31971L0349[1]

A Tanács irányelve (1971. október 12.) a hajók tartályainak kalibrálására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

A Tanács irányelve

(1971. október 12.)

a hajók tartályainak kalibrálására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(71/349/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

mivel számos tagállamban kötelező érvényű rendelkezések határozzák meg azokat a módszereket, amelyekkel a belvízi hajók, valamint a nemzeti és nemzetközi part menti fuvarozásban részt vevő hajók tartályai, köztük a folyékonyüzemanyag-tartályok kalibrálhatók, és amely módszerek ezek tartalmának mérésére használhatók; mivel e követelmények tagállamonként eltérőek, és ennek következtében gátolják az adott tagállam által kalibrált tartállyal végzett mérések valamennyi tagállam általi elismerését;

mivel a közös piac létrehozásának és megfelelő működésének ezen akadályai csökkenthetők, és meg is szüntethetők, ha minden tagállam ugyanazokat a követelményeket fogadja el, akár a meglévő jogszabályok kiegészítéseként, akár azok helyett;

mivel az ezen irányelvben leírt kalibrálási módszerre vonatkozó közösségi követelmények biztosítják, hogy az ezzel a módszerrel kalibrált tartályokban lévő folyadékmennyiség bármikor és megfelelő pontossággal mérhető legyen;

mivel a hajók tartályainak kalibrálása összehasonlítható a mérőműszerek elsőhitelesítési eljárásával; mivel a mérőműszerekkel és a metrológiai ellenőrzés módszereivel kapcsolatos közös rendelkezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1971. július 26-i tanácsi irányelv [3] bizonyos rendelkezései ezért megfelelően alkalmazhatók e területen,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv a belvízi hajók és a part menti szállításban részt vevő hajók tartályainak EGK-kalibrálására vonatkozik.

"EGK-kalibrálás": olyan kalibrálás, amit egy tagállam ezen irányelvvel összhangban végzett el.

2. cikk

A kalibrálási műveletek eredményei egy, a mellékleteknek megfelelő EGK-kalibrálási tanúsítványban kerülnek rögzítésre.

A tagállamok az EGK-kalibrálási tanúsítványt a megfelelő nemzeti okiratokkal egyenértékűnek tekintik.

3. cikk

Az ezzel az irányelvvel összhangban kalibrált tartályok folyadékszintjének meghatározásához használt mérőeszközöket kifejezetten ehhez a célhoz kell hozzáigazítani.

A mérőeszközöknek meg kell felelniük az ezekre vonatkozó külön irányelv követelményeinek.

Ideiglenesen azonban olyan eszközök is használhatók, amelyeket annak a tagállamnak az illetékes szakmai szervezete elfogad, amelyben a folyadék szintjét meghatározzák.

Ezen ideiglenes intézkedés alkalmazási ideje a kérdéses eszközökre vonatkozó külön irányelv hatálybalépésére meghatározott időpontot követő egy évvel lejár.

4. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított tizennyolc hónapon belül megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

5. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Luxembourgban, 1971. október 12-én.

a Tanács részéről

az elnök

I.Viglianesi

[1] HL C 108., 1968.10.19., 36. o.

[2] HL C 4., 1968.1.14., 2. o.

[3] HL L 202., 1971.9.6., 1. o.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

A HAJÓK TARTÁLYÁNAK A KALIBRÁLÁSÁRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1. A tartályok űrtartalmának meghatározása történhet:

- a tartály vízzel vagy más, a célra alkalmas folyadékkal való feltöltése útján - a feltöltéshez normáledényt, illetőleg külön erre a célra hitelesített átfolyásmérőt használnak, vagy

- a tartály mért geometriai méreteinek felvételével és számítással; ezt a műveletet - ahol lehet - kiegészíti egy részleges keresztellenőrzés a mért folyadéktérfogatok alkalmazásával.

