasításai nem voltak az alperesre nézve kötelezőek; a döntését egy olyan "jogszabályi rendelkezésre" (a PK véleményre) alapította, amelyről a felülvizsgálati ítélet indokolásának [58] bekezdésében a Kúria kifejezetten megállapította, hogy az ügyben nem volt alkalmazható.

[12] A másodfokú bíróság a jogerős ítéletében egyáltalán nem adott indokolást arra vonatkozóan, hogy az ügy eldöntése során miért nincs tekintettel a 20/2017. (VII. 18.) AB határozat megállapításaira.

[13] Az indítványozók szerint a felülvizsgálati ítélet indokolásának [62] bekezdése azért is sérti az indítványozók Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében deklarált tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert nem tartalmaz érdemi indokolást. Súlyosan sérti a jogbiztonság követelményét, és a bírói döntésekbe vetett bizalmat rendíti meg, ha egy jogerős ítéletben (részítéletben) rögzítik, hogy egy korábbi bírói döntés jogalkalmazása kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedés volt, azt később ugyanazon felek közötti perben, ugyanazon bírói jogalkalmazását eltérően ítélik meg.

[14] Az indítványozók szerint a tulajdonhoz való joguk azáltal sérült, mivel a végrehajtás megszüntetése szükséges a tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez; és "lényegében 1995 óta nem tudtak tulajdont szerezni az adásvételi szerződés tárgyát képező ingatlanon."

[15] Az indítványozók jogszerűen kívántak volna a beszámítási jog lehetőségével élni. Az alperes bíróságok azonban "elvették" az indítványozók beszámításhoz való jogát, emiatt nem tudtak tulajdont szerezni az adásvételi szerződés alapján.

[16] A másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperes bíróságok nem követtek el kirívóan súlyos jogalkalmazási hibát, ugyanis kirívóan súlyos jogalkalmazási hibának tartják, hogy az alperes a jogszabályi rendelkezésekkel szemben nem a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között döntött, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a végrehajtást kérő alperesek 2005. novemberi beadványukban elszámolást közöltek.

[17] Amennyiben az alperes a jogszabályoknak megfelelően a beszámítási igényüknek helyt adott volna, akkor legkésőbb 2006. november 15-én kelt ítéletével ex tunc, azaz a beszámítás időpontjára visszaható hatállyal meg kellett volna szüntetnie a végrehajtást. Ezzel szemben az indítványozókkal szemben a mai napig folyamatban van a végrehajtási eljárás.

II.

[18] Az Alaptörvény felhívott rendelkezései:

"B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam."

"XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár."

"XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

[...]

(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti."

"26. cikk (1) A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. (...)"

"28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak."

III.

[19] 1. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.

[20] 1.1. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett bírói döntést követő hatvan napon belül lehet benyújtani [Abtv. 30. § (1) bekezdés].

[21] A Kúria felülvizsgálati ítéletét 2023. december 26-án kézbesítették, az alkotmányjogi panaszt 2024. február 23-án - határidőben - nyújtották be az elsőfokú bíróság útján.

[22] A további rendes jogorvoslattal már nem támadható Felülvizsgálati Ítélet az eljárást befejező döntésnek minősül, így alkotmányjogi panasszal támadható. Az indítványozók az alkotmányjogi panasz benyújtásához szükséges indítványozói jogosultsággal rendelkeznek, érintettségük - mint a támadott ítélettel lezárt eljárás felperesei­nek - megállapítható.

[23] 1.2. Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján csak az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az indítványozók az Alaptörvény megsértett rendelkezéseként a 26. cikk (1) bekezdését is megjelölték. Az Alaptörvény e rendelkezése azonban nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak, a felhívott alaptörvényi rendelkezés címzettjei nem az indítványozók, nem biztosít számukra jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül erre alapítani. Ezért ezzel az alaptörvényi rendelkezéssel összefüggésben érdemi vizsgálat lefolytatásának nincs helye (3075/2024. (II. 23.) AB végzés, Indokolás [26]; 3039/2020. (II. 24.) AB végzés, Indokolás [22]).

[24] 1.3. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére csak a kellő felkészülési idő hiányával, illetve a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalmával összefüggésben alapítható alkotmányjogi panasz (pl. 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [86]-[91]; 3041/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [22]; 3371/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [15]; 3045/2022. (I. 31.) AB végzés, Indokolás [12]; 3386/2023. (VII. 27.) AB végzés, Indokolás [39]; 3024/2024. (I. 12.) AB végzés, Indokolás [29]; 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]-[17]; 3322/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [10]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3324/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [11]; 3314/2017. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [15], [25]). Az indítványozók az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményének a sérelmét a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmával összefüggésben is állították, az alkotmányjogi panasz ezért ezen elemében teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételeket.

