62005CJ0173[1]

A Bíróság (második tanács) 2007. június 21-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - EK 23. cikk, EK 25. cikk, EK 133. cikk - Az EGK és Algéria közötti együttműködési megállapodás - A Szicília tartományban megépített gázvezetékeket terhelő környezetvédelmi adó - A vámmal azonos hatású díj. C-173/05. sz. ügy.

C-173/05. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Olasz Köztársaság

"Tagállami kötelezettségszegés - EK 23. cikk, EK 25. cikk és EK 133. cikk - EGK-Algéria együttműködési megállapodás - A Szicília tartományban megépített gázvezetékeket terhelő környezetvédelmi adó - A vámmal azonos hatású díj"

P. Léger főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2006. október 5.

A Bíróság ítélete (második tanács), 2007. június 21.

Az ítélet összefoglalása

1. Áruk szabad mozgása - Vámok - Azonos hatású díj

(EK 23. és EK 133. cikk; EGK-Algéria együttműködési megállapodás, 9. cikk)

2. Áruk szabad mozgása - Vámok - Azonos hatású díj

(EK 25. cikk)

1. Az Algériából valamely tagállam területén történő elosztása és fogyasztása céljából importált földgázt sújtó környezetvédelmi adó ellentétes mind az EK 23. cikkel és az EK 133. cikkel, mind pedig az EGK és Algéria közötti együttműködési megállapodás 9. cikkével.

(vö. 39-40. pont és a rendelkező rész)

2. Mivel az Algériából importált és az egyik tagállamban környezetvédelmi adóval sújtott földgázt a továbbiakban más tagállamokba exportálják, a szóban forgó adó alkalmas arra, hogy akadályozza a Közösségen belüli kereskedelmet, következésképpen sérti az EK 25. cikket.

(vö. 41. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2007. június 21.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - EK 23. cikk, EK 25. cikk, EK 133. cikk - Az EGK és Algéria közötti együttműködési megállapodás - A Szicília tartományban megépített gázvezetékeket terhelő környezetvédelmi adó - A vámmal azonos hatású díj"

A C-173/05. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2005. április 19-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: E. Traversa és J. Hottiaux, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Olasz Köztársaság (képviseli: I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Cingolo avvocato dello Stato, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, R. Schintgen, P. Kūris, J. Makarczyk (előadó) és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: P. Léger,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2006. október 5-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az Olasz Köztársaság - mivel bevezette és hatályban tartotta a 2002. évi programozó és pénzügyi rendelkezésekről szóló, 2002. március 26-i 2. sz. szicíliai tartományi törvény (legge n. 2, Disposizioni programmatiche e finanziarie per l'anno 2002) (közzétéve: GURS 14. sz., 2002. március 27., I. rész, 1. o.; a továbbiakban: szicíliai törvény) 6. cikkében előírt, a gázvezetékekre vonatkozó "környezetvédelmi adót" - nem teljesítette az EK 23., EK 25., EK 26. és EK 133. cikkből, valamint az Algírban 1976. április 26-án megkötött, és az 1978. szeptember 26-i 2210/78/EGK tanácsi rendelettel (HL L 263., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet 13. kötet 40. o.,) jóváhagyott, az Európai Gazdasági Közösség és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti együttműködési megállapodás (a továbbiakban: együttműködési megállapodás) 4. és 9. cikkéből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

Az együttműködési megállapodás

2 E megállapodás 1. cikke értelmében:

"Ennek az Európai Gazdasági Közösség és Algéria közötti megállapodásnak a célja a Szerződő Felek közötti átfogó együttműködés elősegítése annak érdekében, hogy hozzájáruljon Algéria gazdasági és társadalmi fejlődéséhez, és segítsen a Felek közötti kapcsolatok megszilárdításában. Ennek érdekében rendelkezéseket és intézkedéseket fogadnak el és hajtanak végre a gazdasági, műszaki és pénzügyi együttműködés terén, valamint a kereskedelmi és társadalmi területeken."

3 E megállapodás 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a Közösség és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti együttműködés célja különösen a következők elősegítése:

"[...]

- az Algéria által exportált termékek forgalomba hozatala és eladásuk tervszerű ösztönzése,

- [...]

- energia tekintetében a közösség vállalkozásainak részvétele Algéria energiaforrásainak kiaknázására, az ezzel kapcsolatos termelésre és feldolgozásra szolgáló programokban és minden olyan tevékenységben, amely a helyszínen fejlesztheti e forrásokat, valamint a Közösség és Algéria vállalkozásai között a kőolaj, földgáz, vagy kőolajtermékek szállítására kötött hosszú távú szerződések megfelelő teljesítése,

[...]"

