BH+ 2001.8.362 A cselekmény társadalomra veszélyessége a bűncselekmény objektív jellegű ismérve, létét, mértékét vagy hiányát a cselekmény tárgya és tárgyi oldalának az elemei határozzák meg. Az elkövető társadalomra veszélyességének nincs jelentősége abban, hogy létrejött-e bűncselekmény vagy, hogy a Btk. 28. §-ában meghatározott büntethetőséget kizáró ok fennáll-e [Btk. 10. §, 28. §, 263. §].

A megyei bíróság a 2000. augusztus 31-én meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki B. A. I. r. vádlottat fegyvercsempészet bűntettében, mint felbujtót, robbanóanyaggal és robbantószerrel visszaélés bűntettében, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében, s halmazati büntetésül 2 év 6 hó börtönre, s 4 év közügyektől eltiltásra ítélte; bűnösnek mondta ki B. L. II. r. vádlottat fegyvercsempészet bűntettében, valamint robbanóanyaggal és robbantószerrel visszaélés bűntettében, s halmazati büntetésül 3 év börtönre és a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra ítélte; az I. r. vádlottól lefoglalt 20 db kézigránátot, 200 gramm Danubit gyártmányú robbanóanyagot, valamint 1 db Morsin Nagant kaliberű hadipuskát elkobozta.

Az ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.

Az ügy III. r. vádlottja B. I., akinek az ügyét a bíróság elkülönítette, 1998. tavaszán többször is azzal kereste meg az I. r. vádlottat, hogy szerezzen jó pénzért kézigránátokat egy ismerősének, az ismerőséről annyit közölt, hogy J.-nak hívják.

Az I. r. vádlott az ismételt ajánlatokra felkereste a Szlovákiában lakó, szlovák állampolgárságú ismerősét, a II. r. vádlottat, és közölte vele az ajánlatot. A II. r. vádlott az ajánlatot elfogadta, s bizonyos idő után telefonon értesítést küldött, hogy megvannak a gránátok. Az I. r. vádlott közölte ezt a "J.-val", akivel aztán a két vádlott egy P.-n tartott találkozón megállapodott, hogy a II. r. vádlott a gránátokat áthozza a határon, átadja az I. r. vádlottnak, az pedig a "J.-nak", aki darabonként 120 német márkát fog fizetni értük. A találkozón a II. r. vádlott a "J." ajánlatára megígérte, hogy robbanóanyagot is próbál szerezni.

1998. május 5-én a II. rendű vádlott áthozott a határon 20 db kézigránátot és 200 g Danubit nevű robbanóanyagot, és átadta az I. r. vádlottnak, aki értesítette a "J.-t", s megállapodott vele, hogy az másnap az áruház autóparkolójában átveszi és kifizeti a gránátokat és a robbanószert.

Május 6-án az autóparkolóban találkoztak, s mielőtt az átadás-átvétel megtörtént volna, rendőrök vették őket körül, s az I. r. vádlott autójában a gránátokat és a robbanóanyagot megtalálták; a "J." ugyanis a rendőri jelleg leplezésével eljáró rendőrtiszt volt.

Az ítélet ellen az I. r. vádlott és a védője a tényállás helyesbítése, a fegyvercsempészet vádja alól való felmentés végett és enyhítésért, a II. r. vádlott és a védője a vádlott felmentése végett fellebbezett.

A Legfőbb Ügyészség átiratával az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást felülvizsgálva olyan eljárási szabálysértést vagy megalapozatlanságot, amely akadálya lenne az ügy érdemi elbírálásának, nem észlelt.

A vád által meghatározott körben az ügynek az érdemi elbírálásához szükséges mértékű felderítése megtörtént.

A bíróság a releváns tényekre vonatkozó bizonyítékokat megvizsgálva logikus és az ésszerű gondolkodás szabályainak megfelelő indokolással határozta meg a hitelesnek elfogadható bizonyítékokat. Az ítélet lényeges ténymegállapításai összhangban állnak az elfogadott bizonyítékokkal, a tényről tényre következtetések megfelelnek a logika szabályainak. A tényállásban megállapított tények alapján az ügy elbírálható, ezért az ítéletet ténybeli alapon eredményesen támadni nem lehet.

A vád azonban, az I. r. vádlott lakásán megtalált fegyvertől és lőszertől eltekintve, kizárólag egyetlen eseménysor keretében megvalósult egyetlen ügyletre vonatkozott. Ennél fogva nem tárgya ennek az eljárásnak, hogy a vádlott a vád tárgyát képező egyetlen ügyleten kívül, előzőleg foglalkozott-e robbanóanyagok, robbantószerek, fegyverek illegális kereskedelmével, ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítéleti tényállás 1. pontjának 2. bekezdését (ítélet 3. oldal 5. bekezdés) a tényállásból mellőzi.

Az ítéleti tényállás közvetett formában tartalmazza, ezért a Legfelsőbb Bíróság kifejezetten is rögzíti azt a tényt, hogy a kézigránátok beszerzésére szóló felhívás a hatóságtól származott, B. I. csak közvetítette azt.

Ezzel a helyesbítéssel, illetőleg pontosítással az ítéleti tényállás az irányadó.

A védelem több kifogást vetett fel a bizonyítás törvényességével kapcsolatban. Ezek azonban a később kifejtendő helyes jogi álláspont mellett a valóságuk esetén sem befolyásolják az ügydöntő tények megalapozottságát, ezért e kifogások alaposságát a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta.

Az irányadó tényállás alapján az állapítható meg, hogy a fegyvercsempészet és a robbanóanyaggal és robbantószerrel visszaélés teljes mértékben tényállásszerű, és a vádlottak azt szándékosan követték el.

Ennek ellenére tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottak bűnösségét e bűntettben megállapította, és ezek miatt büntetést szabott ki, ugyanis figyelmen kívül hagyta, hogy a jogellenesség és a bűnösség mellett a cselekmény társadalomra veszélyessége is fogalmi eleme a bűncselekménynek.

A Btk. 10. § (1) bekezdéséből és 28. §-ból az is nyilvánvaló, hogy a cselekmény társadalomra veszélyessége objektív jellegű ismérv, s létét, mértékét vagy hiányát kizárólag a cselekmény tárgya és tárgyi oldalának az elemei határozzák meg; az elkövető társadalomra veszélyességének nincs jelentősége abban, hogy létesült-e bűncselekmény, vagy hogy a Btk. 28. §-ában meghatározott büntethetőséget kizáró ok fennáll-e.

A cselekmény akkor veszélyes a társadalomra, ha elkövetése következtében hátrányosabb helyzet áll vagy állhat elő annál, mint amilyen a cselekmény előtt volt.