A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22038/2010/7. számú határozata megtérítési igény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 327. §, 344. §, 345. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Molnár Ambrus

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.22.038/2010/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kovács Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek, a Hitelintézeti és Felszámoló Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság, dr. Rabb György jogtanácsos által képviselt I. rendű, a dr. Szontágh Róbert ügyvéd által képviselt II. rendű, és a dr. Kovács Kázmér ügyvéd által képviselt III. rendű alperes ellen, megtérítési igény érvényesítése iránt indított perében, a Pest Megyei Bíróság 2010. július 8. napján meghozott, 21.P.29.229/2009/8. számú rész- és közbenső ítélete ellen, a felperes részéről 2.G.40.225/2010/3., az I. rendű alperes részéről 21.P.29.229/2009/10. és a II. rendű alperes részéről 2.G.40.225/2010/2. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletének az I-II. rendű alperesek felelősségére vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyja, a III. rendű alperes tekintetében pedig megváltoztatja, és megállapítja, hogy a III. rendű alperes az I-II. rendű alperesekkel egyetemlegesen köteles helytállni a 2005. május 20. napján, az ... autópálya ... km szelvényénél bekövetkezett balesettel kapcsolatban keletkezetett károkért. A felperesnek a III. rendű alperes javára történt perköltségben marasztalását mellőzi.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A III. rendű alperes az üzembentartója az 'A' forgalmi rendszámú nyergesvontatónak, és a 'B' forgalmi rendszámú félpótkocsinak. Az előbbire az I. rendű alperesnél, utóbbira a II. rendű alperesnél kötött kötelező gépjármű felelősségbiztosítást. 2005. május 20. napján a pótkocsi billenő platója menet közben felnyílt és az ... autópályán a ... km szelvénynél elhelyezkedő felüljáróba ütközött, majd a pótkocsi alvázáról leszakadt. A balesetben a híd tartószerkezete megsérült. A baleset idején az ... autópálya és műtárgyai a 'C' Rt. üzemeltetésében álltak. Az üzemeltető a felperesnél rendelkezett vagyonbiztosítással. A károsult kárigényét bejelentette az I-II. rendű alpereseknél, azonban kárát egyik biztosító sem térítette meg. A felüljáró helyreállítását követően felperes - mint vagyonbiztosító - 2006. december 7. napján 154.715,52 euro biztosítási szolgáltatást teljesített a 'C' Rt-nek. Ezt követően 2007. április 25. napján eredménytelenül szólította fel írásban a teljesítésre a III. rendű alperest.

