A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21053/2007/3. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Pfv.III.21.053/2007/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Somogyiné dr.Kecskés Katalin ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Hajdúszoboszlói Városi Bíróság előtt 2.P.20.501/2004. szám alatt megindított és másodfokon a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Pf.21.578/2006/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által 36. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2007. november 14. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 1981. január 16-án, az általa vezetett autóbusszal, munkavégzés közben maradandó egészségkárosodást okozó balesetet szenvedett. Az 1981-82. évi kárigényét a bíróság a munkaügyi perben hozott jogerős ítéletével elbírálta. Ezt követően a felperes több éven keresztül elfogadta az alperes, illetőleg jogelődje által önként teljesített kártérítést, majd a nagyobb összegű járadék, illetőleg egyéb kárai megfizetése iránt több peres eljárást kezdeményezett a Debreceni Városi Bíróság és a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt.

Az alperes 1997. július 1-jétől a járadékot felére csökkentette amiatt, hogy a munkaügyi perben hozott jogerős ítélet indokolásában a bíróság a felperes 50 %-os mértékű közrehatását állapította meg a baleset bekövetkezésében. 1999. december 26-án a felek egyezséget kötöttek, amelyben az alperes 8.086.750 forint megfizetését vállalta a járadékigény megváltásaként, a felperes igényének teljes és végleges kiegyenlítéseként.

A felperes a 2004. szeptember 20-án előterjesztett keresetében kártérítés címén 4.342.250 forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Kezdetben arra hivatkozott, hogy az alperes jogellenes magatartásával egyoldalúan csökkentette a járadékot a felére és ezzel kárt okozott, utóbb az 1999-ben kötött egyezséget tévedés címén támadta arra tekintettel, hogy az egyezség megkötésekor abban a tévedésben volt, hogy állapota nem fog rosszabbodni. Másodlagosan az állapotrosszabbodása miatt nem vagyoni kártérítést igényelt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában a kirendelt igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye alapján azt állapította meg, hogy a felperes egészségi állapotában 1999. decembere óta jelentős romlás nem következett be, figyelembevéve azt, hogy már akkor is II. csoportú rokkantságot véleményeztek nála 100 %-os munkaképesség-csökkenéssel. A felperes nem állította, hogy állapotrosszabbodását az alperes okozta és felismerhette, mindezek miatt a tévedésre alapított elsődleges kereseti kérelem alaptalan, a nem vagyoni kárigény pedig elévült. Az elsőfokú bíróság a becsatolt orvosi iratokat figyelembe véve a kiegészített orvosszakértői szakvéleményt nem tartotta aggályosnak, ezért a felperes által indítványozott további szakértői bizonyítást, felülvélemény beszerzését mellőzte.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság megállapította, hogy a 2005. szeptember 27-én előterjesztett, a 2003-ban kezdődő állapotrosszabbodásra alapított megtámadás elkésett. Az egyezség érvényességét pedig a 240. § (4) bekezdése alapján nem érinti az olyan körülményre vonatkozó tévedés, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak. Nem volt bizonyított továbbá, hogy a felek ugyanabban a téves feltevésben voltak vagy olyan tévedésben, amelyet a másik fél okozott vagy felismerhetett és ehhez képest a szakvélemény tartalmának nincs jelentősége.