BH 2000.12.539 Házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés érvénytelensége a jó erkölcsbe ütközés alapján [Ptk. 200. § (1)-(2) bek., 201. § (2) bek., Csjt. 27. § (2) bek., 31. § (5) bek.].

A felperes és az I. r. alperes házastársak voltak. 1996. június 6-án ügyvéd által ellenjegyzet házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződést kötöttek. Ebben rögzítették, hogy házasságuk felbontása iránt pert kívánnak indítani, és emiatt szüntetik meg peren kívül a vagyonközösséget. A szerződésben megállapodtak, hogy a perbeli ingatlan felperes nevén álló 1/4 illetősége az I. r. alperes tulajdonába kerül házastársi vagyonközösség megszüntetése címén, és a felperes kötelezettséget vállalt az ingatlan 15 napon belüli kiürítésére. A szerződő felek kijelentették, hogy ingóságaikat egymással megosztották, és annak eredményeként értékkülönbözetet nem fizetnek, továbbá a szerződésben foglaltak alapján a vagyonközösségüket megosztottnak tekintik, és egymással szemben sem közös, sem különvagyon címén követelésük nincs. A szerződés alapján az I. r. alperes jogosult tulajdonjogának az ingatlannyilvántartásba való bejegyeztetésére.

A felperes keresetében a szerződés érvénytelenségének megállapítását több jogcímen kérte. Támadta tévedésre és megtévesztésre alapítottan, feltűnő értékaránytalanság címén, és hivatkozott arra is, hogy a szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján mint jó erkölcsbe ütköző, semmis.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes között 1996. június 6. napján megkötött házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés érvénytelen. Megkereste a körzeti földhivatalt az eredeti állapot helyreállítása iránt, a II. r. alperest pedig ennek tűrésére kötelezte, és rendelkezett a perköltség megfizetése tárgyában.

Az ítélet indokolása szerint a felperes és az I. r. alperes házassága évekkel ezelőtt megromlott, hét-nyolc éve rendszeres vitáik voltak egymással, és egy veszekedést követően készíttették el az ügyvédi irodában a perbeli szerződést. A bíróság azt látta megállapíthatónak, hogy a felek szerződéskötési nyilatkozata egy hirtelen jött, át nem gondolt elhatározásból fakadt, közöttük részletes elszámolásra nem került sor annak ellenére, hogy az ügyvéd őket erről tájékoztatta, és a felperest ajándékozási szándék nem vezette. Mivel a perben sem az ingyenes juttatás indoka, sem az a körülmény nem nyert bizonyítást, hogy a felperes tulajdoni részét a külön adósságai kiegyenlítéséért juttatta volna a felperesnek, a bíróság úgy foglalt állást, hogy a szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján jó erkölcsbe ütközik, ezért semmis, és az eredeti állapot helyreállításának van helye. Az egyéb megtámadási okokat részletesen nem vizsgálta, utalt azonban arra, hogy a felperes tévedésben nem lehetett, mert válási szándékukat a felek a szerződésben rögzítették, és az ügyvéd sem adott téves tájékoztatást.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta és az I. r. alperest perköltség megfizetésére kötelezte. A tényállást kiegészítve megállapította, hogy a házasfelek veszekedéseinek oka az volt, hogy az I. r. alperes a felperest különböző indokokkal rágalmazta. A felperes egy átveszekedett éjszakát követően javasolta, hogy "tulajdoni részét az alperesre íratja, hogy közöttük a veszekedések megszűnjenek". A bíróság úgy ítélte meg, hogy érzelmi zsarolás eredményeként jött létre az ellenszolgáltatás nélküli szerződés, ami a jó erkölcsbe ütközik, ezért semmis.

A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint jogszabálysértő annak megállapítása, hogy a perbeli szerződés jó erkölcsbe ütközik. A felperes szabad akaratelhatározásából, jogi képviselővel készíttette el a szerződést. A szerződéskötés indokának és motívumának különösebb jelentősége nincs, az ajándékozás vagy ajándékozással vegyes visszterhes jogügylet erkölcsössége pedig nem kérdőjelezhető meg. Ezért a jogszabálynak megfelelő új határozat hozatalát kérte.

A felperes ellenkérelme - tartalmát tekintve - a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.