A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20941/2008/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 346. §, 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 75. §] Bírók: Kollár Márta, Rőth Pálné, Tamáné dr. Nagy Erzsébet

Pfv.VI.20 941/2008/4.

A M. Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kardos Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bárdos Enikő ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Veszprémi Városi Bíróságnál P.21 340/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Veszprém Megyei Bíróság 1.Pf.20 039/2008/5. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 35 000 (harmincötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felmerült felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A felperes 2005. október 4-én 20.30 perckor a tulajdonában lévő személygépkocsijával közlekedett T. falu belterületén mintegy 50 km/h sebességgel, amikor az út jobboldalán lévő bozótos területről egy vaddisznó szaladt az útra, amellyel a felperes összeütközött. Az ütközés következtében a gépjármű megsérült, a vaddisznó elpusztult. A rendőrség helyszíni szemlét tartott és megállapította, hogy a baleset bekövetkezése nem róható fel a felperesnek, mert a felperes a közlekedési szabályokat betartotta, amelyet a fékút is bizonyít.

A felperes a gépjárművét elszállíttatta, a kárt a biztosító felmérte, a javításig a gépjárművet tárolnia kellett és a gépjárművet megjavíttatta. Mindezek folytán a felperesnek 1 048 000 forint kára keletkezett.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1 048 000 forint és kamatai megfizetésére.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy magatartása nem volt felróható, kárenyhítési, kármegelőzési kötelezettségének eleget tett. Az pedig, hogy a vadak helyet változtatnak, nem tekinthető rendellenességnek, mivel ez életmódjukhoz tartozik.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a kereset szerint marasztalta.

Az alperes fellebbezése folytán másodfokon eljáró bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az alperes a felperesnek köteles megfizetni a marasztalási összeget.

A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, amely szerint az alperes tevékenységi körében bekövetkezett elháríthatatlan oknak - mely azonos a Ptk. 346. § (2) bekezdése szerinti rendellenességgel - minősül, hogy a vad életterét elhagyva a belterületen, közúton jelent meg. Ennek következtében az alperes kártérítési felelőssége fennáll. Megállapította azt is, hogy az alperes a belterülethez nagyon közel működteti vadászterületét, ennek ellenére az alperesnek nem róható fel, hogy nem helyezett ki vadveszélyt jelző táblát, mert azt a M. K. Kht. belterületen nem engedélyezi.

A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában hangsúlyozta, hogy a vadnak a lakóházakhoz igen közeli megjelenése - mint nem szokásos élőhelyén való megjelenés - rendellenességnek minősül, amelyért az alperes bár egyébként felróható magatartást nem tanúsított, mint az ő tevékenységéhez kapcsolódó rendellenességért felelősséggel tartozik. Egyetértett az alperes fellebbezésében foglalt felvetéssel, amely szerint a gépjárművezetőnek úgy kell megválasztani a sebességet, hogy a váratlanul felbukkanó akadály előtt is biztonsággal meg tudjon állni. Azzal is egyetértett, hogy az "elháríthatatlan ok" fogalom a Ptk. 345. §-án alapuló veszélyes üzemi felelősséghez kapcsolódik, ezek azonban nem a perbeli jogvitára irányadók, mert a vad és a gépkocsi összeütközésekor a Ptk. 346. §-át és 339. §-át kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság által megállapított rendellenességgel összefüggésben használt elháríthatatlan ok kifejezést az alperes alaptalanul kifogásolja, mert a bírói gyakorlat értelmezte a rendellenességet belső elháríthatatlan oknak, míg a Ptk. 345. §-a alkalmazásánál a "külső elháríthatatlan ok" fogalom kap jelentőséget. Utalt arra, hogy az a tény, hogy a perbeli terület nem minősül vadászterületnek, nem mentesíti az alperest a felelősség alól, mert a Vtv. 75. § (2) bekezdése mondja meg, hogy melyik vadásztársaság felel a kárért akkor is, ha az nem vadászterületnek minősült területen következett be.