1621/E/1992. AB határozat
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt indított eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja, törvény kiegészítésére irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
1. Az indítványozó szerint szabályozatlan, hogy "milyen következménye van annak, ha a jogosult házastárs elmulasztja a házassági vagyonközösség fennállása alatt ingatlannyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjoga bejegyeztetését, és az a házastárs, aki az ingatlannyilvántartásban kizárólagos tulajdonosként szerepel, a tulajdonjogot visszterhesen, jóhiszeműen, harmadik személynek elidegeníti anélkül, hogy ehhez a másik házastárs vagy annak örököse hozzájárult volna."
Ezért "a jogalkotás mulasztásában megnyilvánuló alkotmányellenesség kimondása mellett, a jogszabályozás, a törvény kiegészítése érdekében" tett indítványt.
Az Alkotmánybíróság felhívta, hogy jelölje meg azt a jogszabályt és azt a felhatalmazó rendelkezést, amely alapján szabályozási kötelezettség áll fenn.
Az újabb beadvány szerint a törvényalkotó a "dologi polgári jogi jogviszonyok teljes és egyértelmű szabályozására" köteles. "Az ingatlannyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés - dologi jogi értelemben - törvényi szabályozását" a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) "elmulasztotta, ... a törvényi szabályozás hiánya folytán jelentkező megkülönböztetés ... kellő súlyú alkotmányos indok hiányában ... alkotmányellenes."
2. Az indítvány alaptalan.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése alapján jogalkotói feladat elmulasztását az Alkotmánybíróság akkor állapítja meg, ha a jogalkotó jogalkotási kötelezettsége konkrét jogszabályi felhatalmazásból ered, vagy valamely alapvető jog érvényesüléséhez jogszabályból szükségszerűen következik az újabb jogszabály megalkotásának kényszere.
Az indítványozó nem ilyen jogalkotási kötelezettség, hanem (vélt vagy valós) joghézag fennállását állítja.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 17. §-a szól úgy, hogy jogszabályt kell alkotni, ha a társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kötelességek rendezése, az érdek-összeütközések feloldása azt szükségessé teszi.
Az indítványozó - az indítvány tartalma szerint - erre a rendelkezésre alapítja a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó kérelmét.
Az Alkotmánybíróság kizárólag a Jat. szabályai alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet nem állapít meg.
A jogalkotásra tartozik annak eldöntése, hogy valamely élethelyzetet szabályoz-e és milyen részletességgel.
Ebből a szempontból alkotmányossági kérdést csak az vet fel, ha a szabályozás hiányossága alapvető jog vagy az Alkotmányban deklarált alkotmányos elv érvényesülését gátolja.
Ezt az indítványozó sem állította, és a beadványok tartalma alapján sincs ilyen megállapításra kellő következtetési alap.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította, a Ptk. kiegészítésére vonatkozó kérelmet pedig - hatáskör hiánya miatt - visszautasította.
Budapest, 1993. június 29.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró