Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

Bővebben

Bíró, ügytárgy keresése

A keresőmezőbe Írjon be bírónevet, az ügyre jellemző kulcsszót (pl. az ügytárgy részletét).

Válogasson a megjelenő gyorstalálatokból.

Bővebben

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

Bővebben

1437/B/1995. AB határozat

a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról rendelkező 1993. évi LXXXI. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról rendelkező 1993. évi LXXXI. törvény 44. § (5) bekezdésének a törvény 46. § (3) bekezdése a) pontját hatályon kívül helyező rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, a 46. § (5) bekezdését hatályon kívül helyező rendelkezés tekintetében pedig az eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cst.) módosításáról rendelkező 1993. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Cstm.1.) hatályon kívül helyező (záró) rendelkezései közül a 44. § (5) bekezdés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A kifogásolt rendelkezés hatályon kívül helyezte a törvénynek azt a szabályát, amely az ismert hitelezői követelések nyilvántartásba vételét, valamint a felszámoló felvilágosítás-adási kötelezettségét írta elő. Az indítványozó álláspontja szerint a felszámolónak nyilvánvaló kötelessége, hogy a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét megvizsgálja, aktíváit és passzíváit megállapítsa, ennek során pedig a hitelezői követeléseket nyilvántartásba vegye. Érvelése szerint a felszámolónak ez a kötelezettsége annyira nyilvánvaló, hogy törvényes előírás nélkül is teljesítenie kellene. Ha azonban e kötelezettségének jogszabályba foglalására került sor, és ezt egy újabb rendelkezés hatályon kívül helyezi, a felszámoló e kötelezettsége alól felmentettnek tekintheti magát.

A megsemmisíteni indítványozott jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását az indítványozó a közérdekű adatok megismeréséhez való jog sérelmére alapozva is kérte, hivatkozással arra, hogy álláspontja szerint az érintett hitelezői körben közérdekű adat mindaz, ami egy felszámolás alá került vállalat tartozásának rendezésével összefüggésben állhat, így az ezekre az adatokra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség eltörlése alapjogokat is sért.

A továbbiakban utalt még az indítványozó a jogalkotásról szóló 1978. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) sérelmére is, mert a támadott hatályon kívül helyező rendelkezéshez megalkotása során a törvényhozó nem tartotta be a jogalkotási törvényben előírt követelményeket.

Kérte végül az indítványozó azt, hogy a támadott hatályon kívül helyező rendelkezés megsemmisítésével az Alkotmánybíróság "állítsa vissza az előző törvény 46. § (3) bekezdés a) pontjának, és (5) bekezdésének hatályát".

2. A Cst.-nek a Cstm.1. támadott szabálya által hatályon kívül helyezett rendelkezései a következőképpen szóltak:

46. § (3) "A felszámoló külön nyilvántartásba veszi:

a) az általa ismert hitelezői követeléseket..."

(5) "A felszámoló a felszámolás egész tartama alatt köteles a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjének, a hitelezői választmány képviselőjének és a hitelezőknek minden felvilágosítást megadni."

3. Az Alkotmány 61. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta.

1. A Cst. - hatályon kívül helyezett - 46. § (3) bekezdésének a) pontja a felszámolás időpontjában a felszámoló által ismert hitelezőket más hitelezőkkel szemben mintegy kedvezőbb helyzetbe hozta azáltal, hogy e hitelezőknek követeléseiket nem kellett külön bejelenteniük, hanem azok nyilvántartásba vételét a törvény bejelentés nélkül is a felszámoló kötelezettségévé tette. Mivel ez a nyilvántartásba vétel nem a hitelezői követelés bejelentésének objektív tényén, hanem a felszámoló szubjektív ismeretén alapult, a szabály alkalmazása jogbizonytalanságot eredményezett és számos jogvita forrása volt. A törvényhozó ennek kiküszöbölése érdekében egységesítette a hitelezői követelésekkel kapcsolatos szabályozást és valamennyi hitelezői követelésre egységesen bejelentési kötelezettséget írt elő. Eszerint a Cstm.1. 11. §-ával beiktatott Cst. 28. § (1) bekezdése alapján a bíróságnak el kell rendelnie a felszámolásról szóló végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét, a (2) bekezdés f) pontja szerint pedig a közzétételnek tartalmaznia kell - egyebek között - a hitelezőknek szóló felhívást, hogy ismert követeléseiket a végzés közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak jelentsék be. Az eredetileg 30 napban megállapított határidőt a Cst. módosításáról szóló 1997. évi XXVII. törvény (a továbbiakban: Cstm.2.) 34. §-a emelte fel 40 napra. A Cstm.2.-vel módosított számozású Cst. 46. § (5) bekezdése viszont már úgy rendelkezik, hogy a felszámoló köteles külön nyilvántartásba venni a 28. § (2) bekezdés f) pontjában előírt határidőben bejelentett követeléseket, továbbá az e határidőn túl, de még egy éven belül bejelentett követeléseket is.

