A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22107/2011/3. számú határozata szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása (TISZTESSÉGTELEN szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.22.107/2011/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Orosz V. Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek, által képviselt alperes ellen, tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Főváros i Bíróság 2011. október 18. napján meghozott, 15.G.40.254/2011/8. sorszámú ítélete ellen, az alperes részéről 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a Magyar Államot, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 136.000 (százharminchatezer) forint első és másodfokú együttes perköltséget.

Megállapítja, hogy a kereseti illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében kérte az alperes 2009. november 1. napjától 2011. április 28. napjáig hatályos, a bankszámlák vezetéséről, a betétgyűjtésről és a kapcsolódó szolgáltatásokról szóló Üzletszabályzata (továbbiakban Üzletszabályzat) 15.3.2. pontjának "A Bank a felfüggesztésből, letiltásból eredően az ügyfélnél keletkezett esetleges károkért fennálló felelősséget kizárja." rendelkezésének az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal történő érvénytelenségének megállapítását, továbbá Közlemény közzétételének elrendelését. Kérelme indokául előadta, hogy az alperes a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (Pfsztv.) 39. § (2) bekezdésében meghatározott letiltási ok vonatkozásában egyoldalúan, kategorikusan, sem kivételre, sem feltételre nem utaló módon, azaz az esetleges jogellenesség megvalósulása esetén is egyoldalúan kizárja a bank felelősségét. Megítélése szerint a Pfsztv. 39. § (4) bekezdéséből az következik, hogy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz letiltásának feltételeit bizonyítania kell az alperesnek, tehát a fizetési eszköz letiltásával kapcsolatos felelősségét érvényesen nem zárhatja ki. A felelősség ilyen módon történő kizárása nem áll összhangban a Ptk. 339. § (1) bekezdésében foglaltakkal.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint a per megindítására okot nem adott, ugyanis a keresetlevél kézhezvételét követően az Üzletszabályzatát módosította a keresettel támadott pont vonatkozásában. Az ügy érdemére vonatkozóan állította, hogy a keresetben megjelölt rendelkezés nem jogellenes, tagadta a feltétel tisztességtelenségét. Hivatkozott arra, hogy a Pfsztv. 40. § (2) bekezdésében, 44. § (1) bekezdésében, 45. § (1), (2), (3) bekezdéseiben foglalt rendelkezések értelmében a bankkártya-szolgáltatással kapcsolatos felelősségi szabályok a kártyabirtokos ügyfélre nézve kedvezőek, így az eleve kizárja, hogy a támadott pont a Ptk. 209. §-a szerint tisztességtelen szerződési feltételnek minősülne. Megítélése szerint a szerződési feltétel a bizonyítási terhet nem zárta ki, a törvényi feltételek fennállása kizárólag a gyanú meglétét és nem annak tényleges megalapozottságát, helytállóságát jelenti. Tehát a letiltás a visszaélés gyanúja esetén jogszerű. Jelen esetben a kártérítési felelősség jogellenes magatartás hiányában kizárható.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította, hogy az alperes 2009. november 1. napjától 2011. április 28. napjáig hatályos, a bankszámlák vezetéséről, a begyűjtéséről és a kapcsolódó szolgáltatásokról szóló Üzletszabályzata 15.3.2. pontjának "A Bank a felfüggesztésből, letiltásból eredően az ügyfélnél keletkezett esetleges károkért fennálló felelősségét kizárja." rendelkezése az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy a Közleményt saját költségén egy országos napilapban, a Hitelintézeti Szemle két egymást követő számában, továbbá az internetes honlapján 15 napon belül tegye közzé, valamint 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 125 000 forint perköltséget és az állam javára 21 000 forint kereseti illetéket. Az ítélet indokolása szerint a támadott feltétel az alábbi okok szerint tisztességtelen: a Pfsztv. 39. § (2) és (3) bekezdése meghatározza azokat az eseteket, amikor az alperesi bank a bankkártyát egyoldalúan letilthatja. A letiltás feltételeinek fennállását pedig a 39. § (4) bekezdése értelmében a banknak kell bizonyítania, tehát a bank a letiltás esetén a kártérítési felelősségét csak akkor zárhatja ki, ha a Pfsztv. 39. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott, letiltásra vonatkozó esetek a letiltás, illetve a felfüggesztés időpontjában bizonyíthatóan fennállnak. Megítélése szerint az alperesi Üzletszabályzat 2009. november 1. és 2011. április 28. napja közötti időszakban ezzel ellentétes rendelkezést tartalmazott, ezért az mint jogszabályba ütköző feltétel tisztességtelen, utalással az 1/1983. GKT-PKT-ra is. A perköltség tárgyában a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján határozott.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezéssel élt, kétségbe vonva a felperes kereshetőségi joga fennállását. Hivatkozása szerint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (továbbiakban: Pszáftv.) 116. § (1) bekezdésében foglalt feltételek jelen esetben nem állnak fenn, ugyanis ezen jogszabályhely értelmében a felperes keresetet csak abban az esetben indíthat, amennyiben az "a fogyasztók széles, a jogsértés körülményei alapján meghatározható körét érinti". E körben a felperesnek a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva már a keresetlevelében meg kellett volna jelölnie azon bizonyítékait, amelyek keresetindítási jogosultságát alátámasztják. A felperes nem igazolta azt sem, hogy a bank által alkalmazott szerződési feltétel a fogyasztók széles körét érinti. Mivel a pert csak a jogszabályban erre feljogosított személy indíthatja meg, így a perbeli esetben a felperesi legitimáció hiánya miatt az elsőfokú bíróságnak a keresetet a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül, vagy az anyagi jogi kereshetőségi jog hiánya miatt érdemben el kellett volna elutasítania. Továbbra is állította, hogy a felperes keresete az alperes 2011. április 28-án történő üzletszabályzat módosításával okafogyottá vált, így ezen okból is el kellett volna utasítania a bíróságnak a keresetet a Pp. 123. §-ában meghatározott feltételek hiányában. E körben utalt a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának véleményére is.

Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a felperes miért nem vette igénybe a rendelkezésére álló egyéb jogszerű eszközöket annak érdekében, hogy a vitás kérdést a bankkal peren kívül rendezze, továbbá miért nem zárta le határozattal az előtte két éve folyamatban lévő panaszkezelési eljárást. Állította, hogy a feleslegesen igénybe vett bírói út nagymértékben alkalmas a jó hírnevének indokolatlan rontására, különös tekintettel az ítéletben foglalt Közlemény majdani megjelenésére.