62002TJ0389[1]

Az Elsőfokú Bíróság (negyedik tanács) 2004. október 14-i ítélete. Sergio Sandini kontra az Európai Közösségek Bírósága. Tisztviselők - Kártérítési kereset. T-389/02. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2004. október 14.

T-389/02. sz. ügy

Sergio Sandini

kontra

az Európai Közösségek Bírósága

"Tisztviselők - Kártérítési kereset - Elfogadhatóság - Az azbesztózis veszélyének kitett munkavállaló - Foglalkozási megbetegedés - Kár"

Teljes szöveg francia nyelven II - 0000

Tárgy: A felperes által állítólag elszenvedett fizikai, erkölcsi, szakmai és vagyoni kár megtérítése iránti kérelem tárgyában előterjesztett kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Kereset - Előzetes igazgatási panasz - Kérelmet elutasító, határidőn belül nem vitatott hallgatólagos határozat - Későbbi kifejezett határozat - Megerősítő aktus - Jogvesztés

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2. Tisztviselők - Kereset - Kártérítési kereset - A kártérítési kérelmet elutasító pert megelőző határozat megsemmisítése iránti kérelem - A kártérítési kérelemhez képest önálló jelleget nem mutató kérelem

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3. Tisztviselők - Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége - Feltételek - Az adminisztráció kötelességszegése - Kár - Okozati összefüggés - Együttes feltételek

4. Tisztviselők - Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége - A személyzeti szabályzat rendszere alapján járó átalány-kártérítés - Az általános jogon alapuló kiegészítő kártérítési kérelem - Megengedhetőség - Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk)

5. Tisztviselők - Szociális biztonság - Balesetbiztosítás és foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó biztosítás - Rokkantság - Fogalom - Normális, aktív életvitelre való képtelenség - Érzelmi fogyatékosság - Bennfoglaltság

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk)

6. Eljárás - Keresetlevél - Alaki követelmények - A felhozott jogalapok rövid ismertetése

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §)

7. Tisztviselők - Kereset - Jogalapok - Hatáskörrel való visszaélés - Fogalom

1. A kérelmet elutasító olyan kifejezett határozat, amelyet a hallgatólagos elutasító határozattal szembeni jogorvoslatra nyitva álló határidő letelte után hoztak meg, csak akkor minősülhet jogorvoslattal megtámadható, sérelmet okozó jogi aktusnak, ha az a kérelmező helyzetének az új jogi és ténybeli elemek szempontjából történő felülvizsgálatát tartalmazza. A kérelmet elutasító olyan kifejezett határozat, amely a hallgatólagos elutasítás időpontjában fennálló jogi vagy ténybeli helyzethez képest nem tartalmaz semmilyen új elemet, tisztán megerősítő jellegű jogi aktus, amely nem alkalmas sérelem okozására, következésképpen nem nyithatja meg újra a peres jogorvoslatra rendelkezésre álló határidőt.

(lásd a 49. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-108/99. sz., Reggimenti kontra Parlament ügyben 1999. december 7-én hozott végzésének (EBHT-KSZ 1999., I-A-243. és II-1205. o.) 35. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-338/00. és T-376/00. sz., Morello kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. december 12-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-301. és II-1457. o.) 34. és 35. pontja.

2. Valamely intézménynek a kártérítési kérelmet elutasító határozata szerves részét képezi az előzetes igazgatási eljárásnak, amely megelőzi az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott, felelősség megállapítása iránti keresetet, következésképpen a tisztviselő által megfogalmazott megsemmisítés iránti kereseti kérelem a felelősség megállapítása iránti kereseti kérelemhez képest nem vizsgálható önállóan. Ugyanis az intézmény által a pert megelőző szakaszban képviselt álláspontot tartalmazó jogi aktus kizárólag azt a célt szolgálja, hogy lehetővé tegye az állítólagosan kárt szenvedett fél számára, hogy kártérítési kérelemmel az Elsőfokú Bírósághoz forduljon.

(lásd az 56. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-90/95. sz., Gill kontra Bizottság ügyben 1997. december 18-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-471. és II-1231. o.) 45. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-77/99. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben 2001. március 6-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2001., I-A-61. és II-293. o.) 68. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-209/99. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 2002. december 5-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-243. és II-1211. o.) 32. pontja.