[25] 1.4. Az alkotmányjogi panaszban megfogalmazott kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek az alábbiak szerint eleget tesz, tartalmazza ugyanis a) azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására továbbá azt, amely a panaszosok indítványozói jogosultságát megalapozza [Abtv. 27. §]; b) az eljárás kezdeményezésének indokait; c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntéseket; d) az Alaptörvény indítványozók által sérülni vélt rendelkezéseit; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések az indítványozók álláspontja szerint miért ellentétesek az Alaptörvény általa megjelölt rendelkezéseivel; f) kifejezett kérelmet arra nézve, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenességét és semmisítse azokat.

[26] 2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az egyéb törvényi feltételeknek megfelelő alkotmányjogi panasz alapvető alkotmányjogi kérdést vessen fel vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre utaljon. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[27] Az indítvány a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmával valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben felveti a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség megállapításának lehetőségét. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint pedig csak érdemi alkotmányossági vizsgálat eredményeként állapítható meg, hogy a bírói jogértelmezés sérti-e az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményét a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmával összefüggésben, továbbá összhangban áll-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével.

[28] 3. Az előadó alkotmánybíró az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján - a befogadásról szóló döntés helyett - a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozattervezetet terjesztett az Alkotmánybíróság elé.

IV.

[29] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

[30] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként az indítványozóknak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésén alapuló, a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmával összefüggésben állított indítványelemet vizsgálta.

[31] Az indítványozók állítása szerint a másodfokú ítélet azért ütközik a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába, mert a kereset elutasítására a PK vélemény, azaz "egy olyan jogi norma szolgáltatott alapot, ami az alapügyben hozott jogerős ítélet meghozatalakor hatályban sem volt, és csak 8 évvel később született meg".

[32] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével kapcsolatos gyakorlata szerint akkor merül fel a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmának a sérelme, ha a normát a jogalkalmazó szervek - erre irányuló kifejezett jogszabályi rendelkezés nélkül - úgy értelmezik, hogy azt a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra vonatkoztatják (3069/2021. (II. 24.) AB határozat, Indokolás [45]; 2/2022. (II. 10.) AB határozat, Indokolás [36]; 3036/2023. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [19]).

[33] A jogszabályokat az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdése sorolja fel, amely szerint jogszabály "a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet." Ebben a felsorolásban pedig nem szerepel a kollégiumi vélemény. A kollégiumi vélemény tehát nem jogszabály, annak célja nem egy normatív szabályozás megalkotása; sem az Alaptörvény, sem sarkalatos törvény a kollégiumi vélemények kötelező erejét nem mondja ki (3450/2021. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [11]).

[34] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 27. § (1) bekezdése alapján a Kúria kollégiuma az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben. A kollégiumi vélemény - nevéből is adódóan - csupán vélemény, vagyis formálisan nem kötelező erejű aktus.

[35] A másodfokú ítélet indokolásából emellett kiderül, hogy - az indítványozók állításával ellentétben - a kereset elutasítására nem a PK vélemény "szolgáltatott alapot", hanem a Ptk. és a régiPp., a másodfokú bíróság csupán úgy hivatkozott erre a PK véleményre, mint amely az általa kifejtett jogértelmezéssel "egyezően foglalt állást", azt csupán "megerősíti".

[36] Erre tekintettel a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmának a sérelme a másodfokú ítélet indokolásában említett PK vélemény kapcsán fel sem merülhetett.

[37] 2. A tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben az indítványozók hivatkoztak az indokolt bírói döntéshez való jog sérelmére.

[38] Az indítványozók álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette az indokolt bírói döntéshez való jogukat azzal, hogy nem adott indokolást arra vonatkozóban, hogy az ügy eldöntése során miért nincs tekintettel a 20/2017. (VII. 18.) AB határozat megállapításaira; a Felülvizsgálati Ítéletnek részletesen ki kellett volna térnie arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglaltak miért nem alkalmasak a kárfelelősség további konjunktív feltételeinek vizsgálatára; a Felülvizsgálati Ítélet [62] bekezdése pedig azért is sérti az indítványozók Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében deklarált tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert nem tartalmaz érdemi indokolást .

