A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33111/2013/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. Bíró: Fábián Judit

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

20.K.33.111/2013/10.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Mándó Tibor (cím) ügyvéd által képviselt felperes (cím) a dr. Végh Zsuzsanna főigazgató által képviselt Bevándorlási- és Állampolgársági Hivatal Idegenrendészeti Igazgatósága (alperes címe) alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í t é l e t e t

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 30.000.- (azaz harmincezer) forint eljárási illetéket, az illetékügyi hatóság külön felhívására a Magyar Államnak fizessen meg.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 10.000.- (tízezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az alapeljárásban az első fokon eljáró BÁH Budapest-Pest Megyei Regionális Igazgatósága (továbbiakban: elsőfokú szerv), a rendelkezésre álló nyilvántartások adatai alapján megállapította, hogy a felperes 2006. január 12-én érkezett ... területére keresőtevékenység folytatása céljából a .... számú 2006. október 15-ig érvényes tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum birtokában. Beutazását követően kiállításra került részére a keresőtevékenység folytatása célú .... számú 2007. október 14-ig érvényes tartózkodási engedély, amely folyamatosan meghosszabbításra került. A felperes legutóbb a ... számú 2012. április 1-ig érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezett. A tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmét 2012. március 1-jén nyújtotta be, melyet 2012. április 12-én kelt 106-1-10869/8/2012.-T. számú határozatával az elsőfokú hatóság elutasította és egyben a felperest az Európai Unió Tagállamainak területéről ... területére kiutasította.

Ezt követően a felperes jogi képviselője útján az elutasító határozat ellen jogorvoslati kérelmet nyújtott be, mely fellebbezést a másodfokú hatóság 2012. június 25-én kelt 106-T-9213/4/2012. számú határozatával elutasította és az elsőfokú döntést helyben hagyva a felperest az Európai Unió tagállamainak területéről ... területére kiutasította.

2012. július 27-én felperes útlevelében az elsőfokú hatóság által elhelyezésre került a kiutasítás tényét tartalmazó és a felperest a Schengeni tagállamok területének 2012. augusztus 26-i határnappal történő elhagyására kötelező bélyegző.

Ez ellen a felperes bírósági felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a keresetet a 20.K. 33.465/2012/3. számú 2013. január 22.-én kelt ítéletében elutasította megállapítva azt, hogy az alperes sem anyagi, sem eljárási jogszabálysértést nem követett el, amikor a felperes kereső tevékenység célú tartózkodási engedély kérelmét nem hosszabbította meg. Így a felperes kiutasítását elrendelő másodfokú közigazgatási határozat végrehajthatóvá vált.

2013. április 19-én ismét elhelyezésre került a felperes útlevelében egy új, a kiutasítás tényét tartalmazó, a felperest 2013. május 9-i határnappal a Schengeni tagállamok területének elhagyására kötelező bélyegző. Ennek azonban felperes nem tett eleget, hanem 2013. április 19-én tartózkodási engedély belföldi kérelmezésére irányuló méltányossági kérelmet terjesztette elő az elsőfokú hatóságnál, mellyel egyidejűleg tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmét is benyújtotta.

Méltányossági kérelmében arra hivatkozott, hogy ...on a megélhetését biztosító új munkalehetőséget kapott és, ha ... kellene visszautaznia, hosszabb időre szakadna ki az itteni társas kapcsolataiból, valamint a munkájából. ... és ... között nagy a földrajzi távolság, elmondása szerint ...n már nincs egzisztenciája, különösen nehézzé és költségessé tenné a visszautazást pusztán a tartózkodási engedély miatti ügyintézése, több hónapig kellene otthon tartózkodnia.

Mindezekre figyelemmel született meg, az elsőfokú hatóság döntése 106-1-18850/1/2013-T. számon, mely a felperes kérelmét a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) végrehajtásáról szóló 114/2007. (V.24.) Kormányrendelet (továbbiakban: Vhr.) 47.§ (4) bekezdés a) pontja és a 47.§ (4a) bekezdése alapján elutasította, mivel az nem tartalmazott a kérelem belföldi előterjesztését lehetővé tevő kivételes méltánylást érdemlő körülményként értékelhető indokokat.