A vagyonbukott adóssal szembeni hitelezői követelések nyilvántartásba vételének egységesítése és kizárólag a jogosulti bejelentésre alapított egységes szempontja a felszámolási eljárásban merőben olyan célszerűségi, esélyegyenlőséget biztosító technikai szabály, amely az indítvány által állított alkotmányos összefüggésbe nem helyezhető, amely tehát egyáltalában nem vet fel alkotmányossági kérdést, ezért az Alkotmánybíróság az e körben megalapozatlan indítványt elutasította.

2. A felszámoló felvilágosítás-adási kötelezettségét előíró rendelkezés hatályon kívül helyezését sérelmező indítvány a törvény helytelen ismeretén és téves értelmezésén alapul, alkotmányossági szempontból pedig megalapozatlan.

A Cst. 46. § (5) bekezdésének hatályon kívül helyezésével egyidejűleg a Cstm.1. 5. §-a módosította ugyanis a Cst. 5. §-át és a felszámoló kötelezettségévé tette, hogy a hitelezői választmányt - vagy a követelések legalább 10%-át képviselő hitelezői csoportot - kérésükre 15 napon belül tájékoztassa az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről. A Cst.-nek a Cstm.2.-vel megállapított, jelenleg is hatályos szabályai pedig e körben a következőképpen rendelkeznek:

A Cst. 39. § (1) bekezdése szerint a felszámoló - a hitelezői választmány megalakítása céljából - a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 90 napon belül köteles a vagyonbukott adós nyilvántartásba vett hitelezőit összehívni. A Cst. 46. § (2) bekezdése értelmében pedig a felszámoló az általa készített felszámolási ütemtervet köteles a hitelezői választmánynak vagy bármely hitelezőnek - kérésére - bemutatni, aki ez ellen a bíróságnál az 50. § alapján kifogással élhet. Emellett változatlanul hatályos a Cst. 5. §-ának már ismertetett - és a felszámoló tájékoztatási kötelezettségéről szóló - rendelkezése is.

Mindebből következik, hogy a Cstm.1. támadott és a felszámoló tájékoztatási kötelezettségét hatályon kívül helyező rendelkezése helyébe a törvényhozó - más jogszabály-szerkesztési technikával és eltérő szövegkörnyezetben - a hatályon kívül helyezett rendelkezéssel tartalmilag azonos szabályokat léptetett hatályba, így a jogszabály-módosítás folytán az indítvány e részében tárgytalanná, okafogyottá vált, ezért az Alkotmánybíróság e vonatkozásban az eljárást megszüntette.

3. Utal arra az Alkotmánybíróság, hogy egy hatályon kívül helyező norma alkotmányellenességének a megállapítása önmagában nem vezet a hatályon kívül helyezéssel érintett rendelkezések hatályának automatikus "feléledéséhez", az Alkotmánybíróságnak viszont valamely jogszabály "újbóli hatályba helyezésére" hatásköre nincs, mert ez a jogalkotó kompetenciájába tartozik.

Az Alkotmánybíróság ezekre az indokokra figyelemmel utasította el az indítványt, illetőleg szüntette meg az eljárást.

Budapest, 1998. március 9.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Németh János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Tartalomjegyzék