[39] Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatában foglalkozott a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal és a bíróságok indokolási kötelezettségével. Ezen határozatában kimondta a testület, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményrendszere magába foglalja az indokolt bírói döntéshez való jogot is. A "tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon" (Indokolás [34]). Az indokolt bírói döntéshez való jogból "nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [38]), azonban az indokolásnak az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre minden esetben ki kell terjednie (legutóbb például: 3557/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [28]).[1]

[40] Az indítványozók érvelésével szemben az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy mind a másodfokú bíróság, mind a Kúria ítéletének indokolása az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kiterjedt, megjelölte döntésében az általa alkalmazott jogszabályi rendelkezéseket, döntéseiket - az indítványból is megállapítható módon - részletesen megindokolva jutottak az azokból levont következtetésekre. A Kúria felülvizsgálati jogkörében meghozott döntésében egyértelműen indokát adta annak, hogy a másodfokú bíróság döntését miért tekinti megalapozottnak.

[41] A felülvizsgálati ítélet indokolásának [62] bekezdésében a Kúria rámutatott arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben nem elegendő megismételni a kereseti előadást a kár bekövetkezése és okozati összefüggés tekintetében, hanem azt is tartalmaznia kell, hogy e körben miért téves a másodfokú bíróság jogi álláspontja. Mivel azonban ez elmaradt, ezért nem volt megállapítható, hogy a másodfokú bíróságnak a Pp. 275. § (5) bekezdésére vonatkozó jogszabálysértő értelmezése és ezzel összefüggésben az alapperben eljáró alperes magatartásának a jogerős ítélet szerinti téves értékelése kihatott-e a per érdemére, azaz a konjunktív kárfelelősségi elemek megvaló­sulására.

[42] Önmagában az, hogy az indítványozók a bírósági ítéletet tévesnek, magukra nézve hátrányosnak tartják, nem alkotmányossági kérdés, és az indokolt bírói döntéshez való jogra történő hivatkozással sem tehető azzá.

[43] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben az indokolt bírói döntéshez való jog sérelme jelen esetben nem állapítható meg.

[44] 3. A tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben az indítványozók hivatkoztak továbbá a jogalkalmazás contra constitutionem jellegére is.

[45] Az indítványozók szerint a másodfokú bíróság az adott jogkérdésre irányadó, kötelezően és kizárólagosan alkalmazandó hatályos jogi normákat nem vette figyelembe akkor, amikor a régiPp. 275. § (5) bekezdésével ellentétesen úgy foglalt állást, hogy a Legfelsőbb Bíróság utasításai nem voltak az alperesre nézve kötelezőek; a döntését egy olyan "jogszabályi rendelkezésre" (a PK véleményre) alapította, amelyről a felülvizsgálati ítélet indokolásának [58] bekezdésében a Kúria kifejezetten megállapította, hogy az ügyben nem volt alkalmazható.

[46] A 20/2017. (VII. 18.) AB határozatban az Alkotmánybíróság három, egymást erősítő feltétel együttes fennállását követelte meg annak megállapításához, hogy a bíróság contra legem jogalkalmazása a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tekintetében felérjen az alkotmányossági sérelem szintjére (contra constitutionem-mé váljon). Ez a három feltétel a következő: 1. a bíróság nem indokolta meg, hogy az adott jogkérdésre irányadó, hatályos jogi normákat miért nem alkalmazta; 2. a jogkérdésre nyilvánvalóan vonatkozó jogi normákat nem vette figyelembe; és 3. döntését ehelyett egy olyan bírósági joggyakorlatra alapította, amelynek alapjául szolgáló jogi normákat a jogalkotó kifejezetten hatályon kívül helyezte (20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [29]; lásd még: 23/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [28]; 3455/2023. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [21]).

[47] Jelen ügyben ezek, a bírói döntés önkényes jellegének megállapítását lehetővé tévő feltételek nem állnak fenn.

[48] Az Alkotmánybíróság visszautal az Indokolás [33] bekezdésében kifejtettekre, miszerint a kollégiumi vélemény egyrészt nem jogszabály, másrészt a másodfokú bíróság - az indítványozók állításával szemben - a döntését nem a PK véleményre alapozta.

[49] A Kúria pedig nem azt mondta ki, hogy a PK vélemény "az ügyben nem volt alkalmazható", hanem hogy a Kúria és a másodfokú bíróságok utasításadási joga nem hasonlítható össze, így a PK vélemény a Kúriára nem vonatkozik.

[50] Mind a másodfokú bíróság, mind a Kúria - az indítványozók állításával ellentétben - figyelembe vette a régiPp. 275. § (5) bekezdését, a Kúria Felülvizsgálati Ítélete pedig ki is mondta, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 275. § (5) bekezdésében foglaltak téves értelmezésével állapította meg, hogy az alapperben az alperes nem követett el eljárási szabálysértést.