4 Az együttműködési megállapodás 9. cikkének (1) bekezdése értelmében "az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés II. mellékletének jegyzékében nem szereplő termékek a Közösség területére történő behozatal esetén mennyiségi korlátozásoktól és azokkal azonos hatású intézkedésektől, valamint behozatali vámoktól és azokkal azonos hatású díjaktól mentesek."

5 A metángáz szerepel az együttműködési megállapodás 9. cikkében felsorolt termékek között.

A nemzeti szabályozás

6 A szicíliai törvény 6. cikke szerint:

"[...]

(1) A Szicília tartomány területén áthaladó, metángázt tartalmazó gázvezetékekből eredő környezeti kockázat csökkentésére és megelőzésére irányuló beruházások finanszírozása céljából környezetvédelmi adó kerül bevezetésre. A bevételeket a környezet minőségének megőrzésére, védelmére és javítására irányuló kezdeményezések finanszírozására kell fordítani, különösen azokon a területeken, ahol e vezetékek húzódnak.

[...]

(3) [...] Az adó tárgya a Szicília tartomány területén áthaladó, gázt tartalmazó gázvezeték-tulajdon.

(4) Az adó alanya a (3) bekezdésben említett 1-es típusú gázvezeték tulajdonosa, aki a szállítási, elosztási, értékesítési és beszerzési tevékenységek közül legalább egyet folytat.

(5) Az adó alkalmazása szempontjából gázvezetéken minden olyan vezetéket, könyökcsövet, kapcsolóidomot, szelepet és más különleges alkatrészt érteni kell, amely teljes mértékben a földgáz szállítására, illetve elosztására szolgál.

(6) Az adó alapja a földgáz vezetékek útján történő szállítását és elosztását szolgáló berendezések biztonságáról szóló, 1984. november 24-i miniszteri rendeletben 1-es típusúként meghatározott gázvezeték köbméterben mért térfogata.

(7) Az adó az éves adózási időszak tekintetében a (6) bekezdésben előírt adóalap alapján kerül meghatározásra.

[...]

(10) Az adót a (4) bekezdésben meghatározott adóalanyok fizetik meg, naptári évenként, az év azon hónapjaival arányosan, amelyek során tulajdonosok voltak.

[...]"

7 Az 1984. november 24-i miniszteri rendelet (a GURI 12. sz. kiegészítése, 1985. január 15.) melléklete 1. részének 1.3. pontja szerint az 1-es típusú vezetékek azok, amelyek nyomása meghaladja a 24 bart.

A pert megelőző eljárás

8 A Bizottság 2002 és 2003 folyamán többször kért tájékoztatást az olasz hatóságoktól a szicíliai törvény 6. cikkében bevezetett környezetvédelmi adó tárgyáról és alkalmazási szabályairól.

9 Az Olasz Köztársaság 2003. szeptember 9-i válaszában közölte, hogy a "szicíliai környezetvédelmi adó nem került tényleges alkalmazásra az olasz jogrendben", mivel Lombardia tartomány regionális közigazgatási bírósága úgy ítélte meg, hogy a törvény ellenétes a közösségi jog szabályaival.

10 Mivel a Bizottság a fent említett észrevételeket nem tartotta teljesnek ténybeli szempontból, sem jogilag megalapozottnak, 2003. december 19-én felszólítást küldött az Olasz Köztársaságnak, amelyben arra hivatkozott, hogy a szóban forgó adó ellentétes az EK 23., EK 25., EK 26. és EK 133. cikkel, valamint az együttműködési megállapodás 4. és 9. cikkével.

11 Mivel a Bizottság a rendelkezésre álló határidő meghosszabbítása ellenére a felszólításra semmilyen választ nem kapott, 2004. július 9-én indokolással ellátott véleményt bocsátott ki az Olasz Köztársaság számára, és felhívta, hogy az annak kézhezvételétől számított két hónapon belül fogadja el a véleménynek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

12 Mivel az Olasz Köztársaság e véleményre nem adott választ, a Bizottság a jelen kereset benyújtása mellett döntött.

A keresetről

A felek érvei

13 A Bizottság elsősorban arra hivatkozik, hogy egyetlen olyan földgázt szállító gázvezeték létezik Szicília tartomány területén, amely megfelel az olasz szabályozásban előírt követelményeknek. A szóban forgó, a Földközi-tengeren áthúzódó gázvezetékhez kapcsolódó és az Algériából származó földgázt szállító létesítmény kettős célt szolgál, egyfelől a gáz olasz területen történő elosztását és fogyasztását, másfelől annak olasz területen történő szállítását és más tagállamokba irányuló kivitelét.

