BH 1991.6.225 Eljárási kegyelem alkalmazása esetén a zár alá vétel fenntartása a tárgyi eljárásban kimondható vagyoni előny és elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés biztosítása érdekében [Be. 57. §, 106. § (1) bek., 107. §, 213. § (1) bek. a) pont, (2) bek., 375. §].

A megyei bíróság a végzésével a VI. r. terhelt ellen a folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette; a devizagazdálkodás különösen nagy értékre elkövetett megsértésének bűntette; a gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette és a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt indított büntető eljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel, a Btk. 32. §-ának c) pontja alapján közkegyelem folytán megszüntette. Rendelkezett a bűnügyi költség viselése kérdéséről és a nyomozás során a VI. r. terhelt ingó és ingatlan vagyonára elrendelt és foganatosított zár alá vételt a Be. 107. §-ának a) pontjára alapítottan oldotta fel azzal az indokkal, hogy az eljárásban polgári jogi igényt nem kívántak érvényesíteni, ezért a büntető eljárás megszüntetése mellett a zár alá vétel elrendelésének az oka is megszűnt.

Az ügyész a végzés ellen a zár alá vétel feloldására vonatkozó rendelkezése miatt, annak törvénysértő voltára hivatkozva és az ezzel kapcsolatos indokolás megalapozatlansága miatt fellebbezett.

A fellebbezés indokolásában kifejtette, hogy az ügyész a vádiratban kilátásba helyezte, hogy a tárgyalás eredményéhez képest polgári jogi igényt kíván előterjeszteni, továbbá a zár alá vétel feloldásával veszélybe kerülhet a VI. r. terhelttel szemben a különleges eljárásban lefolytatandó eljárás eredményéhez képest a vesztegetés és devizagazdálkodás megsértése bűntettével kapcsolatban a várható elkobzás alá eső érték megfizetésének vagyoni biztosítéka.

A védelmi álláspont szerint a Be. 375. §-ának (1) bekezdése szerinti különleges (tárgyi) eljárásban a vagyoni előny, illetve az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek van helye a büntetőeljárás megszüntetése után is, az ennek alapjául szolgáló vagyoni fedezet azonban zár alá vétellel nem biztosítható. A zár alá vétel ugyanis a terhelt vagyoni jogai, így a tulajdonával való rendelkezési jog ellen irányuló kényszerintézkedés, amely csak a terhelt ellen alkalmazható, a terhelti minőség megszűnésével pedig a zár alá vétel oka megszűnik (Be. 107. § a) pont). A védelem álláspontját azzal is alátámasztani vélte, hogy a Be. 107. §-a a büntetőeljárás megszüntetésének esetére a zár alá vétel fenntartásának lehetőségét nem szabályozta. Rendelkezett ellenben a Be. 107. §-a a) és d) pontjaiban a polgári jogi igénnyel kapcsolatban a zár alá vétel időbeli korlátozásáról. Kifejtette továbbá azt az álláspontját is, hogy a VI. r. terhelt a jelenleg folyamatban levő büntetőeljárásban a Be. 57. §-a szerinti egyéb érdekelt, akinek jogára, jogos érdekére a büntetőelárásban hozott határozat közvetlen kihatással lehet. A zár alá vétel fenntartására az egyéb érdekelttel szemben nincs törvényes lehetőség, ilyen indokkal az ügyészi fellebbezés elutasítását és az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta.

Az ügyészi fellebbezés a következők szerint alapos.

Az elsőfokon eljárt megyei bíróság végzésében a büntetőeljárásnak a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapítottan büntethetőséget megszüntető ok (közkegyelem) folytán történő megszüntetése törvényes. A Be. 213. §-ának (2) bekezdése értelmében az eljárást megszüntető végzésben a bíróság elkobzást rendelhet el, továbbá - a vádlott halála kivételével - vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezhet. A felsorolt kérdésekben történő érdemi állásfoglalás azonban csak akkor lehetséges, ha a vagyoni előny, illetve az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés alapjául szolgáló tényállás kellően felderített, és az alkalmazásuk törvényi előfeltételei tisztázottak. Az adott ügyben az eljárás megszüntetésére még a bizonyítási eljárás befejezése előtt, a terheltek, illetve a tanúk meghallgatása közben került sor. Figyelemmel a VI. r. terhelt végig következetes, a büntetőjogi felelősségét vitató nyilatkozataira és érdemi védekezésére, az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés alapjául szolgáló tényállás további tisztázást igényel. Vele szemben az eljárás a Be. 375. §-a szerinti különleges eljárásban lenne folytatható. Figyelemmel azonban az ügy jellegére és az adott kérdésnek a terhelt-társak cselekményével való összefüggésére, elkülönített eljárás lefolytatásának nincs helye, a bizonyítást az ellentétes tényállás megállapításának elkerülése végett az elsőfokú bíróságnak kell lefolytatnia. Ilyen értelemben a különleges eljárás nem előzheti meg az alapeljárást.