A Miskolci Törvényszék Mf.20804/2017/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 19. §, 213. §, 252. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 208. §]

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.350/2016/22., *Miskolci Törvényszék Mf.20804/2017/4.*, Kúria Mfv.10530/2017/6. (BH 2018.12.345)

***********

....... Törvényszék, mint másodfokú bíróság

1.Mf.20.804/2017/4. szám

A ............. Törvényszék, mint másodfokú bíróság dr. .........(...........szám alatti székhelyű) ügyvéd által képviselt felperes neve (........... szám alatti lakos) felperesnek - dr. ..........(.........sz. alatti székhelyű) ügyvéd által képviselt .............Fejlesztési Ügynökség Közhasznú Nonprofit Kft. (.............sz. alatti székhelyű) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és járulékai iránti perében a .......... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által 2017. február 16. napján meghozott 5.M.350/2016/22. sorszám alatti ítélete ellen a felperes által 23. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a ............Megyei Önkormányzat Közgyűlése a 2016. április 28. napján meghozott 26/2016 (IV.28.) számú határozatával a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg.

Egyebekben - a jogellenesség jogkövetkezményeinek meghatározása tekintetében - a perköltség viselésére is kiterjedően az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasítja.

Az állam által előlegezett fellebbezési eljárási illetéket 24.000 (huszonnégyezer) forintban, a felperes másodfokú perköltségét 150.000 (egyszáz-ötvenezer) forintban, az alperesét 160.000 (egyszáz-hatvanezer) forintban állapítja meg.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletében

- a felperes keresetét elutasította.

- Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 30 napon belül az alperesnek 300.000 Ft perköltséget,

- továbbá az adóhatóság felhívására 393.000 Ft eljárási illeték megfizetésére.

Az irányadó tényállás szerint az alperes a ............. Önkormányzat tulajdonában álló egyszemélyes gazdasági társaság. A ........... Önkormányzat Közgyűlése 2015. február 12-én 14/2015 (II.12.) számú határozatával 2015. február 12-től határozatlan időre a felperest választotta meg az alperesi társaság ügyvezetőjének. A tevékenységét 2015. március 1. napjától munkaviszony keretében látta el, havi bruttó 500.000 Ft munkabér ellenében. A munkaszerződés értelmében munkaviszonyára a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 208-211.§-ai, vagyis a vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezések irányadóak. A munkáltatói jogokat az Önkormányzat Közgyűlése és az elnök gyakorolta az ügyvezető megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítását kivéve, mely az Önkormányzat kizárólagos hatáskörébe tartozott. A munkaszerződés értelmében a felperes munkaviszonyának megszüntetésére az Mt-ben, a Ptk-ban és a munkaszerződésben rögzített rendelkezések az irányadók.

A 11.2. pont szerint a munkáltató a munkavállalót az ügyvezetői tisztségéből bármikor azonnali hatállyal visszahívhatja, mely egyben a munkaviszony megszüntetését is eredményezi. A visszahívást a munkáltató nem köteles indokolni.

A közgyűlés 2016. április 28-án zárt ülésen meghozta a 26/2016 (IV.28.) határozatot, melyben a felperes munkaviszonyát visszahívással 2016. április 30. napjával indokolás nélkül megszüntette. E tényről a közgyűlés elnöke 2016. április 28. napján kelt levelében a felperest tájékoztatta, a határozatot is megküldte. A felperes a közgyűlés fenti határozatát közigazgatási eljárás keretében nem támadta.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a kereset nem volt megalapozott. A jogi indokolás alapjaként az Mt. 64.§ (1), 66.§ (1) és (2), 208.§ (1), (2), 210.§ (1) bekezdés b) pontjára, a 82.§ (1) és (2) bekezdésében írtakra, valamint a 2011. évi CLXXXIX. tv. 46.§ (1), (2) és (3) bekezdésében hivatkozott.

A felperes vitatta a munkaviszony megszüntetésének jogszerűségét, elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a közgyűlés törvénysértően járt el, amikor zárt ülésen döntött a munkaviszony megszüntetéséről. A munkaügyi bíróság a perben hatáskör hiányában nem vizsgálhatta azt, hogy a közgyűlés ülésének összehívására és megtartására jogszerűen került-e sor, hiszen az eljárási rend szabályszerűsége közigazgatási eljárás keretében vizsgálható. Mindössze azt vizsgálhatta, hogy a döntést a munkáltatói jogkör gyakorlója hozta-e, és az megfelel-e a munkaszerződés, illetve a Munka Törvénykönyve előírásainak.

Megállapította, hogy a döntést a munkáltatói jogkör gyakorlója hozta, és sem a munkaszerződés, sem pedig jogszabály nem ír elő olyan kötelezettséget, hogy a munkáltatónak a munkaviszony megszüntetéséről való döntése előtt a munkavállaló véleményét ki kellene kérnie. A közgyűlés tagjai a napirendi pontok ismeretében tisztában voltak azzal, hogy az ügyvezető visszahívásáról, új ügyvezető megválasztásáról döntenek, lehetőségük volt indítvány előterjesztésére, a felperes meghívására, meghallgatására, vagy az ülés elnapolására. Ez azonban csak lehetőség és nem törvényi kötelezettség, ennek elmaradásával nem korlátozták a felperes véleménynyilvánítási jogát, s az egyenlő bánásmód követelménye sem sérült.

A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes a munkaviszonyát valótlan, hamis indokkal szüntette meg, ezért jogellenes az intézkedés. Azt maga is elismerte, hogy vezető állású munkavállaló esetén a munkáltatónak a felmondást nem kell indokolnia, azonban jogi álláspontja szerint a közgyűlés elnökének az ülésen a frakcióvezető kérdésére előadott nyilatkozata a jogviszony megszüntetésének, visszahívásának indokolásaként értékelhető, ezért annak valóságtartalmát és okszerűségét is bizonyítania kell az alperesnek.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint helytálló a felperesi érvelés, hogy amennyiben a munkáltató indokolja a vezető állású munkavállaló felmondását, a munkavállaló a bíróság előtt vitathatja az indok valóságát, okszerűségét. Azonban kizárólag az vizsgálható, hogy maga az érdemi döntés, azaz a megszüntetésről szóló határozat tartalmaz-e indokolást, a közgyűlés elnökének és tagjainak a döntés előtt elhangzott kijelentései nem értékelhetők, azok indokolásnak nem tekinthetőek.

A felperes azon hivatkozása, hogy őt a belső ellenőrzés miatt bocsátották el, feltételezésnek tekinthető. Arra figyelemmel tehát, hogy a határozat indokolást nem tartalmaz, felperes ez irányú okfejtése nem igényelt további vizsgálódást, ezért az ezzel összefüggésben előterjesztett bizonyítási indítványát elutasította.

Az új ügyvezető kinevezésének összeférhetetlenségével összefüggő okfejtést az elsőfokú bíróság nem vizsgálta figyelemmel arra, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetése körében ennek nincs jelentősége.

Miután a jogellenesség megállapítására nem került sor, így a jogkövetkezményeként érvényesített igényt is elutasította.