14 A Bizottság a szicíliai törvény szövege tekintetében azt állítja, hogy a környezetvédelmi adó valódi célja nem magának a létesítménynek, mint olyannak, hanem a szállított terméknek, tehát a metánnak a megadóztatása. A szicíliai törvény értelmében ugyanis egyfelől az adót keletkeztető tény a gázt tartalmazó gázvezeték tulajdona, és másfelől az adó alanyai a gázvezeték azon tulajdonosai, amelyek legalább egyet gyakorolnak a gáz szállítása, értékesítése vagy vásárlása tevékenységei közül. Emellett a Bizottság megjegyzi, hogy az adó alapja a gázt tartalmazó gázvezetékek űrtartalma.

15 Következésképpen a harmadik országból származó, és olasz területen szabad forgalomba bocsátott vagy áthaladó árut a Bizottság szerint olyan pénzügyi teherrel sújtják, amely az importot (amennyiben a gázt a Közösségbe importálják), illetve az exportot terhelő vám hatásával azonos hatású díjnak minősül (amennyiben e gázt harmadik tagállamokba szállítják). Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint tilos az új díjak, illetve azzal azonos hatású intézkedések bevezetése a közvetlenül a harmadik országokból behozott termékek tekintetében (a 37/73. és a 38/73. sz., Indiamex és De Belder egyesített ügyekben 1973. december 13-án hozott ítélet [EBHT 1973., 1609. o.] 10-18. pontja, valamint a 266/81. sz. SIOT-ügyben 1983. március 16-án hozott ítélet [EBHT 1983., 731. o.] 18. pontja).

16 A Bizottság továbbá arra hivatkozik, hogy a vámunió rendszeréből az következik, hogy a tagállamok között szállított árukra alkalmazandó vámok és az azokkal azonos hatású díjak tilosak, függetlenül bevezetésük céljától. A vámmal azonos hatású díj kifejezés ugyanis a közösségi jog objektív jogi fogalma (a C-485/93. és C-486/93. sz., Simitzi egyesített ügyekben 1995. szeptember 14-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-2655. o.] 14. pontja).

17 Emellett a Bizottság úgy véli, hogy a környezetvédelmi adó bevezetése sérti a közösségi vámtarifát, következésképpen az EK 23., EK 25., EK 26. és EK 133. cikket a tekintetben, hogy ezen adó megbontja a harmadik országokból behozott termékeket a Közösség külső határainál sújtó vámterhek kiegyenlítésének rendszerét, ami így az ezen országokkal való kapcsolatok keretében bonyolított kereskedelem elterelésével és az áruk szabad mozgásának, illetve a tagállamok közötti versenyfeltételeknek a torzulásával járhat (a C-109/98. sz., CRT France international ügyben 1999. április 22-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-2237. o.] 22-23. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

18 A Bizottság másodsorban arra hivatkozik, hogy bár a vámmal azonos hatású díjak tilalma a Közösség által a kereskedelem akadályainak felszámolása céljából harmadik országgal vagy országokkal kötött kétoldalú vagy multilaterális egyezményekben került előírásra, e tilalom terjedelme azonos azon tilalom terjedelmével, amely a Közösségen belüli kereskedelem keretében került előírásra (a C-125/94. sz. Aprile-ügyben 1995. október 5-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-2919. o.] 38. és 39. pontja).

19 Következésképpen a Bizottság emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely tagállam nem alkalmazhat tranzitvámot vagy az áruknak a területén történő áthaladására vonatkozó bármely más díjat, mert ezek a díjak a kiviteli vámmal azonos hatásokat keletkeztetnek (a fent hivatkozott SIOT-ügyben hozott ítélet 18., 19. és 23. pontja, valamint a C-389/00. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2003. február 27-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-2001. o.] 50. és 51. pontja).

20 Az olasz kormány arra hivatkozik, hogy a szóban forgó adót nem lehet vámmal azonos hatású díjnak minősíteni.

21 Az olasz kormány azt állítja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a környezetvédelmi adó célját, amelyet úgy kell tekinteni, mint az EK-Szerződésben meghatározott környezetvédelmi elvek, különösen az elővigyázatosság elvének végrehajtását.

22 Az olasz kormány tehát arra hivatkozik, hogy a szóban forgó adó az elővigyázatosság elvéhez kapcsolódó sajátos jellemzőkkel rendelkezik.

