A Győri Ítélőtábla Pf.20182/2006/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 51. §, 78. §, 121. §, 229. §, 239. §, 247. §, 253. §, 267. §, 339. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 203. §, 215. §, 312. §] Bírók: Farkas Attila, Hammer Sándor, Szalai György

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék P.20619/1997/30., Kúria Gf.32401/1999/10., Kúria P.21036/2004., Tatabányai Törvényszék P.21036/2004/37., *Győri Ítélőtábla Pf.20182/2006/5.* (ÍH 2007.172), Kúria Gfv.30168/2007/9.

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Győri Ítélőtábla a dr. Neigerné dr. Vejkey Klára ügyvéd által képviselt perújító felperesnek a Kittka és társai Ügyvédi iroda (ügyintéző dr. Kittka András ügyvéd) által képviselt I.r., II.r., és a III.r. perújított alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2006. március 29-én kelt P.21.036/2004/37. számú ítélete ellen a perújító felperes által 38. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet az elsőfokú perköltség tekintetében részben megváltoztatja és a perújító felperest a perújított alperesek javára személyenként 1.000.000,- - 1.000.000,- (Egymillió - Egymillió) forint elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezi.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a perújító felperest, hogy fizessen az államnak a Komárom-Esztergom Megyei Illetékhivatal külön felhívására 750.000,- (Hétszázötvenezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Kötelezi a perújító felperest, hogy 15 nap alatt fizessen a perújított alpereseknek személyenként 200.000,- 200.000,- (Kettőszázezer - Kettőszázezer) forint másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az ÁVÜ 1989-ben a A.) Vállalat privatizációját határozta el. Ennek alapján a kisebb üzemegységek leválasztását követően 1993-ban került sor a központi üzem - a ....-i és a ...-i üzemegység - átalakítására és privatizálására. Az átalakítás során a két üzemegységből az 1993. május 1-én kelt alapító okirat alapján létrejött és a cégnyilvántartásba 1993. szeptember 28-án bejegyzett B.) Kft.. állami üzletrészeinek megvásárlása iránt mások mellett a peres felek, valamint a felpereshez kapcsolódóan a német állampolgárságú J. R. érdeklődtek.

1993. április 20-án a felperes, a III. r. alperes, valamint a perben nem szereplő, a felperesi gazdasági társasággal azonos érdekeltségi körbe tartozó C.) Kft. megállapodtak abban, hogy a kiírandó privatizációs pályázaton közülük kizárólag a III. r. alperes vesz részt, a felperes és a vele azonos érdekeltségi körbe tartozó gazdasági társaságok pályázatot nem nyújtanak be. Az üzletrészek megvásárlásához szükséges összeget viszont a III. r. alperes illetve a felperes és/vagy a C.) Kft. egyenlő arányban biztosítják. Ezért sikeres pályázat esetében az adásvételi szerződés megkötését és a cégbejegyzést követően a III. r. alperes a megszerzett társasági részesedés 50 %-át a felperesre, illetve a C.) Kft-re ruházza át. Rögzítették a felek azt is, hogy a német befektető a megvásárolandó gazdasági társaság ügyvezetője lesz. A megállapodás biztosítására az I. r. alperes (mint a privatizálandó sütőipari vállalat akkori igazgatója) kötelezettséget vállalt arra, hogy a megállapodás mint előszerződés teljesítésének a III. r. alperes érdekkörében felmerülő okból történő meghiúsulása esetében ingyenesen átruházza a felperesre, illetve a C.) Kft-re a III.r. alperesi gazdasági társaságban fennálló üzletrészét.

1993. június 4-én a felperes és a III. r. alperes e megállapodást akként módosították, hogy sikeres pályázat esetében a megszerzett üzletrészek 50 %-át a felperes vásárolja meg a III. r. alperestől, ő vállalja át a III. r. alperes által felveendő egzisztencia hitel arányos részét, és az I. r. alperes kötelezettségvállalása is a felperessel szemben marad fenn. A szerződésmódosítás szerint már nem kötöttek ki a német befektető részére ügyvezetői státuszt, helyette viszont a felperes díjazás ellenében mellékszolgáltatás végzését vállalta.

