AVI 2012.12.136 Az Art. 109. § (3) bekezdése alkalmazása során minden kétely, bizonytalanság az adózó terhére esik [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001. és 2002. évekre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére összesen 4 259 915 Ft adóhiánynak minősülő személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, amely után 2 129 957 Ft adóbírságot és 2 307 941 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A felperes kiadásai és bevételei alapján 2001. évre 1 898 382 Ft, 2002. évre 8 803 906 Ft forráshiányt állapított meg. A felperes hivatkozásai közül nem fogadta el a 2001. évi nyitó pénztárkészletet, az ingók értékesítésére és a devizaszámlára való hivatkozását, valamint azt, hogy a felperes a KSH adatokra figyelemmel a létminimum alatt élt.

Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes a hagyatékból fellelt, a látra szóló betétkönyvek beváltásával és a korábbi időszakból eredő megtakarításból származó bevételt hitelt érdemlően nem bizonyította. Az adóbírság és a késedelmi pótlék mérséklésére nem látott lehetőséget.

A felperes keresetében az alperes jogerős határozatának felülvizsgálatát kérte azzal, hogy a kiugró készpénz megtakarítások bizonyítottan a hagyatékból származnak. Kifogásolta a késedelmi pótlék felszámításának esedékességét és az adóbírság mértékét.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az adóhatóság jogszerűen állapította meg becsléssel az adó alapját. A felperesnek az Art. 109. § (3) bekezdése értelmében az általa hivatkozott öröklés jogcímén megszerzett pénzösszeget hitelt érdemlő adatokkal kellett volna bizonyítania. Ezt azonban sem édesanyjának tanúvallomása, sem a közjegyző hagyatéktárgyalási jegyzőkönyve nem támasztotta alá. A lakásban 2002 évben felszerelt riasztókészülék sem tekinthető e körben hitelt érdemlő bizonyítéknak. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Art. 171. § (2) bekezdése és 165. § (4) bekezdése alapján sem az adóbírság, sem a késedelmi pótlék mérséklésére nem volt jogi lehetőség.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a megtakarítások bizonyítottan a hagyatékból származtak, amely jövedelemszerzés az elévülési időn kívüli időszakhoz kötődik.

Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.