A Kúria Mfv.10607/2017/4. számú precedensképes határozata munkabér tárgyában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 14. §, 16. §, 108. §, 209. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:7. §, (4) bek.] Bírók: Farkas Katalin, Magyarfalvi Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

Az Mt. 213. §-a vezetőkre vonatkozó rendelkezéstől való eltérést nem tiltja, ezért a felek a "túlóra" tekintetében a vezetőkre vonatkozó szabályoktól eltérő megállapodást köthetnek (Mt. 14. §) és a munkáltató a "túlóra" kifizetésére kötelezettséget vállalhat (Mt. 16. §).

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Mfv.III.10.607/2017/4.

A tanács tagjai: Dr. Zanathy János

a tanács elnöke

Dr. Farkas Katalin

előadó bíró

Dr. Magyarfalvi Katalin

bíró

A felperes:

A felperes képviselője: dr. Gasztonyi László ügyvéd

Az alperes:

Az alperes képviselője: dr. Csákay Zoltán ügyvéd

A per tárgya: munkabér

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Győri Törvényszék 2.Mf.20.058/2017/4.

Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

6.M.13/2015/24.

Rendelkező rész

A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.058/2017/4. számú ítéletét közbenső ítéletnek tekinti. A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.13/2015/24. számú ítéletét, valamint a másodfokú bíróság ítéletének az alperesi mulasztás összegére, az első- és másodfokú eljárás költségére és illetékére vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A Kúria a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 20.000 (húszezer) forintban, az alperes felülvizsgálati eljárási költségét 50.000 (ötvenezer) forintban, a felülvizsgálati eljárási illetékét 327.400 (háromszázhuszonhétezer-négyszáz) forintban állapítja meg.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

Tényállás

[1] A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2011. október 1. napjától határozatlan időre szóló munkaviszonyt létesített az alperesnél termelésirányító munkakörben. A felek a munkaszerződésben a felperes munkaidejét heti 40 órában határozták meg azzal, hogy rugalmas munkaidő-beosztás szerint dolgozik és köteles a munkaköri feladatait (az ahhoz tartozó előkészítő és befejező munkákat is) rendes munkaidőn belül elvégezni, túlórát "a ..." előzetes írásbeli utasítása alapján végezhet. A 2011. október 25. napján kelt munkaszerződés-módosítás rögzítette, hogy a felperes vezető állású munkavállalónak minősül, munkaidő-beosztását, a pihenőidőt, a szabadság igénybevételét maga határozza meg a munkaszerződésben foglaltak szerint. A rendkívüli munkaidőben való munkavégzésért ellenérték nem illeti meg. Az alperes Munkaidő Szabályzata értelmében rendkívüli munkavégzésre csak az osztályvezető, a gyárigazgató előzetes elrendelése és írásbeli engedélyezése után kerülhetett sor. A felperes részére az alperes írásban nem rendelt el és nem engedélyezte túlmunka teljesítését.

[2] Az alperes kétféle kártya leolvasót alkalmazott és három különböző munkaidő nyilvántartást vezetett. A beléptető kapunál elhelyezett kártya leolvasó a telephelyre, a másik kártya leolvasó a tényleges munkavégzési helyre történő be- illetve kilépést regisztrálta. Külön-külön munkaidő nyilvántartás volt a fizikai dolgozókra, az irodai alkalmazottakra és a vezető állású munkavállalókra. A rugalmas munkarendben dolgozó munkavállalók napi 8 óra feletti munkaideje az ún. "balanszba" került, amely a törzsidőn kívül "lecsúsztatható" volt.

[3] A felperes a 2014. április 14. napján kelt "Megállapodás a munkaviszony közös megegyezéssel megszüntetéséről" című okiratot elkészítette, melyben a munkaviszonya megszüntetésének időpontjaként 2014. július 14. napját tüntette fel. A megállapodás szerint a "Munkáltató kötelezettséget vállal arra, hogy az utolsó bérutalással egy összegben kifizeti munkavállaló számára az általa 2014. január 1-je óta teljesített túlórákat." A megállapodást a felperesen kívül ...(aki a magyar nyelvet nem beszélte), ... és ... írták alá. A felek a munkaviszony megszüntetése és annak időpontja tekintetében egyeztettek, így a felperes utolsó munkában töltött napját 2014. augusztus 31. napjában határozták meg, a megállapodás túlóra kifizetéséről szóló kitétele (alperesi kötelezettségvállalás) nem került szóba.