BH 2016.3.63 Érvénytelen öröklési szerződés jogkövetkezményeként nincs akadálya az eredeti állapot helyreállításának. A szerződéses örökösnek visszajáró életjáradék összegének kamata nem része az érvénytelen szerződés alapján visszatérítendő pénzszolgáltatásnak. A kamat az eredeti állapot helyreállítása körén kívül eső olyan járulékos igény, amely a visszatérítendő szolgáltatás (életjáradék) adott időtartamon keresztül történt birtoklásán és használatán mint többlettényállási elemen alapul, az elszámolásának dogmatikai alapja a jogalap nélküli gazdagodás [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 195. § (3) bek., 237. § (1) bek., 361. §, 363. § (1) bek., 655. § (1) bek.].

[1] A felperes mint szerződéses örökös és az alperes jogelődje 2004. július 28. napján öröklési szerződést kötöttek, amelyben az örökhagyó vállalta, hogy az ingatlana örökösévé a felperest teszi 3 000 000 forint szerződéskötéskori, valamint haláláig további havi 40 000 forint életjáradék megfizetése fejében. Az örökhagyó 2012. szeptember 16-án elhunyt. A felperes a szerződésből fakadó kötelezettségét teljesítette, az alapján az alperes jogelődjének megfizetett 8 161 000 életjáradékot.

[2] A közjegyző az ingatlant, amelynek adó- és értékbizonyítvány szerinti értéke 24 000 000 forint, az alperesnek mint törvényes örökösnek adta át az öröklési szerződés alaki érvénytelensége okán.

A felperes az okiratot szerkesztő ügyvéd ügyvédi felelősségbiztosítása alapján a Biztosítótól elmaradt vagyoni előny címén kártérítésként 4 250 000 forintot kapott.

[3] A felperes keresetében kérte az érvénytelen öröklési szerződés jogkövetkezményeként a szerződés határozathozatalig terjedő időre való hatályossá nyilvánítását, valamint az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatásai fejében kérte kötelezni az alperest - egyéb mellett - az örökhagyó részére életjáradék jogcímén fizetett összesen 8 161 000 forint, és 3 000 000 forintnak 2004. július 28. napjától, 5 161 000 forintnak 2008. augusztus 14. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére.

[4] Követelése jogcíméül hagyatéki hitelezői igényt jelölt meg, hivatkozott a Ptk. 679. § (1) bekezdésére, a 677. § (1) bekezdés c) pontjára, a 237. § (1) és (2) bekezdésére, továbbá az 1/2010. (VI. 28.) PK véleményben foglaltakra.

[5] Az alperes elsődlegesen a per teljes, illetőleg részbeni megszüntetését kérte. Álláspontja szerint a keresetlevél határozott kereseti kérelmet nem tartalmazott, továbbá a követelés idő előtti. Hivatkozott arra, hogy az igény 4 977 500 forint vonatkozásában elévült. Érdemben a kereset elutasítását kérte.

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 8 161 000 forintot és annak 2013. július 27. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát azzal, hogy az alperes a követelésért elsődlegesen a perrel érintett ingatlannal felel. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[7] Ítélete jogi indokolásában az alperes elévülési kifogását illetően úgy foglalt állást, hogy az elévülési idő kezdete a felperes által nyújtott pénzbeli szolgáltatások kifizetésétől számítandó, a felperes azonban alappal hivatkozott az elévülés nyugvására. Azt állapította meg, hogy a követelés érvényesítésének akadálya 2013. március 28-án szűnt meg, amikor az alperes a szerződés érvénytelenségére hivatkozott és a felperes szembesült azzal, hogy az öröklési szerződés érvénytelen.

[8] Az elsőfokú bíróság az alperes ellenkérelme, a Biztosító által kifizetett 4 250 000 forint beszámítására irányuló ellenkövetelés tárgyában úgy foglalt állást, hogy az öröklési szerződésben rögzített szolgáltatás és ellenszolgáltatás mértéke az örökhagyó halálával konkretizálódik. Az, hogy az érvénytelen szerződés folytán elmaradt vagyoni előny címén milyen összegű kár érte a felperest, ekkor megállapítható, így nincs akadálya, hogy a felperes kártérítési igényt érvényesítsen az okiratot szerkesztő ügyvéddel, vagy annak biztosítójával szemben. Ez az igény, illetve a perbeli igény egymástól elkülönítendő, a kártérítés jogcímén érvényesített követelés nem számítható be a perbeli követelésbe.

