BH 2000.7.301 Élettársi kapcsolat fennállása alatt szerzett közös vagyon (ingatlan) megosztásánál nem a ráépítésre, hanem az élettársi közös vagyon megosztására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni [Ptk. 137. § (3) bek., 211. §, 578/G. §].

A felperes a keresetlevelében "átépítés és élettársi közös vagyon megosztása" jogcímére alapítottan kérte az alperes tulajdonaként nyilvántartott ingatlan 1/2 arányú tulajdonjogának megállapítását.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni részilletőségét ráépítés jogcímén megszerezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes különvagyonából vásárolt ingatlanon a felperesi különvagyonból végzett beruházások az épületszerkezetet érintő - tulajdonjogot keletkeztető - beruházásoknak minősülnek. Mivel a közös vagyoni beruházásra a felek egyike sem hivatkozott, "az élettársi vagyonközösség mint jogcím nem lehetett az ítélkezés alapja". Alkalmazhatónak ítélte a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, mert megállapítása szerint a beruházások értéke meghaladta az ingatlan vásárláskori értékét. A felperes ráépítés jogcímére alapított tulajdonjogának mértékét 50%-ban határozta meg.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatva megállapította, hogy a felperest "az ingatlanból ráépítés és élettársi közös vagyon jogcímén 13/100 tulajdoni rész illeti meg". Rendelkezett az alperest terhelő eljárási illeték módosításáról, egyúttal az alperes perköltségben történő marasztalását mellőzte. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság - ítéletének indokolásából kitűnően - a felperes tulajdoni hányadát az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke és a tulajdonjogot keletkeztető beruházás által előidézett értékemelkedés egymáshoz való viszonya alapján állapította meg, arra is tekintettel, hogy az értéknövekedést eredményező beruházáshoz a felperes 83%-ban, az alperes 17%-ban járult hozzá. A bíróság az ingatlan jelenlegi forgalmi értékét 2.300.000 forintban, a beruházásokét 350.000 forintban határozta meg. A szakértői véleményben foglaltakat és az alperesi elismerést figyelembe véve határozta meg a felek hozzájárulási arányát. Ezt a százalékos arányt a 350.000 forint értéknövekedésre vetítve a bíróság úgy döntött, hogy a felperes tulajdoni illetősége - az ingatlan egészéhez viszonyítva - 13/100-ad, az alperesé 87/100-ad.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A felperes jogszabálysértés okaként a Pp. 215. §-ában és a Ptk. 211. §-ában foglaltak figyelmen kívül hagyását jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy az alperes elismerését, valamint az eljárás során tett ajánlatát elfogadó nyilatkozatot szerződésként kellett volna értékelni, amely a jogvita elbírálásánál irányadó. Kifogásolta a felperes a másodfokú bíróság által alkalmazott - a felperesi tulajdoni hányad megállapításával kapcsolatos - számítási módot.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítéletet hatályában kérte fenntartani.

A felülvizsgálati kérelem alapos, mert a jogerős ítélet - a továbbiakban kifejtettek szerint - jogszabályt sért. A döntéshez szükséges tények nem állapíthatók meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság Pp. 275/A. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával a jogerős ítéletet - az elsőfokú ítéletre kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor ráépítés jogcímére alapítottan állapította meg a felperes tulajdonjogát és annak mértékét, - a másodfokú bíróság további tévedése abban lelhető fel, hogy kettős jogcím alapján - ráépítés és élettársi közös vagyon jogcímén - egymástól merőben eltérő megközelítés és elszámolási mód alkalmazásával határozta meg a felek tulajdonjogának mértékét, illetőleg a felperes tulajdonszerzése arányát.