[51] A másodfokú bíróság és a Kúria tehát a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján, következtetéseiket megindokolva, a konkrét ügy sajátosságaira tekintettel hozták meg döntéseiket.

[52] A Kúria ítéletében hangsúlyozta, hogy az indítványozók által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a régiPp. 275. §-ának keretei között, vagyis a felülvizsgálat korlátai között vizsgálta.

[53] A régiPp. szabályai alapján a Kúria felülbírálati jogköre a másodfokú bíróságénál korlátozottabb, mert a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének egyáltalán nincs helye [régiPp. 275. § (1) bekezdés első mondat], a Kúria a döntését csak a rendelkezésre álló iratokra alapíthatta [régiPp. 275. § (1) bekezdés második mondat] (3251/2019. (X. 30.) AB határozat, Indokolás [74]).

[54] Ha a döntéshez szükséges tények nem állapíthatók meg, a Kúria a határozatot hatályon kívül helyezi és új eljárás lefolytatását rendeli el. A Kúria hatályon kívül helyező végzésében az alsó fokú bíróságok számára a konkrét ügy megoldására olyan utasításokat ad, amelyeket azok az új eljárás lefolytatásakor és az új határozat meghozatalakor kötelesek figyelembe venni. Ez a szabály nem sérti a bírói függetlenség elvét, ugyanakkor kifejezi a Kúriának a jogegység megteremtésével kapcsolatos feladatát is.

[55] A bizonyítékok összességében való értékelése és az egyes bizonyítékok bizonyító erejének meghatározása ugyanakkor az első- és másodfokon eljáró bíróság feladata. Az elsőfokú bíróság a történeti tényállást - a közvetlenség mint az igazságszolgáltatás egyik alapelvének biztosításával lefolytatott - tárgyalás eredményeként, a bizonyítékok egészének mérlegelésével, bizonyított tények alapján állapítja meg. A felülvizsgálati eljárás keretében a bizonyítékok újabb értékelésére, azok felülmérlegelésére azonban általában nincs jogi lehetőség (3303/2020. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [82]-[84]).

[56] A felülvizsgálat fentiek szerint bemutatott jellemzőire figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria az indítványozók felülvizsgálati kérelme folytán a Pp. 275. §-ának keretei között felülvizsgálati eljárást folytatott le.

[57] Az indítványozók tehát valójában nem a bírósági jogértelmezés Alaptörvénnyel összhangban való értelmezését, hanem a jogalkalmazás helyességét [a régiPp. 275. § (5) bekezdésének értelmezését] kérdőjelezték meg, és ezzel azt kívánták elérni, hogy az Alkotmánybíróság mérlegelje felül a rendes bíróság döntését, és annak eredményeként hozzon az indítványozók számára kedvező döntést.

[58] Tehát az indítványozóknak az e tekintetben előadott érveit illetően is arra a megállapításra jutott az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozók valójában nem alkotmányossági problémát tártak fel, így a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetősége e tekintetben sem merülhet fel.

[59] 4. Az indítványozók az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére is hivatkoztak. A tulajdonhoz való joguk - álláspontjuk szerint - azáltal sérült, mert a végrehajtás megszüntetése szükséges a tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez, a tulajdonhoz való jog sérelme pedig "a tulajdonjog meg nem szerzésével is megvalósulhat".

[60] Az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletek alapjául szolgáló per tárgya azonban bírósági jogkörben okozott kár megtérítése, és nem az indítványozók tulajdonjogának ingatlan-nyilvánításba történő bejegyzése volt.

[61] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, valamint a támadott bírói döntések között - az indítványozók által előadott érvelés mentén - alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem mutatható ki.

[62] 5. Az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joguk sérelmét is állították, ám azt lényegében ugyanazokkal az érvekkel támasztották alá, mint amire a jogbiztonság illetve a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét alapozták.

[63] Az indítványozók érvelése figyelmen kívül hagyja a jogorvoslathoz való jog Alkotmánybíróság által kibontott alkotmányos tartalmát, nem ahhoz viszonyítja, nem azzal veti össze a sérelmezett egyedi döntést, így a támadott bírói döntések és az indítványozók által előadott indokolás között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem mutatható ki.

[64] 6. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt az érdemi vizsgálat eredményeképpen a jelen határozat rendelkező részében foglaltak szerint elutasította.

Budapest, 2024. szeptember 10.

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Lomnici Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Patyi András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/682/2024.