23 Az olasz kormány e tekintetben azt állítja, hogy a szóban forgó adót csak akkor kell megfizetni, ha a gáz ténylegesen megtalálható a létesítményben, és a tulajdonos szállítási, elosztási, értékesítési vagy beszerzési tevékenységet folytat. Ez az eljárási mód megfelel a tartományi jogalkotó azon akaratának, hogy az adó kizárólag azon tevékenységeket terhelje, amelyek esetében fennáll a környezeti károsodás tényleges veszélye.

24 Az olasz kormány emlékeztet arra, hogy az adó kizárólagos célja a Szicília tartományon áthaladó, metángázt tartalmazó létesítményekből eredő környezeti kockázat csökkentésére és megelőzésére irányuló beruházások finanszírozása. Ily módon a szóban forgó adó kizárólagos célja a közösségi jog által is alapvetőnek elismert egyik célkitűzés, a környezet védelme. Ez, a szóban forgó adó és környezetvédelmi célja közötti nyilvánvaló összefüggés a megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy ezen adó nem vámjellegű.

25 E kormány emellett azt állítja, hogy a környezetvédelmi adó nem az árut, hanem kizárólag a szállítóberendezést sújtja, az adó összege és a szállított gáz mennyisége közötti összefüggés pedig csak egyszerű műszaki paraméter, amelynek az a célja, hogy megfelelően tükrözze a környezeti kockázat tényleges mértékét. Az olasz kormány hangsúlyozza, hogy az adónak az árba történő beépítése pusztán csak lehetőség, amely nem magától az adótól, hanem a gázvezeték tulajdonosának szándékától függ.

26 A fentiek figyelembevételével az olasz kormány azt kéri a Bíróságtól, hogy utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant.

A Bíróság álláspontja

Előzetes megállapítások

27 A jelen kereset vizsgálata előtt arra kell emlékeztetni, hogy az EK 23. cikk (1) bekezdése értelmében a Közösség vámunión alapul, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed. Ez az unió egyfelől magában foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a tagállamok között, másfelől pedig közös vámtarifa bevezetését a tagállamok harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban.

28 Az EK 23. és az EK 25. cikk szerinti vámmal azonos hatású díjnak minősül minden olyan pénzügyi teher, amelyet egyoldalúan vetnek ki - bármi legyen is az elnevezése és alkalmazásának módja -, valamint amely a határ átlépéséből eredően sújtja az árukat, amennyiben az nem minősül a szó szoros értelmében vett vámnak, még akkor is, ha azt nem az állam javára vetik ki (lásd ebben az értelemben a C-293/02. sz., Jersey Produce Marketing Organisation ügyben 2005. november 8-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-9543. o.] 55. pontját és a C-517/04. sz. Koornstra-ügyben 2006. június 8-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-5015. o.] 15. pontját).

29 A közös vámtarifa célja a Közösség határain a harmadik országokból behozott termékekre kivetett vámterhek kiegyenlítése annak érdekében, hogy az ezen országokkal fennálló kapcsolatokban a kereskedelem mindennemű eltérítését és a belső szabad forgalom vagy a versenyfeltételek bármely torzulását elkerüljék (a fent hivatkozott Indiamex és De Belder ügyben hozott ítélet 9. pontja, valamint a C-126/94. sz., Cadi Surgelés és társai ügyben 1996. november 7-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-5647. o.] 14. pontja).

30 Súlyosan sértené ugyanis mind a közösségi vámterület egységességét, mind a közös kereskedelmi politika egységét, ha a tagállamok jogosultak lennének arra, hogy egyoldalúan vessenek ki vámmal azonos hatású díjakat a harmadik országokból származó behozatalokra (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Aprile-ügyben hozott ítélet 34. pontját).

31 A vámunió tehát szükségszerűen magában foglalja, hogy a tagállamok között biztosítani kell az áruk szabad mozgását. Ez a szabadság nem lehet teljes, ha a tagállamok lehetőséggel bírnának arra, hogy a tranzitáruk mozgását bármilyen módon korlátozzák vagy akadályozzák. Ezért a vámunió következményeként, valamint a tagállamok kölcsönös érdekében el kell ismerni, hogy fennáll a Közösségen belüli árutovábbítás szabadságának általános elve (a fent hivatkozott SIOT-ügyben hozott ítélet 16. pontja).

32 A tagállamok a közösségi árutovábbítás szabadságának elvét sértenék, ha a területükön továbbított árukra, a harmadik országokból közvetlenül importált árukat is beleértve, tranzitvámokat vagy más jellegű terheket vetnének ki ezen árutovábbítást illetően (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott SIOT-ügyben hozott ítélet 18. és 19. pontját).

