BH 2013.1.20 Érdekellentét áll fenn az adósok és az adósok ingatlanát az árverésen megvásárolni kívánó kiskorú gyermekeik között, ezért a végrehajtási eljárásban adósi pozícióban részt vevő szülők nem képviselhetik az árverési vevőként jelentkező kiskorú gyermekeiket, és jogi képviselőnek (ügyvédnek) sem adhatnak joghatályos meghatalmazást a kiskorú gyermekek képviseletére. Mindezek miatt a kiskorú gyermekek részére az árveréssel kapcsolatban eseti gondnokot, az árveréssel kapcsolatos kifogás elbírálására indult bírósági eljárásban ügygondnokot kell kirendelni [Pp. 50. § (1) bek., 74. §, 87. § (1) bek., 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. 10. § (5) bek.].

Az I. rendű végrehajtást kérő 10 millió forint megfizetésére indított végrehajtási eljárást az adósok ellen. A végrehajtási eljárásba a zálogjogosultak II. és III. rendű végrehajtást kérőként bekapcsolódtak. Az önálló bírósági végrehajtó 2011. január 26. napjára árverést tűzött ki az adósok tulajdonában álló ingatlan értékesítésére, amely árverésen a 33 900 000 forint beköltözhető becsértékű ingatlant 16 950 000 forintért az adósok kiskorú gyermekei: az 1999. július 8. napján született kk. M. L. J. és a 2002. szeptember 27. napján született kk. M. A. E. vásárolták meg. Az árverésen a kiskorú gyermekeket az adós szülők által meghatalmazott ügyvéd képviselte.

Az ingatlanárverés szabálytalanságára hivatkozással a II. rendű végrehajtást kérő terjesztett elő végrehajtási kifogást. Sérelmezte, hogy az adósok által lakott ingatlan kikiáltási árát a végrehajtó a becsérték 50%-ára szállította le. Állította, hogy a kiskorú árverési vevők saját vagyonának a hiányában és amiatt, hogy a vagyonuk felett a szüleik gyakorolják a rendelkezési jogot, az ingatlant az árverezéseken közvetve az adósok szerezték meg. Hivatkozott arra is, hogy az adós szülők a kiskorú árverési vevők képviseletében nem járhattak volna el, így a jogosultságuk arra sem terjedt ki, hogy a gyermekeik képviseletének az ellátására ügyvédnek adjanak meghatalmazást. Az irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően az ingatlanárverésen a kiskorú árverési vevőket eseti gondnok képviselhette volna. Az elsőfokú bíróság - az adósok ellen személyenként külön folytatott végrehajtás miatt két külön ügyszámon meghozott végzéseivel - a végrehajtási kifogást elutasította.

Az I. rendű adós által a végrehajtóhoz becsatolt lakcímkártya alapján tényként rögzítette, hogy az I. rendű adós lakóhelye 2009. november 24. napja óta nem a végrehajtás alá vont ingatlanban van, így a végrehajtó nem sértette meg az 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 147. § (3) bekezdésében foglaltakat, amikor a kikiáltási árat a becsérték felére szállította le.

A kifogás további érveit illetően kifejtette az elsőfokú bíróság: a Vht. 123. § (2) bekezdése nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az árverezett ingatlant az adós - akár kiskorú - gyermeke szerezze meg. Ezzel ellentétes következtetés levonását pusztán az a körülmény, hogy a gyermek vagyonát az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 81. § (1) bekezdésének megfelelően a szülők kezelik, nem teszi lehetővé. Alaptalannak találta - a szülők és a gyermekeik közötti érdekellentét hiányában - a II. rendű végrehajtást kérő azon okfejtését is, miszerint az árverési vevők és az adósok érdekellentéte miatt a Csjt. 87. § (1) bekezdése értelmében a szülőknek kizárt volt az a joga, hogy a gyermekeiket a végrehajtási árverésen képviseljék, avagy a képviseletük ellátására jogi képviselőnek meghatalmazást adjanak.