E megállapodás megkötését megelőzően, 1993. június 1-én az I.r. alperes a III.r. alperesi gazdasági társaságban fennálló 700.000,- Ft névértékű üzletrészéből 600.000,- Ft névértékű üzletrészt a II. r. alperesre ruházott át. A változást a tagjegyzéken átvezették.

A felperes 1993. július 22-én, augusztus 23-án, majd szeptember 14-én is jelezte a III. r. alperesnek, hogy vállalt kötelezettségei teljesítésére, a vételár 50 %-ának átutalására készen áll. Időközben, 1993. szeptember 6-án azonban a befektető tájékoztatta a III.r. alperest, hogy a felperessel, illetve a vele azonos érdekkörbe tartozó gazdasági társaságokkal nem tudott megfelelően megállapodni, így a privatizációs ügyletben való részvételétől visszalépett. Erre figyelemmel a III. r. alperes 1993. szeptember 30-án közölte a felperessel, hogy a közöttük létrejött szerződés teljesítése a befektető távozása, és így a megfelelő pénzügyi hozzájárulás hiánya következtében, vagyis a felperes érdekkörében felmerült okból lehetetlenné vált; ezért a szerződést megszűntnek tekinti.

Ezt követően 1993. október 26-án tették közzé - 1993.december 15-i határidővel - a privatizációs pályázatot, melyen a III. r. alperes egy másik gazdasági társasággal vett részt, és meg is nyerte azt.

A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és II. r. alperesek között az I. r. alperesnek a III. r. alperesi gazdasági társaságban fennálló üzletrésze átruházása tárgyában 1993. június 1-én kötött szerződés - annak fedezetelvonó jellege miatt - a Ptk. 203. §. /1/ bekezdése szerint vele szemben hatálytalan. Kérte, hogy az 1993. június 4-én megkötött megállapodás alapján közte és az I. r. alperes között a bíróság hozza létre a 700.000,- Ft névértékű üzletrész vonatkozásában az átruházási szerződést; a II. r. alperest ennek tűrésére kérte kötelezni. Végül a III. r. alperessel szemben 12.000.000,- Ft kártérítés és annak 1995. május 1. napjától a kifizetés napjáig járó kamatai megfizetésére tartott igényt. Ez utóbbi kérelme kapcsán arra hivatkozott, hogy a III. r. alperessel megkötött szerződése teljesítése és a privatizációs pályázat eredményessége esetében a gazdasági társaságban mellékszolgáltatást végzett volna, és ennek ellenértékeként 12.000.000,- Ft bevétele keletkezett volna. Az elmaradt bevételből álló kárát ezért a szerződés teljesítését jogellenesen megtagadó III. r. alperes köteles megtéríteni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal érveltek, hogy az 1993. június 4-én megkötött szerződés teljesítése a felperes érdekkörében felmerült okból lehetetlenné vált.

Az elsőfokú bíróság az 1999. június 7-én kelt 2.P.20.619/1997/30. számú ítéletével a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes és a III. r. alperes közötti szerződés célja az volt, hogy a privatizációs eljárás során kedvezményekre nem jogosult német befektető az 1992. évi LIV. tv.29. §. /2/ bekezdése szerinti, a volt vállalati dolgozókat megillető, valamint az egzisztencia hitelről szóló 28/1991. (II.21.) Korm.rendelet szerinti kedvezmények mellett szerezhessen tulajdonjogot. A megállapodás így jogszabály megkerülésére irányult és a jó erkölcsbe is ütközött, ezért a Ptk. 200. §. /2/ bekezdése szerint semmis. Megjegyezte az elsőfokú bíróság azt is, hogy az 1993. június 4-i szerződés egyébként a Ptk. 215. §.-ában foglaltakra figyelemmel nem is jött létre, létrejöttéhez ugyanis a befektető jóváhagyása lett volna szükséges. De abban az esetben is, ha a szerződés létrejötte és érvényessége megállapítható volna, annak teljesítése a felperes érdekkörében felmerült okból, a Ptk. 312. §. /3/ bekezdése szerint lehetetlenné vált. Az üzletrész felperesi megvásárlásához ugyanis a befektető biztosította volna a szükséges tőkeerőt; visszalépésével így egyrészt a pályázati részvételhez, másrészt a gazdasági társaság tevékenységének fejlesztéséhez szükséges biztosíték szűnt meg.