3. A tisztviselő által előterjesztett kártérítési kérelem keretében a Közösség felelősségének megállapítása az intézmények terhére rótt magatartás jogellenességére, a hivatkozott kár tényleges bekövetkezésére, valamint a magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó feltételek együttes fennállását feltételezi; e feltételek együttes teljesülésének bizonyítása a felperes feladata. A Közösség felelősségének megállapítására vonatkozó három feltétel konjunktív viszonyban van egymással, ami azt jelenti, hogy a Közösség felelőssége nem áll be, ha valamelyik feltétel nem teljesül.

(lásd az 58. és 59. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C-136/92. P. sz., Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1-jén hozott ítéletének (EBHT 1994., I-1981. o.) 42. pontja; a Bíróság C-257/98. P. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 9-én hozott ítéletének (EBHT 1999., I-5251. o.) 14. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-205/96. sz., Bieber kontra Parlament ügyben 1998. május 26-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-231. és II-723. o.) 48. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-165/95. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1998. május 14-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-203. és II-627. o.) 57. pontja.

4. A tisztviselők akkor jogosultak a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján kapott ellátásokat kiegészítő kártérítést kérelmezni, ha az általános jog szabályai szerint az intézmény felelős a balesetért vagy a foglalkozási megbetegedésért, és a személyzeti szabályzat alapján járó ellátások nem elegendőek a bekövetkezett kár teljes jóvátételének biztosításához. Ezzel szemben az átalány-kártérítés nem eredményezheti az elszenvedett kár kétszeres jóvátételét. Ebben az értelemben a két kártérítési rendszer nem független egymástól.

(lásd a 62. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 169/83. és 136/84. sz., Leussink és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1986. október 8-án hozott ítéletének (EBHT 1986., 2801. o.) 10-14. pontja; a Bíróság Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 9-én hozott, fent hivatkozott ítéletének 19-22. pontja.

5. A személyzeti szabályzat 73. cikkében szereplő rokkantság fogalma átfogja a normális, aktív életvitelre való képtelenséget, ideértve az érzelmi szférát is. Ebből következően semmi akadálya nincs annak, hogy az intézmény vagy az orvosi bizottság által kijelölt orvos a foglalkozási megbetegedés megállapítására irányuló eljárás keretében figyelembe vegye a tisztviselő foglalkozásának gyakorlása során bekövetkezett nem vagyoni kárát, ha ez a károsodás képtelenné teszi a tisztviselőt normális, aktív életvitelre.

(lásd a 92. pontot)

6. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §-a szerint a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek az ismertetésnek kellően világosnak és pontosnak kell lennie, hogy az alperes számára lehetővé tegye védekezésének előkészítését, az Elsőfokú Bíróság számára pedig a kereset elbírálását, adott esetben további információk nélkül is. A keresetlevélnek ezért kifejezetten ismertetnie kell azon jogalap tartalmát, amelyre a kereseti kérelmet alapították, oly módon, hogy annak egyszerű absztrakt megjelölése nem felel meg az eljárási szabályzatban foglalt követelményeknek.

(lásd a 120. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-102/92. sz., Viho kontra Bizottság ügyben 1995. január 12-én hozott ítéletének (EBHT 1995., II-17. o.) 68. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-352/94. sz., Mo och Domsjö kontra Bizottság ügyben 1998. május 14-én hozott ítéletének (EBHT 1998., II-1989. o.] 333. pontja.

7. A hatáskörrel való visszaélés fogalmának pontos terjedelme van, és arra a tényre utal, hogy valamely igazgatási hatóság a hatásköreit olyan cél érdekében gyakorolta, amely eltér attól a céltól, amelyre tekintettel ezen hatáskörökkel felruházták. Valamely határozat csak akkor valósít meg hatáskörrel való visszaélést, ha az objektív, releváns és egyező bizonyítékok alapján olyan határozatnak tűnik, amelyet a kifejezett céloktól eltérő célok elérése érdekében hoztak meg.

(lásd a 123. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C-121/01. P. sz., O'Hannrachain kontra Parlament ügyben 2003. június 5-én hozott ítéletének (EBHT 2003., I-5553. o.) 46. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-104/96. sz., Krämer kontra Bizottság ügyben 1997. június 12-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-151. és II-463. o.) 67. pontja.