[9] Az érvénytelenség jogkövetkezményei tekintetében rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a szerződéskötéskor fennállott helyzet visszaállítható, a pénzben kifizetett életjáradék maradék nélkül visszatéríthető, ezért a szerződés ítélethozatalig terjedő hatályossá nyilvánításának nincs helye. Az életjáradék visszafizetése utáni kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontjaként az elsőfokú bíróság a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésének napját követő napot jelölte meg, lévén ettől az időponttól lehetett az alperes biztos abban, hogy tulajdonosként ő kerül feltüntetésre az ingatlan-nyilvántartásban. Ettől az időponttól tehát az életjáradéki összegek vonatkozásában bizonyosan rosszhiszemű birtokosi pozícióba került az alperes.

[10] Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezéssel élt, amelynek folytán a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest terhelő kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját 3 000 000 forint tekintetében 2004. július 28. napjában, 5 161 000 forint tekintetében pedig 2008. augusztus 14. napjában állapította meg. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[11] A 4 250 000 forint, Biztosító általi teljesítésre alapított beszámítási kifogás tekintetében a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a per tárgyát a Pp. 2. § (1) bekezdése, valamint 3. § (2) bekezdése alapján a felperesnek a Ptk. 656. §-ára és 237. §-ára alapított keresete és az alperes ellenkérelme határozta meg, ezért a kártérítésnek az alperes által felhívott szabályai eleve és szükségszerűen figyelmen kívül maradnak. Ezért nem látta vizsgálhatónak, hogy a felperesnek milyen kára merült fel, és az megtérült-e a Biztosító kifizetése által. Megítélése szerint amiatt is irreleváns volt a per eldöntése során a Biztosító ügyvédi felelősségbiztosításon nyugvó teljesítése, hogy annak visszakövetelésére - akkor is, ha jogalap nélküli gazdagodásként jelentkezne a felperesnél - kizárólag a Biztosító lenne jogosult, de az alperes nem számíthatja be. Kiemelte, hogy gazdagodás az alperes rovására nem következett be.

[12] A tőkekövetelés utáni kamat tekintetében a másodfokú bíróság a fellebbezés folytán kifejtette, hogy "alkalmazandók" az 1/2010. (VI. 28.) PK véleményben írtak. Eszerint: A PK vélemény 9. és 10. pontja alapján a kamat olyan járulékos igény, amely a visszatérítendő pénzszolgáltatás adott időtartamon keresztül történő birtoklásán és használatán alapul. Dogmatikai alapja a jogalap nélküli birtoklás. Ehhez képest úgy foglalt állást, hogy a fél a szerződés érvénytelensége folytán a jogalap nélkül birtokolt és használt szolgáltatás, az életjáradék tőkeösszege hasznaival, azaz kamatával jogalap nélkül gazdagodna, az örökhagyó jogi helyzetére a Ptk. 363. § (1) bekezdésén keresztül a Ptk. 195. §-át, a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell alkalmazni.

[13] Kifejtette a másodfokú bíróság: miután az öröklési szerződés jellemzőiből fakadóan a másik fél szolgáltatását egyoldalúan használó fél tudja, hogy ő maga még nem teljesítette a saját szolgáltatását, jogi helyzete a rosszhiszemű jogalap nélküli birtokoséval analóg, ezért az alperes mint az örökhagyó univerzális jogutódja, kamatfizetésre köteles. Rámutatott, az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ha az alperes saját megtámadásával tette érvénytelenné a szerződést, és a megtámadási ok nem a másik fél magatartásában rejlett, mert az azt jelenti, hogy a megtámadó már korábban is tudta, vagy tudnia kellett, hogy a szerződés érvénytelen. Érvelése szerint ez a magatartás mindenképpen rosszhiszemű. Hangsúlyozta, hogy a megtámadás alapján a szerződéskötésre visszamenőleg kell rendezni a szolgáltatást és ellenszolgáltatást, ennek megfelelően a felperes szolgáltatásának átvételétől kamatot kell fizetni.