A végzések ellen - fenntartva a kifogásában foglaltakat - a II. rendű végrehajtást kérő fellebbezett.

A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzéseit, megsemmisítette a 2011. január 26. napján megtartott ingatlanárverést és a végrehajtót a végrehajtási eljárás folytatására utasította. A másodfokú bíróság végzésének indokolása szerint érdekellentét áll fenn az adósok és az ingatlanuk tulajdonjogát árverésen megszerző kiskorú gyermekeik között, mert az adós szülőknek a végrehajtási eljárásban az volt az érdekük, hogy a tulajdonukban álló ingatlan minél magasabb értéken kerüljön árverésre, ezzel szemben a kiskorú gyermekeiknek mint árverési vevőknek az állt az érdekükben, hogy az ingatlanhoz minél alacsonyabb vételáron jussanak hozzá. Mindebből a Csjt. 87. § (1) bekezdésében, a Ptk. 225. § (1) bekezdésében, továbbá a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 10. § (5) bekezdésében foglaltak alapján is az következik, hogy a végrehajtási árverésen a kiskorú gyermekeket csak eseti gondnok képviselhette volna. Rámutatott a másodfokú bíróság arra is: a szülők a kiskorú gyermekeik képviseletére csak gyámhatósági jóváhagyással adhattak volna érvényes meghatalmazást az ügyvéd részére, mivel a meghatalmazás alapján megtett nyilatkozat a kiskorúak olyan vagyonára vonatkozott, amelynek az értéke meghaladta az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a hétszeresét.

A másodfokú bíróság mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy jogszerű nyilatkozatot tevő árverési vevők hiányában az ingatlanárverés érvénytelen.

A jogerős végzés hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság végzésének a helyben hagyása érdekében a kiskorú árverési vevők éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyet szüleik (az adósok) által meghatalmazott jogi képviselő útján nyújtottak be. Érvelésük szerint téves a jogerős végzésnek az a ténymegállapítása, hogy az adós szülők és a kiskorú gyermekeik mint árverési vevők között érdekellentét mutatkozik, így a megítélésük szerint az árverésen való képviseletük biztosítása érdekében nem volt szükség eseti gondnok kirendelésére. Azzal is érveltek, hogy az árverési vételár a nagyszüleiktől származó ajándék volt, amelynek az elfogadásához a gyámhatóság hozzájárulására nem volt szükség. Arra az esetre, ha az ingatlan megszerzésére vonatkozó jognyilatkozatuk érvénytelennek bizonyulna, hivatkoztak a Ptk. 13/B. § (1) bekezdésébe foglalt relatív semmisség szabályára.

A III. rendű végrehajtást kérő felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályában való fenntartására irányult.

A Pp. 50. § (1) bekezdése szerint a felek perbeli jog- és cselekvőképességét, valamint a törvényes képviselőnek ezt a minőségét, ha ezek iránt kétség merül fel, a bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja.

A Kúria - eleget téve a Pp. 50. § (1) bekezdésében, amely rendelkezés a felülvizsgálati eljárásban is irányadó - hivatalból észlelte, hogy a végrehajtási eljárásnak a jelen felülvizsgálati eljárás tárgyát képező (azaz a II. rendű végrehajtást kérő végrehajtási kifogásának elbírálására irányuló) szakaszában a kiskorú árverési vevők képviselete sem a 2011. január 26. napján megtartott árverésen, sem az árveréssel kapcsolatban benyújtott kifogás elbírálása során nem volt biztosított. Törvényes képviselőik a fennálló érdekellentét miatt a végrehajtási eljárás e szakaszában nem képviselhették gyermekeiket és jogi képviselő részére sem adhattak joghatályos meghatalmazást. A kiskorú gyermekek részére viszont nem történt meg sem eseti gondnok, sem ügygondnok kirendelése.