2. A kalibrálási műveleteket úgy végzik el és olyan pontos mérőeszközt használnak, hogy a kalibrálási táblázatban megadott űrtartalomértékek relatív hibája ne legyen nagyobb, mint:

a) szokványos esetben a megadott űrtartalom ± 3/1000-ed része; illetőleg

b) nagyon különleges formájú tartályok esetében, ahol a folyadékkal történő mérésre nincs mód, a megadott űrtartalom ± 5/1000-ed része.

3. A kalibrálási műveletek eredményeit kalibrálási tanúsítványban rögzítik, amelyhez műszaki rajzok és táblázatok tartoznak, amelyek elsősorban a tartályban lévő folyadék térfogatát mutatják literben, köbdeciméterben vagy köbméterben kifejezve, amikor a folyadék szabad felszínének szintje egy adott magasságon áll a folyadékszintmérőn, centiméterben vagy deciméterben kifejezve.

A centiméterben vagy deciméterben megadott táblázatokat ki lehet egészíteni egy milliméterben megadott interpolációs táblázattal.

Ezek az okiratok összhangban vannak a II., III. és IV. melléklettel.

4. Minden tartályon a mérőnyílás közelében adattáblát kell elhelyezni.

Az adattábla tartalmazza:

- a tartály sorszámát,

- a H teljes referencia-távolságot;

- a kalibrálási tanúsítvány számát.

Az adattábla a használati körülményeknek megfelelően ellenálló anyagból készül, és úgy zárják le, hogy rányomják az EGK-biztosítóbélyeggel ellátott, ebből a célból készült ólomzárat, amelyet nem lehet a jelölés megsértése nélkül eltávolítani.

Az EGK-biztosítóbélyeg jellemzői és mintázata megfelel a mérőműszerekkel és a metrológiai ellenőrzés módszereivel kapcsolatos közös rendelkezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1971. július 26-i tanácsi irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében és a mellékletének 11.3 pontjában az EGK-elsőhitelesítési jelre vonatkozóan meghatározott rendelkezéseknek.

Az említett irányelv 12. cikkét megfelelően alkalmazni kell.

5. A kalibrálási tanúsítványt csak azokra a tartályokra lehet kiadni, amelyek felépítése és elhelyezése, valamint a hozzájuk tartozó csővezetékek lehetővé teszik a tartálytér egyszerűen végrehajtható teljes leürítését és teljes feltöltését anélkül, hogy a töltési szint alatt vagy a folyadékszint felett légzsák keletkezne.

A szabályos folyadékszintméréstől eltérő esetekben, vagy ha az előírásszerű mérés biztonságos végrehajtása érdekében külön intézkedésekre van szükség, akkor ezeket feltételként a kalibrálási tanúsítványban kell rögzíteni.

6. A folyadékszintmérő függőleges része, amellyel a folyadékmagasságot mérik, általános szabályként áthalad a tartály vízszintes keresztmetszetének súlypontján minden olyan résznél, ahol szabad folyadékfelszín fordulhat elő, ha a méréseket normál felhasználási körülmények között végzik.

Ha ez a feltétel nem teljesül a tartály konstrukciós jellemzői miatt, akkor a kalibrálási tanúsítványban rögzíteni kell, hogy a tartályban lévő folyadék szintje csak akkor meghatározható, ha a hajó hossz- és keresztirányban egyenes úszáshelyzetben van.

A mérővezető tengelye határozza meg a függőleges mérési irányt.

A mérővezetőnek kifogástalanul kell vezetnie a szintmérő eszközt, és kialakítása miatt nem okozhat rendszeres mérési hibát. A mérővezető felső peremének vízszintes síkja referenciapontként szolgál. A felső referenciapont függőlegesen alul található vízszintes és elmozdíthatatlan koppantólaptól mért távolsága a "H teljes referencia-távolság", amelynek értékét a kalibrálási táblázatok felső részén kell jelölni.

Minden óvintézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy a felső referenciapont tartályhoz viszonyított helyzete, valamint a felső és alsó referenciasíkok közötti H távolság változatlan maradjon.

Az EGK-biztosítóbélyeget a mérővezető felső peremére kell helyezni.

