A Debreceni Ítélőtábla Gf.30114/2016/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 327. §, 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet 7. §, 11. §, 14. §, 16. §, 17. §, 19. §, 20. §, 43/C. § (1) bek., (4) bek., 43/D. § (6) bek., (7) bek., 43/A. § (1) bek.] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Gf.II.30.114/2016/3. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Kodela Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: Dr. Kodela Viktor ügyvéd) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek a Dr. ... igazgató által képviselt I.rendű alperes neve (cím) I. rendű és a személyesen eljáró II.rendű alperes neve (cím) II. rendű alperesek ellen pályázat és szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 6.G.40.191/2014/23. számú végzésével kijavított 21. számú ítélete ellen a felperes által 24. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

Az I. rendű alperes 2013. szeptember 12. napján XX-000/2013. azonosító számon pályázatot írt ki 45,798 hektár b.-i, Natura 2000. országos jelentőségű természetvédelmi terület haszonbérbeadására. A pályázati kiírás tartalmazta a pályázat érvényességnek feltételeit és részletezte, hogy mikor tekinthető érvénytelennek a pályázat. A felhívás értelmében az ajánlattevő kizárólag 1250 forint/aranykorona/év mértékű haszonbérleti díjra tehetett ajánlatot. A kiírás tartalmazta továbbá a haszonbérleti pályázati eljárás részletes szabályait is.

A felhívásra a felperes és a II. rendű alperes nyújtott be pályázatot. Azok értékelését az I. rendű alperesnél három tagú értékelő bizottság végezte, amely a munkájáról jegyzőkönyvet készített. Abból kitűnően mindkét pályázatot alakilag érvényesnek nyilvánították, és a jegyzőkönyv pályázónként tartalmazta az értékelési szempontrendszert és a pályázó által elért pontokat. Aszerint a II. rendű alperes pályázatára 153 pontot kapott, amelyből 73 pont volt az "objektív" pontszám, míg 80 a gazdálkodási tervre adható "szubjektív" pont. A felperes 143 pontot ért el, abból ugyancsak 73 volt az "objektív" pont, míg a gazdálkodási tervére a bizottság 70 pontot adott.

Az értékelési jegyzőkönyv és mellékletei alapján az I. rendű alperes igazgatója a pályázat nyertesének a II. rendű alperest nyilvánította. Erről 2014. január 6-án hirdetményt tett közzé, és a felperest ugyanezen a napon kelt levelével is értesítette.

2014. május 26-án az alperesek egymással haszonbérleti szerződést kötöttek, majd a haszonbérbeadó 2014. augusztus 13-án birtokba adta a szerződés tárgyát képező ingatlanokat a haszonbérlő részére.

A felperes 2014. december 17-én terjesztett elő keresetet, amelyben elsődlegesen a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 86. § (2) bekezdés a) pontja alapján kérte az I. rendű alperes XX-000/2013. pályázati azonosító számú teljes pályázatának, illetve annak eredményeként az alperesek között létrejött haszonbérleti szerződés jogsértő jellegének megállapítását és a Tpvt. 86. § (2) bekezdés d) pontja alapján a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását. E jogcímmel kapcsolatban a törvény 7. §-át, másodlagosan 2. §-át jelölte meg.

Másodlagos kereseti kérelmében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 199. §-a szerint alkalmazandó 200. § (2) bekezdés 1. fordulata alapján kérte annak megállapítását, hogy a II. rendű alperes pályázata, illetve az alperesek közötti szerződés jogszabályba ütköző, ezért semmis. E kereseti kérelmével kapcsolatban részletesen kifejtette, hogy álláspontja szerint a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI.17.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) mely szakaszai szenvedtek sérelmet, felhívta továbbá a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvényt (Nfa törvény), s megjelölte annak álláspontja szerint sérelmet szenvedett szakaszait, végül utalt a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdésében írt jóhiszeműség és tisztesség, illetve az 5. § (1) és (2) bekezdésbe foglalt joggal való visszaélés tilalma elveinek megsértésére.

Harmadlagosan a Ptk. 200. § (2) bekezdés 2. fordulata alapján kérte annak megállapítását, hogy a II. rendű alperes pályázata és az alperesek között létrejött szerződés jóerkölcsbe ütközik, ezért semmis.

Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsődleges kereseti kérelem kapcsán állította, hogy a felperes keresetét a Tpvt. 88. § (1) bekezdésében írt 6 hónapos elévülési határidőn túl terjesztette elő, ezért az elkésett. A másodlagos és harmadlagos kereseti kérelemmel kapcsolatban utalt arra, hogy a pályázatok értékelését az értékelő bizottság a Nemzeti Park Igazgatóságok természetvédelmi célú vagyonkezelési tevékenységének egységes szakmai alapelvek szerinti ellátásáról szóló 12/2012. (VI.08.) VM utasítás alapján végezte. Vitatta, hogy akár a pályázat, akár a haszonbérleti szerződés jogszabályba vagy jóerkölcsbe ütközne.

A II. rendű alperes ellenkérelmében ugyancsak a kereset elutasítását kérte, azzal érvelve, hogy pályázata minden szempontból megfelelt a pályázati kiírásnak és az I. rendű alperessel megkötött szerződése is szabályos.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.

Az elsődleges kereseti kérelem kapcsán kifejtette, hogy a Tpvt. 88. § (1) bekezdése értelmében a törvény 2-7. §-ba ütköző magatartásra hivatkozással a magatartás tanúsításától számított 6 hónapos elévülési határidőn belül indítható per. E határidő a pályázat vonatkozásában a tudomásszerzéstől kezdődik, ami a felperes esetében 2014. január 6. volt, amihez képest a határidőt elmulasztotta. Kitért arra, hogy a felperes által az elévülés nyugvására előadott hivatkozás nem foghat helyt, mert az a körülmény, hogy a felperes a sajtóból arról értesült, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI.) vizsgálatot kezdett a haszonbérleti szerződésekkel kapcsolatban, nem akadályozta őt a perindításban.

A másodlagos kereseti kérelem kapcsán hangsúlyozta, hogy a bírói gyakorlat értelmében a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján akkor érvénytelen egy szerződés, ha a törvény kötelező érvényesülést kívánó szabályaival ellentétes, és annak következményeként a semmisséget maga a jogszabály mondja ki. Az adott esetben azonban az alkalmazandó kormányrendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint az ott rögzített, s a felperes által részletesen megjelölt szabályok megsértésével kötött szerződés semmis lenne, és más jogszabály sem fűzi a kormányrendelet szabályainak megsértéséhez e jogkövetkezményt. Eseti döntésekre (BH.2001. évi 384. jogeset, EBH.2004.1117. jogeset, Kúria Pfv.VI.20.011/2010/9. számú eseti döntés) utalással hangsúlyozta, hogy az egységes, következetes bírói gyakorlat szerint a pályáztatási szabályok megsértése abban az esetben eredményezi az annak alapján megkötött szerződés érvénytelenségét, ha a jogszabály az előírt értékesítési mód megsértéséhez a semmisség jogkövetkezményét fűzi. Rámutatott továbbá, hogy a felperes által felhívott Nfa törvény szabályai sem tartalmaznak olyan rendelkezést, hogy az azokkal ellentétes szerződés semmis lenne, és ilyen rendelkezést nem tartalmaz a Ptk. 4. illetve 5. §-a megsértése esetén sem a jogszabály.