A határozattal szemben felperes fellebbezést terjesztett elő. Kérte a méltányossági kérelmének elfogadását.

Mindezekre tekintettel született meg az alperesi 106-T-13100/1/2013. számú 2013. június 27-én kelt másodfokú határozat, mely az elsőfokú határozatban foglaltakat helybenhagyta. A határozat jogszabályi hivatkozással alátámasztottan kifejtette, hogy az a körülmény, hogy a felperesnek nehézséget jelent hazautazni ... nem méltányolható körülmény, mert ez nem jelenti azt, hogy a felperesnek végleg el kellene hagynia ...ot, oda többet nem utazhatna vissza, hiszen lehetősége van tartózkodási engedély birtokában, három hónapot meghaladó időtartamra beutazni és tartózkodni. Az alperesi álláspont szerint a 21 napos elbírálási határidő nem jár helyrehozhatatlan következményekkel és nem jelenti a felperes keresőtevékenység folytatásához való jogának korlátozását és megsértését.

A határozattal szemben a felperes határidőben keresetet terjesztette elő, melyben kérte az alperesi határozatnak a hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint az anyagi jogszabályt tévesen értelmezte az alperes.

Elsődlegesen azt sérelmezte, hogy a méltányosság iránti kérelmében részletesen számot adott azon körülményekről, amik a belföldi kérelmezését indokolják, az alperes azonban a határozatában csak általános elutasítási okot juttatott kifejezésre a megszokott klisék határozatba foglalásával, az általa előadottakat nem vizsgálta meg részletesen és nem értékelte azokat egyedileg. Mindezek alapján az alperes megsértette a Ket. 50. § (1) bekezdése szerinti tényállás tisztázási és a Ket. 72. § (1) bekezdése szerinti indoklási kötelezettségét, másrészt pedig a Ket. 1. § (1) bekezdésében és a 2. § (3) bekezdésében foglalt azon alapelvi szintű szabályokat, miszerint az egyedi ügy körülményeit kell megvizsgálni és az alapján döntést hozni. Az alperes akkor járt volna el helyesen, ha a körülmények vonatkozásában helyszíni ellenőrzést, vagy személyes meghallgatást foganatosított volna. Kiemelte azt is, hogy a Ket. 51. § (1) bekezdésben foglaltak szerint megilleti a nyilatkozattételi jog, ennek biztosításának hiányában hiába várja el a hatóság a bizonyítékok beszerzését. Mindezeket megsértve a másodfokú hatóság a Ket. hiánypótlásra vonatkozó 37. §-ába ütközően utasította el a fellebbezését.

A felperes arra is utalt, hogy mivel ... nem működtet külképviseletet ...n, ezért a mongol kérelmezőknek ... kell előterjeszteniük a kérelmüket, ami további indokolatlan többletköltséget eredményez és időben elhúzódóvá teszi az eljárást, ami meghiúsítaná magyarországi munkavállalását, mely tényen az sem változtat, ha a külföldiek egy részének nem okoz gondot ...on kívül előterjeszteni a tartózkodási engedély iránti kérelmét. Véleménye szerint a hatóságnak az ügy egyedi körülményeit kell vizsgálni és jelen esetben a felperes által előadottakat értékelni. A felperes nem értett egyet az alperessel a tekintetben sem, hogy a külképviseleti kérelmezés csupán 21 nap alatt lezárulna, hiszen a kiutazását követően először ... kellene időpontot kérnie a nagykövetségen, ezt követően konzuli meghallgatásra idézik, aminek az időpontja teljesen bizonytalan. Rajta kívülálló okból előfordulhat, hogy csak több hónappal későbbi időpontra kap idézést, emellett pedig nincs jogszabályban rögzítve, hogy a külképviseletnek hány napon belül kell a kérelmet ...ra továbbítani miután az ügyfelet meghallgatták, vagyis teljesen bizonytalan, hogy mikor kezdődik meg az itteni ügyintézési határidő, amibe a hiánypótlásra adott határidő nem is számít bele, és a 30 nap még egy esetben 30 nappal meghosszabbítható az alperes által. Erre tekintettel a gyakorlatban a külképviseleti kérelmezés legalább fél évet vesz igénybe, ami egyértelműen meghiúsítaná munkaviszonya fenntartását.