7. Figyelembe véve:

a) a kalibrálási táblázatban megadott űrtartalomértékek pontosságát;

b) a töltési magasságok méréskor elérhető pontosságát, a kalibrálási tanúsítványban meg kell adni a relatív hiba felső határát, amellyel a tartályok használata esetén az azokban lévő folyadék mennyisége meghatározható.

A melléklet. 2 a) pontjában meghatározott esetben a megadott relatív hiba értéke nem lehet nagyobb, mint a táblán jelölt térfogat ± 5/1000 része; a 2. b) esetben pedig nem lehet nagyobb, mint a táblán jelzett térfogat ± 8/1000 része.

A legkisebb mérhető töltési magasságot legalább 500 mm-ben kell meghatározni.

8. A biztosítóbélyeg, a kalibrálási tanúsítvány és a kalibrálási táblázat érvényét veszti:

- tizenkét év elteltével,

- amint a tartály eldeformálódott, átépítették, vagy javításokat végeztek rajta úgy, hogy megváltozhattak mért jellemzői.

A 12 éves érvényességi idő lejártának évét és hónapját a kalibrálási tanúsítványban és valamennyi kalibrálási táblázaton fel kell tüntetni.

A kalibrálási tanúsítvány és a kalibrálási táblázat érvényességének elvesztése után azokat újra kiállítani csak ismételt mérés után lehet.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

KALIBRÁLÁSI DOKUMENTÁCIÓK

Az illetékes mérésügyi hatóság által kiállított kalibrálási dokumentációk az alábbiakat tartalmazzák:

1. A kalibrálási tanúsítvány az alábbi adatokkal:

a) a kalibrálási tanúsítványt kiállító tanúsításra feljogosított szervezet megnevezése és címe;

b) a kalibrációt végző személy neve és szolgálati beosztása;

c) a kalibrálási tanúsítvány azonosító száma, (amelyet valamennyi egyéb okiraton és az adattáblán is fel kell tüntetni);

d) a kalibrálási tanúsítvány kiállításának időpontja és a kalibrálást végző személy szolgálati helye;

e) a kalibrálási tanúsítvány érvényessége;

f) a hajó azonosító adatai (a hajó neve, lajstromozási száma, a hajó tulajdonosának neve és címe, a hajó építésének éve);

g) a mellékelt okiratok felsorolása és megnevezése;

h) a tartálycsoportok, amelyekre azonos táblázat lehet érvényes;

i) azoknak a tartályoknak a felsorolása, amelyekben gyűjtővezetékek és előmelegítők vannak;

j) a teljes űrtartalom;

k) a táblázatokban felsorolt kalibrálási eredmények pontossága;

l) a tartályban levő folyadékmennyiség meghatározására szolgáló mérési dokumentációk pontossága;

m) a legkisebb mérhető töltési magasság.

2. Az 1. számú vázlat, amelynek alapján meg lehet állapítani a tartály elhelyezkedését a hajón, s minden tartály esetében a felső és alsó referenciapont közötti távolságot ("H"), a mérőhelyek elrendezését és a mérőlécek helyzetét az első keresztválaszfalhoz, illetve a középső keresztválaszfalhoz képest.

3. A 2. számú vázlat a tartályok vázlatos keresztmetszetével, amelynek alapján a medersugár, a tartály belmagassága, az akna magassága, valamint a mérőkészülék vezetésének építési módja megállapítható.

4. A 3. számú vázlat, amelyből az előmelegítővel és fenékvízgyűjtő csövekkel ellátott hajóknál a tartályok belsejében az ezen előmelegítők és gyűjtőcsövek által elfoglalt tér, valamint az egyes zsilipek közötti folyadékmennyiség megállapítható.

5. Kalibrálási táblázat centiméterenkénti vagy deciméterenkénti beosztással minden tartályhoz vagy hasonló tartályok csoportjához, amelynél a teljes "H" referenciatávolság és az érvényesség időpontja meg van adva, valamint indokolt esetben egy milliméter beosztású interpolációs táblázat is készül.

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

TANÚSÍTVÁNY ÉS KALIBRÁLÁSI MINTA

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

IV. MELLÉKLET

KALIBRÁLÁSI TÁBLÁZATMINTA

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------