A Szegedi Ítélőtábla Pf.20539/2018/5. számú határozata személyiségvédelmi igény tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, (3) bek., 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 13. §, 15. §, 77. §, (3) bek., 134. §, 135. §, 136. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.539/2018/5.szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Csernus Sándor ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos I. rendű, II.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos II. rendű, III.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos III. rendű és IV.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos IV. rendű felpereseknek - a dr. Varga István ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében a Gyulai Törvényszék 2018. június 20. napján kelt 10.P.20.642/2016/61. számú ítélete ellen a felperes részéről 64. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a II. rendű felperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 29.640,- (Huszonkilencezer-hatszáznegyven) Ft-ra, az állam terhén maradó illeték összegét 118.560,- (Egyszáztizennyolcezer-ötszázhatvan) Ft-ra felemeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I-IV. rendű felpereseket, 15 nap alatt együttesen fizessenek meg az alperesnek 20.000,- (Húszezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

A le nem rótt 48.000,- (Negyvennyolcezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az ítélőtábla a következő - kiegészített - tényállást állapította meg:

Néhai (személy neve) az I. rendű felperes házastársa, a II-IV. rendű felperesek édesapja volt, akinél 2014. szeptember 10-én a (város neve)-i Sürgősségi Betegellátó Osztályon az elülső oldalsó szívizomzatnak megfelelő területen heveny szívizomelhalásra utaló jeleket diagnosztizáltak. Emiatt szeptember 11.-17. között az alperes jogelődjének kezelése alatt állt, melynek során kontrasztanyagos diagnosztikus szívkatéteres vizsgálatot követően coronaira-stentet ültettek be és egy gyógyszert kibocsátó szívkoszorúér tágító hálót. A beadott kontrasztanyag 350 ml Xenetix 350 volt. A beavatkozás kapcsán probléma, szövődmény, kontrasztanyag érzékenység nem lépett fel. Két hónappal későbbi időpontra ellenőrző szívkoszorúér festéses vizsgálatot javasoltak elvégezni.

A beteg a beavatkozás előtt szeptember 11-én a "Beleegyező nyilatkozat fekvőbeteg kórházi ellátáshoz" és a "Belegyező nyilatkozat" elnevezésű dokumentumokat írta alá. Ez utóbbi szövege szerint aláírásával hozzájárult a mellékelt betegtájékoztatón ismertetett beavatkozás, gyógykezelés elvégzéséhez. A mellékelt "Betegtájékoztató szívkatéteres vizsgálat előtt" elnevezésű dokumentum 2013. június 8-i időpontot feltüntető változata felhívja a pácienst, amennyiben ismert gyógyszer- vagy kontrasztanyag érzékenysége van, azt vizsgálóorvosával a vizsgálat megkezdése előtt feltétlenül közölje. Ugyancsak tartalmazza, hogy a vizsgálatnak 2-3 %-ban lehetnek szövődményei, amelyek jelentős hányada enyhe, maradandó károsodást nem okozó, rövid idő alatt gyógyuló elváltozás. Figyelmezteti a beteget arra is, hogy "indokolt vizsgálat esetén a betegség kockázata sokszorosa a vizsgálat kockázatának, illetve a koszorúér tágítás szövődményei nagyrészt megfelelnek a szívkatéteres vizsgálaténak, de előfordulásuk némileg gyakoribb, összességében így is 4-5 % alatti. A halálozás előfordulása világszerte 1-2 %-os, főként a sürgősséggel életmentő helyzetben végzett beavatkozás során. Szívizom infarktusnál ez a szám megfelelő ellátás nélkül meghaladja a 30 %-ot, míg tágítással kezelt esetekben nem éri el az 5 %-ot sem." Végül szerepel benne, hogy "a koszorúér tágítást követően a kitágított ér újból beszűkülhet, az első 6 hónap során ez a leggyakoribb, az újraszűkülés esélye 15 % körüli".

