BH 1997.10.469 A diákotthonban foglalkoztatott gyógypedagógus és a pedagógus asszisztens megvalósítja a kiskorú veszélyeztetésének többrendbeli bűntettét, ha a nevelésükre bízott gyermekekkel szemben folyamatosan fizikai bántalmazásokat, megtorló jellegű fegyelmező intézkedéseket, továbbá megalázó jellegű intézkedéseket alkalmaznak [Btk. 195. § (1) bek, Be. 284. § (1) bek a) p., 287/B. §, 289/A. § (2) bek a) p.].

Az elsőfokú bíróság, illetve a megyei bíróság mint másodfokú bíróság jogerős ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet 44 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért az I. r. terheltet 8 hónapi, a II. r. terheltet 6 hónapi - végrehajtásában egyaránt 1-1 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, továbbá mindkettőjüket 1-1 évre a pedagógus foglalkozástól eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. terhelt gyógypedagógiai tanári, míg a II. r. terhelt pedagógus asszisztensi képesítéssel rendelkezik. Mindketten az általános iskolába és diákotthonban dolgoztak. Az I. r. terhelt 1989-től az iskola igazgatója volt, míg a II. terhelt előbb mint gyermekfelügyelő nevelőtanár, később pedig mint pedagógus asszisztens állt alkalmazásban. Az intézményben iskolaérettségi vizsgálatok alkalmával értelmi fogyatékosnak véleményezett általános iskolás korú fiúgyermekek oktatása, nevelése és gondozása folyt. A tanulók egy része intézeti nevelt, kis részük pedig ún. hetes iskolai tanuló volt, de a nyolcadik osztályt már elvégzett, szakmunkásképzésben részesülő növendékek is laktak az otthonban.

A terheltek - akiknek foglalkozásuknál fogva feladatuk volt a diákotthonban elhelyezett kiskorú gyermekek nevelése és felügyelete - a gyermekeket megalázó, nekik fájdalmat okozó testi fenyítésben is részesítették. Az I. r. terhelt a gyerekekkel szemben gyakran gúnyos és sértő kifejezéseket használt, őket kőpadlón térdepeltette, olykor kínzó testhelyzetben, fej fölé tartott kezekkel, pálca-, illetve botütést alkalmazott, pofozott, klumpájával rugdosott, és hideg vízzel való zuhanyozást is alkalmazott.

A növendékek közül néhányan másnap, a Fővárosi Gyermek és Ifjúságvédő Intézetbe bementek, és elmondták, hogy az otthonban több alkalommal testi fenyítésben részesítették a tanulókat. Az egyik tanuló október 13-án eltávozva (megszökve) az intézményből, orvoshoz fordult látlelet készítése céljából, november 11-én pedig három növendék szintén eltávozva (megszökve) a község polgármesterétől kért védelmet az iskola igazgatójával szemben. A terheltek által egyes sértettek sérelmére konkrétan elkövetett cselekmények:

Az otthonban nevelkedő gyerekek többször betörtek az élelmiszerraktárba, és az onnan elvett élelmet társaikkal együtt elfogyasztották. Az I. r. terhelt ilyen alkalmakkor reggel letérdepeltette a tanulókat az ebédlőben vagy a tanári szobában, és mindaddig térdepeltette, amíg a vétkesek le nem lepleződtek.

1992 tavaszán egy ilyen betörés után az I. r. terhelt mint igazgató - abból a célból, hogy a betörés elkövetőjére fény derüljön - a gyerekeket arra kényszerítette, hogy a kezüket a fejük fölé emelve térdeljenek.

Az egyik gyerek nem volt hajlandó a kezét feltartva térdepelni, mert fájt a dereka, ezért őt az I. r. terhelt hanyatt fekvő helyzetben kivonszolta a folyosóra és ott összerugdosta.

Az I. r. terhelt - mert visszabeszélt - megütötte az egyik gyereket, aki mérgében egy széket odavágott. Az I. r. terhelt a sértettet lefogatta, felvitette az emeleti mosdóba, ruhástul a hideg zuhany alá állította, és őt lefogva 12 fokos hőmérsékletű vízzel zuhanyoztatta.

1992 tavaszán az egyik növendéket - mert tagadta, hogy otthonról pénzt lopott volna - az I. r. terhelt térdepeltette, meg is pofozta, majd - mivel továbbra sem ismerte el a lopást - egy bottal megverte a hátán.

1992 őszén - amikor a tanulók ismét betörtek az élelmiszerraktárba - az I. r. terhelt az elfogyasztott csokoládék papírjait összegyűjtve egy tányérra tette, és azt az egyik gyerek arca elé tartotta azzal, hogy "zabáld meg!". A sértett megijedt, kinyitotta a száját, így a papírok közül a szájába is került. Az I. r. terhelt ezután a gyerek arca előtt a tányért a földre dobta, ami összetört, a sértett a szájába került papírt kiköpte.

1992 szeptemberét követően az I. r. terhelt több növendéket lopás miatt úgy büntetett meg, hogy őket hasra fektette, és tíz-tíz botütést mért rájuk.

Az 1991/92-es tanévben az esti tévénézés közben a növendékek közül többen beszélgettek, ezért a II. r. terhelt rájuk szólt. Mivel a beszélgetést tovább folytatták, a II. r. terhelt az egyik növendékét haragjában ököllel többször a fején megütötte.

1992 őszén két növendék az osztályteremben tartózkodott. Egy társuk szólt nekik, hogy menjenek ebédelni, a nagy hangerő miatt azonban ezt nem hallották. A II. r. vádlott rádobta az egyik sértettre a hangfalat és pofon is vágta őt, majd a másik növendéket is bántalmazta, éspedig a hátán és a gyomortájékán megrugdosta.

Az egyik növendék 1991. október 11-én este arra kapott megbízást, hogy a kisebb gyerekeket ő fektesse le. A rá bízott kicsik közül az egyik sírt, a II. r. terhelt megjelenésétől megijedt, és félt, hogy a II. r. terhelt meg fogja verni, ezért a nyitott ebédlőablakon át kimenekült a szabadba. A II. r. terhelt utánament, megfogta, rákiabált, neki esett, és megverte, megrugdosta, közben egy felkapott kemény tárggyal a hátára ütött. Dulakodás közben a földre kerültek, a sértett védekezett, ráütött a II. r. vádlott kezére. Végül a sértett visszament a hálóba, és mert szökéssel fenyegetőzött, a II. r. terhelt ott is megütötte. A bántalmazás során a sértett 8 napon belüli gyógytartalmú mellkasi zúzott sérülést, míg a II. r. terhelt a jobb láb V. ujján, és a jobb kéz V. ujján töréses - 8 napon túl gyógyuló - sérülést szenvedett.

A fenti jogerős ítéletek ellen az I. r. terhelt és a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a határozatok hatályon kívül helyezése és a terheltek felmentése érdekében.

Az írásban - és a nyilvános ülésen szóban is - rendkívül részletesen indokolt indítvány lényege a következő.

A felülvizsgálati indítvány szerint az elsőfokú bíróság, az eljárása során számos eljárásjogi szabályt megszegett. Így azt a tételes törvényi előírást is, amely szerint a védelem kérésére a hangfelvétel használatát el kell rendelni. Ebből következően a tárgyalási jegyzőkönyvek is megbízhatatlanok. Ezt a bíróság is elismerte akkor, amikor kiigazításukat rendelte el. Más esetben azonban a jegyzőkönyvek kiigazítását törvénysértéssel tagadta meg.