BH 1979.5.179 A jogvesztés mint szerződést biztosító mellékkötelezettség kikötésének az a célja, hogy a szerződő feleket a szerződés teljesítésére indítsa. A jogvesztésnek arányban kell állnia a szerződésből kitűnő gazdasági érdekkel. A mérték meghatározásánál azonban nem ez az egyetlen és egyedüli tényező [Ptk. 250. § (1) és (2) bek.].

A felperesek az 1975 szeptember 23-án kelt okirat szerint eladták az alpereseknek házingatlanukat 1 220 000 forint vételárért. A szerződés 8. pontja szerint: a felperesek vállalták, hogy az alperesekkel korábban létrejött megállapodásnak megfelelően elkészíttetik az épület központi fűtőberendezését. Ezzel kapcsolatosan az 1975 június 23-án létrejött külön megállapodás nyolcadik bekezdése azt tartalmazza, hogy "a vételi ajánlattevők 80 000 forintot jogosultak a fenti 500 000 forintból visszatartani mindaddig, amíg az épület fűtését D. I-né és W. L-né részükre üzemképesen - annak bekerülési költségétől függetlenül - át nem adják. Amennyiben D. I-né és W. L-né vállalt kötelezettségüknek eddig az időpontig - 1975. szeptember 15.) - nem tennének eleget, az ajánlattevők jogosultak az épület fűtési berendezését mással elvégeztetni, a 80 000 forintot felhasználni elszámolási kötelezettség nélkül".

A felperesek a központi fűtőberendezés kivitelezésével R. A. kisiparost bízták meg, aki a berendezést a megrendelés szerint elkészítette. Az olajfűtésű kazán üzembehelyezése 1975. szeptember 3-án olajtároló hordók igénybevételével megtörtént, ezt az átmeneti megoldást azonban az alperesek nem fogadták el, s az üzemeltetéshez a tűzrendészeti hatóság sem járult hozzá. A hatósági előírásnak megfelelő fűtőberendezés 1975. szeptember 15-ig nem készült el, ezért az alperesek a szerződésre hivatkozással a vételárból 80 000 forintot visszatartottak.

Az alperesek pótmegrendelése alapján R. A. kisiparos a berendezést az előírásnak megfelelően kiegészítette és annak az üzembehelyezése 1975. november 15-én megtörtént. A kisiparos a pótmunkáért 8246 forintot számított fel.

A felperesek keresetlevelükben 40 000 forint megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket. Előadásuk szerint a szerződésben vállalt kötelezettségüknek megfelelően eleget tettek. Az alperesek hibás teljesítés esetén nem jogosultak az egész vételárhátralékot visszatartani, mert a fűtőberendezés költségét túlnyomórészben ők viselték.

A perben meghallgatott igazságügyi szakértő véleménye szerint a berendezés 1975. szeptember 15-én műszaki átadásra nem volt alkalmas, mert az csak 90%-ban készült el.

Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperesek a szerződésben vállalt kötelezettségüknek hiánytalanul nem tettek eleget, mert a fűtőberendezés a teljesítési határidőig csak 90%-ban készült el. Az alperesek tehát a megállapodás értelmében elszámolási kötelezettség nélkül jogosultak a vételárból 80 000 forintot visszatartani. Utalt arra, hogy a jogvesztés kikötése alapjául a teljes 1 220 000 forint vételárat kell számításba venni, ehhez képest pedig a kikötött 80 00 forint joghátrány nem tekinthető túlzottnak. Erre tekintettel a jogvesztés mérséklésére nem talált alapot.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta.

A mindkét fokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.

A felek szerződéskötésének idején hatályban volt Ptk. 249. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben foglalt rendelkezések szerint: a felek megállapodhattak abban, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot vagy kedvezményt, amely őt a szerződés alapján megilletné. Ha a jogvesztés a kötelezettet túlságosan sújtaná, a bíróság a joghátrányt mérsékelheti.

Ezzel azonos szabályt tartalmaz a Ptk. jelenleg hatályos 250. §-a.