Felperes - mint törvényi engedményes - indított pert az alperes ellen és keresetében a biztosítottnak kifizetett 38.645.700 Ft, illetve 6.000 euro egyetemleges megfizetését kérte a Ptk. 344-345-346. §-a alapján az I-II. rendű alperesektől. A III. rendű alperessel szemben igényét a Ptk. 345. §-a alapján arra az esetre terjesztette elő, ha az I-II. rendű alperesek felelősségbiztosítói szolgáltatása a kereseti követelést nem, vagy csak részben fedezné. Állította, hogy a kárt a járműszerelvényt alkotó két gépjármű közösen okozta. Rámutatott, hogy a III. rendű alperes, mint üzembentartó objektív polgári jogi felelőssége a biztosítók helytállási kötelezettségétől függetlenül fennáll.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Az I-II. rendű alperesek vitatták a károkozás együttességét, illetve, hogy ez alapján egyetemleges marasztalásukra volna lehetőség. Az I. rendű alperes azzal védekezett, hogy a nyergesvontató önálló jármű, önállóan is alkalmas a közlekedésre. A pótkocsival való összekapcsolással pedig egy új járműegység keletkezett. A felelősségbiztosítás azonban nem értelmezhető olyan kiterjesztett módon, hogy az, az egész összekapcsolt járműszerelvényre kiterjedne. Utalt arra is, hogy tisztázatlan a nyergesvontatót a pótkocsival összekötő hidraulikus szerkezet működése, illetve az autópályán haladáskor jelentkező egyéb okok közrehatása. A II. rendű alperes vitatta, hogy felelőssége fennállna, hivatkozott arra, hogy a félpótkocsinak önálló működésre alkalmas berendezései, erőforrásai nincsenek, a perbeli károkozás csak és kizárólag a vontató jármű üzemkörével összefüggő okok miatt következhetett be. A félpótkocsi működtetése kizárólag a vontató járműből lehetséges, ami - álláspontja szerint - a félpótkocsi működési körén kívül eső oknak minősül. A sofőr azon magatartása, hogy a platót működtető kapcsolók kikapcsolását elmulasztotta, a félpótkocsi vonatkozásában elháríthatatlan oknak minősül. A III. rendű alperes állította, hogy az általában elvárható magatartást tanúsította, illetve, hogy helyette a biztosítók kötelesek a helytállásra. Azzal érvelt, hogy a vontató kontroll-lámpájának a meghibásodása keletkezhetett a félpótkocsin elhelyezett jeladó hibájából is. A félpótkocsi üzeméhez szükségszerűen hozzá tartozik a vezető magatartása, amiért a II. rendű alperes akkor is felel, ha a vontató járművön keresztül üzemelteti a pótkocsit. Alperesek a kár mértékét bizonyítatlannak tartották, továbbá vitatták, hogy a biztosított irányában felperes teljesítése a vagyonbiztosítás alapján történt.

Az elsőfokú bíróság közbenső és részítéletével megállapította az I-II. rendű alperesek egyetemleges kármegtérítési felelősségét a 2005. május 20. napján az ... autópálya ... km szelvényénél bekövetkezett baleset tekintetében, míg a felperes III. rendű alperessel szembeni keresetét elutasította. Indokolása szerint a III. rendű alperes perbenállása szükségtelen volt, mert a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért a jogszabály szerint felelős, és a felperes közvetlenül érvényesíthette kárigényét a biztosítókkal szemben. A felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosító dologi károk esetén 500.000.000 Ft-ig köteles a helytállásra, amely fedezi a felperes kárát. Az I-II. rendű alperesek felelősségét illetően megállapította, hogy a nyergesvontató és a félpótkocsi együttesen alkotott járműszerelvényt, ami mind műszaki-fizikai, mind közlekedésbiztonsági okokból egységes egészet képezett. A perbeli esetben egyetlen személy folytatta a veszélyes üzemi tevékenységet, azonban egyszerre két járművel, azaz a járműszerelvény két elemével. Nem a plató felnyílásának az oka, hanem annak ténye volt releváns, ezért a bíróság nem rendelt ki igazságügyi műszaki szakértőt. Álláspontja szerint a felnyílás oka csak az I-II. rendű alperesek közötti esetleges újabb perben lehet releváns. A közös károkozás szabályai alapján a bíróság az I-II. rendű alperesek egyetemleges kárfelelősségét állapította meg és nem látott indokot a közrehatásuk arányában való marasztalásra.

A közbenső és részítélet ellen a felperes, továbbá az I-II. rendű alperesek is fellebbezéssel éltek. A felperes a részítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság kötelezze a III. rendű alperest az I. és II. rendű alperesek által meg nem térített kár megtérítésére arra az esetre, ha az I. és/vagy a II. rendű alperes helytállása a felperes kereseti követelését nem, vagy csak részben fedezi. Érvelése szerint a jogszabály csak a kártérítési igény érvényesítését könnyíti meg a károsult számára, amikor lehetővé teszi a biztosító közvetlen perlését is. Az üzembentartó objektív kártérítési felelőssége azonban attól függetlenül fennáll, hogy rendelkezik-e kötelező gépjármű felelősségbiztosítással. A polgári jogi felelősség szempontjából annak sincs jelentősége, hogy kára a jogszabály által a dologi károkra meghatározott limit összegét nem éri el.