A javasolt két hónappal későbbi időpontban - 2014. november 18-án - a beteg tünet- és panaszmentesen jelent meg az alperesnél a kontrasztanyag adásával járó diagnosztikus kontroll vizsgálat elvégzése céljából, mely előtt aláírta a beavatkozáshoz a korábbival egyező szövegű beleegyező nyilatkozatot (14/F/1, 19. és 28. számú beadványok melléklete), ami utalt a mellékelt betegtájékoztatóra és arra, hogy a javasolt beavatkozás kockázatairól, lehetséges gyakori szövődményeiről és várható következményeiről szóban feltett kérdéseire személyre szabott választ kapott, továbbá kellő idő állt rendelkezésére, hogy szabadon dönthessen. Ugyancsak aláírta 2. oldalán a "Beleegyező nyilatkozat fekvőbeteg kórházi ellátáshoz" elnevezésű dokumentumot (14/F/1, 28. számú beadványok melléklete), mely szerint kényszermentes döntését akkor hozta, amikor az összes kérdésére személyre szabottan választ kapott, azokat megértette, tájékozott beleegyezéséhez is minden szükséges információt megkapott, átgondolásához elegendő idő állt rendelkezésére. Kórelőzményben allergiás megbetegedésre, gyógyszerérzékenységre utaló adatok nem voltak, esetleges kontrasztanyag érzékenységére rákérdeztek, ilyet nem jelzett. Az ekkor használt kontrasztanyag a Visipaque 320 volt, ami különbözik az első beavatkozásnál használttól, azonban hasonló kockázatokkal bír. Az érfestés után a beteg vérnyomása alacsonnyá vált, kiütései és nehézlégzése jelentkezett. Gyulladáscsökkentő gyógyszert, szteroidot kapott, illetve infúziót. Mindezek ellenére nehézlégzése súlyosbodott, vérnyomása továbbra is alacsony maradt, ezért az intenzív osztályról kértek segítséget. Ekkor az orvosok többszöri áttekintést követően sem találtak beavatkozást igénylő szívkoszorúér eltérést, mechanikus szövődmény nem ábrázolódott, érdemi szívburki folyadék sem látszott. A beteg állapot rosszabbodására tekintettel azonban tubusos légúti biztosítást végeztek, majd vérnyomást emelő gyógyszert kapott, illetve 3 ízben kamrai ritmusfokozódás miatt elektromos defibrillációt alkalmaztak. Mivel a klinikai kép allergiás sokkra utalt, az intenzív osztályra helyezték át, ahol többszöri újraélesztését követően elhunyt. A halál közvetlen okát a súlyos általános és koszorúér meszesedésben, vérkeringészavar miatti szívizom elfajulásban, ökörszívben és az egész szervezetet érintő anaphylaxiás sokkban szenvedő páciensnél pangásos szívelégtelenségben határozták meg.

Az I-IV. rendű felperesek módosított keresetükben kérték megállapítani, hogy az alperes hozzátartozójuk nem megfelelő ellátásával megsértette a felperesek teljes családban éléshez, valamint az I. rendű felperes egészséghez fűződő személyiségi jogát. Ezzel összefüggésben az I. rendű felperes javára 800.000,- Ft, a II-IV. rendű felperesek javára személyenként 500.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére kérték kötelezni az alperest, míg vagyoni kártérítésként - indokolt költségeire - az I. rendű felperes 170.000,- Ft-ot igényelt. Keresetük alátámasztásául hivatkoztak az előzetes bizonyítási szakban beszerzett szakvéleményre, amely szerint az alperes tájékoztatási kötelezettségét megszegte, amikor nem nyújtott megfelelő tájékoztatást a beteg számára a beavatkozás kockázatairól sem szóban, sem írásban. Álláspontjuk szerint a bekövetkezett halálos eredményről, mint a beavatkozás kockázatáról a páciens szintén nem kapott tájékoztatást, így beleegyezése nem megfelelő tájékoztatáson alapult. Állították, az 1-2 %-os halálos kockázat ismeretében a panasz- és tünetmentes beteg az elektív vizsgálat elmaradása mellett döntött volna. További véleményük az volt, a néhait a jelentős mellékhatásokról, az esetleges szövődményekről, a beavatkozás lehetséges következményeiről, azok előfordulási gyakoriságáról is tájékoztatni kell. Vitatták, hogy a "Betegtájékoztató szívkatéteres vizsgálat előtt" elnevezésű tájékoztatást megkapta volna. Érvelésük szerint az új kontrasztanyag alkalmazása az egyébként is meglévő kockázatot tovább emelte, amiről ugyancsak tájékoztatni kellett volna a beteget. Ezen túlmenően fel kell volna ajánlani számára a vizsgálat olyan időpontban való elvégzését, amikor a korábban alkalmazott kontrasztanyag rendelkezésre áll. Erre a vizsgálat elektív jellege lehetőséget adott. Úgy vélték, az alperes csak abban az esetben mentesülhetne felelőssége alól, ha bizonyítaná, hogy a néhai bizonyosan a vizsgálat elvégzése mellett döntött volna akkor is, ha ismeri a halálos kockázatot és az új kontrasztanyag jelentette kockázatnövekményt.