33 Semmi nem indokolja továbbá, hogy a vámmal azonos hatású díjak tilalmát másképpen kelljen értelmezni, minthogy Közösségen belüli, illetve harmadik országokkal folytatott olyan kereskedelemről van szó, amelyet az együttműködési megállapodáshoz hasonló megállapodások szabályoznak (lásd a fent hivatkozott Aprile-ügyben hozott ítélet 39. pontját).

34 Ezen elvek fényében kell az ügyet érdemben vizsgálni.

Az ügy érdeméről

35 Nem vitatott, hogy a jelen ügyben a szicíliai törvény értelmében környezetvédelmi adó kivetésére került sor, amelynek célja a Szicília tartományon áthaladó, metángázt tartalmazó gázvezetékekből eredő környezeti kockázat csökkentésére és megelőzésére irányuló beruházások finanszírozása. A szóban forgó földgáz szállítása és elosztása az 1984. november 24-i miniszteri rendeletben 1-es típusúként meghatározott, a Földközi-tengeren áthúzódó, Algériából származó földgázt szállító gázvezetékek útján történik.

36 A szicíliai törvény 6. cikkének (3) bekezdése értelmében a környezetvédelmi adót keletkeztető tény a Szicília tartományon áthaladó, gázt tartalmazó gázvezeték feletti tulajdon.

37 E tekintetben az olasz kormány azt állítja észrevételeiben, hogy a környezetvédelmi adó nem az árut, hanem kizárólag a szállítólétesítményt sújtja. Az olasz kormány ugyanakkor arra is hivatkozik, hogy a szóban forgó adót csak akkor kell megfizetni, ha a gáz ténylegesen megtalálható a létesítményben.

38 Következésképpen az olasz kormány nem vitatja azt a tényt, hogy az egyetlen olyan létesítmény, amely megfelel a szicíliai törvényben meghatározott adó feltételeinek, a Földközi-tengeren áthúzódó, Algériából származó földgázt szállító gázvezeték.

39 Meg kell tehát állapítani, hogy a szicíliai törvény értelmében kivetett adó harmadik országból származó árut, nevezetesen az olasz területen történő elosztás és fogyasztás, illetve más tagállamokba irányuló továbbítás céljából importált algériai földgázt sújtó adótehernek minősül.

40 Márpedig, amint az a jelen ítélet 28-33. pontjából is következik, az ilyen, harmadik országból - azaz az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságból - behozott árut terhelő adó ellentétes mind az EK 23. és EK 133. cikkel, mind pedig az együttműködési megállapodás 9. cikkével.

41 Meg kell állapítani továbbá, hogy mivel a szicíliai törvény értelmében adóval sújtott algériai gázt Olaszországba importálják, majd más tagállamokba exportálják, a szóban forgó adó alkalmas arra, hogy akadályozza a közösségen belüli kereskedelmet, következésképpen sérti az EK 25. cikket.

42 Végül az olasz kormány azon érvét illetően, miszerint a Bizottság keresete megalapozatlan, mivel a szóban forgó adó kizárólag környezetvédelmi célból került bevezetésre, különösen az elővigyázatosság elve követelményeinek megfelelően, elegendő arra emlékeztetni, hogy a vámok és az azokkal azonos hatású díjak tilosak függetlenül bevezetésük céljától csakúgy, mint az azokból származó bevételek rendeltetésétől (lásd a C-72/03. sz., Carbonati Apuani ügyben 2004. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-8027. o.] 31. pontját).

43 Az EK 26. cikket és az együttműködési megállapodás 4. cikkét illetően meg kell állapítani, hogy e rendelkezések nem tartalmaznak semmiféle olyan kellőképpen meghatározott jogi feltételt, amely lehetővé tenné a szicíliai törvény által kivetett adó e rendelkezések alapján történő értékelését.

44 A fentiekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság - mivel az Algériából származó metánt sújtó környezetvédelmi adót vetett ki - nem teljesítette az EK 23., EK 25., és EK 133. cikkből, valamint az együttműködési megállapodás és 9. cikkéből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

45 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Olasz Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) Az Olasz Köztársaság - mivel az Algériából származó metánt sújtó környezetvédelmi adót vetett ki - nem teljesítette az EK 23., EK 25., EK 26. és EK 133. cikkből, valamint az Algírban 1976. április 26-án megkötött és az 1978. szeptember 26-i 2210/78/EGK tanácsi rendelettel jóváhagyott, az Európai Gazdasági Közösség és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti együttműködési megállapodás 4. és 9. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3) A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: olasz.