A Pécsi Ítélőtábla Pf.20555/2013/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 57. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 7. §, 78. §, 87. §, 221. §, 235. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 84. §, 339. §, 349. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XV. cikk (1) bek., (2) bek., XXVIII. cikk (1) bek.] Bírók: Döme Attila, Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Vogyicska Petra

Pécsi Ítélőtábla

Pf.VI.20.555/2013/5. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Prekopa Orsolya pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztálya (ügyintéző: dr. Földesi Margit) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a dr. Murányi Katalin meghatalmazott főtanácsos (I.rendű alperes címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2013. május 6. napján kelt, 69.P.21.380/2012/10. számú ítélete ellen a felperes által 11. és 14. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek 15 napon belül 15.000 (tizenötezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

A felperes pártfogó ügyvédjének a díját a felperes köteles viselni.

A feljegyzett fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperes gyermeke írásbeli felvételi vizsgát tett a F... Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium IX. évfolyamára 2006. február 20-án. A gyermek a felvételhez szükséges pontszámokat nem érte el, ezért a gimnázium a felvételi kérelmet elutasította. A törvényes képviselő észrevételét az iskola, majd a felülbírálati kérelmet az iskola fenntartója, a F Önkormányzat Polgármesteri Hivatala szintén elutasította 2006. március 23-án kelt, 14-737/2006. számú határozatával. E közigazgatási határozat ellen, annak bírósági felülvizsgálata iránt pert indított a felperes. A F Bíróság azonban 8.K.32.518/2006/5. számú ítéletével jogerősen elutasította a jelen per felperesének a keresetét. A felperes felülvizsgálati kérelmét - a hiányok pótlásának elmulasztása miatt - a Legfelsőbb Bíróság hivatalból utasította el.

Ezt követően az apa, mint I. rendű felperes és gyermeke, mint II. rendű felperes nem vagyoni kár megtérítése iránt terjesztettek elő keresetet a F Bíróság I. rendű és a Legfelsőbb Bíróság II. rendű alperes ellen - elsődlegesen a Pp.2.§-ának (1) bekezdése, másodlagosan a Ptk.339. és 349.§-a, harmadlagosan a Ptk.75-84.§-aira hivatkozva.

A kártérítési per során eljárt elsőfokú bíróság az I. rendű felperes (apa) javára a F Bíróság I. rendű alperest kötelezte 500.000 forint nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan az I. rendű felperes keresetét a II. rendű alperesre, a Legfelsőbb Bíróságra vonatkozóan, valamint a II. rendű felperes (gyermek) keresetét teljes egészében elutasította. Döntését arra alapította, hogy a F Bíróság I. rendű alperes azzal, hogy nem tájékoztatta az I. rendű felperest a bizonyítási teherről - azaz arról, hogy a közigazgatási határozat jogellenességének bizonyítása őt terheli, és ezt szakértővel bizonyíthatja -, megsértette a tisztességes bíráskodás törvényi alapelvét az I. rendű felperes vonatkozásában. A kártérítési perben első fokon eljárt bíróság az I. rendű felperes kereset jogalapjában az elsődleges jogcímen, a Pp.2.§-ának (3) bekezdése alapján alaposnak ítélte. Ezért a másodlagos és harmadlagos kereseti kérelemmel nem foglalkozott.

A jelen perben eljárt elsőfokú bíróság rögzítette továbbá, hogy a kártérítési alapper elsőfokú bíróságának ítélete ellen a felperesek fellebbeztek a kereseti kérelem szerinti megváltoztatása iránt, valamint az I. rendű alperes F Bíróság is fellebbezett a kereset teljes elutasítása iránt. A felperesek hiánypótlási kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért hiányos fellebbezésüket hivatalból elutasította az elsőfokú bíróság 19. sorszámú végzésével. A fellebbezést elutasító határozatot a I.rendű alperes helybenhagyta 9.Pkf.26.406/2010/3. számú határozatával, így a kártérítési alapper elsőfokú határozata ellen kizárólag az I. rendű alperes F Bíróság fellebbezése maradt joghatályos.

A kártérítési alapperben másodfokon eljárt I.rendű alperes neve az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a F Bíróság, mint közigazgatási bíróság ugyan megsértette a Pp.2.§-ának (1) bekezdésében írt tisztességes eljáráshoz való jogot, amikor a személyesen eljárt I. rendű felperest az őt terhelő bizonyítási kötelezettségről nem tájékoztatta, ezért a Pp.2.§-ának (3) bekezdése szerint valóban méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthatna igényt az I. rendű felperes, mivel azonban a jogorvoslati lehetőségét nem merítette ki, így kártérítési igénye nem volt alapos. Hiába élt felülvizsgálat jogával az I. rendű felperes, kérelmét annak hiányai miatt a Legfelsőbb Bíróság elutasította. A kártérítési igényt a másodlagos jogalap, a Ptk.349.§-a tekintetében azért utasította el, mert a kártérítési per bírósága nem mondhatja ki a korábbi perben hozott ítélet jogszabálysértő voltát. A kártérítési igény harmadlagos, személyhez fűződő jog megsértése miatti jogcímét azért találta alaptalannak, mert önálló jogcímen személyiségi jogsértés nem állapítható meg.

A kártérítési alapperben a I.rendű alperes által hozott jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Legfelsőbb Bírósághoz arra hivatkozva, hogy az elsőfokú eljárásban el nem bírált másodlagos és harmadlagos kereseti kérelemről a I.rendű alperes nem döntött, ezért álláspontjuk szerint elveszítették e két jogcímen az igényérvényesítési lehetőséget. Utaltak arra is, hogy a I.rendű alperes által hiányolt felülvizsgálat nem a jogszabály szerint megkövetelt rendes, hanem rendkívüli jogorvoslati eljárás. Sérelmezték továbbá a közigazgatási per eljárási hibáit.

A kártérítési alapper felülvizsgálati eljárásában eljárt Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet elutasította alaptalanság okán. Leszögezte, hogy a Pp.2.§-ának (1) bekezdése, illetőleg 3.§-ának (1) bekezdésében írt tisztességes eljáráshoz fűződő jog megsértése esetén járó, méltányos elégtételt biztosító kártérítésre akkor van lehetőség, ha a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. Kiemelte továbbá, hogy a közigazgatási perben a jogorvoslati eljárás fogalmi körébe tartozik a felülvizsgálati eljárás is, így a I.rendű alperes alapperben hozott jogerős ítélete nem volt jogszabálysértő, nem alapult téves jogértelmezésen. Megismételte a jogerős ítélet alapján, hogy a közigazgatási eljárásban valóban sérült az I. rendű felperes tisztességes eljárás lefolytatásához való joga, azonban a közigazgatási bíróság különféle eljárási hibáira való hivatkozásnak önmagában nincs jelentősége, kártérítés alapja nem lehet. Személyhez fűződő jogsértést pedig valamely eljárási szabály megsértése önmagában nem jelent. Méltányos elégtételt biztosító kártérítésnek a jogorvoslati lehetőségek kimerítésének elmulasztása miatt nincs helye, törvényi feltétel hiányában. Rámutatott arra, hogy a I.rendű alperes másodfokú döntése a kereseti kérelem másodlagosan és harmadlagosan megjelölt jogalapját, a vétkességi felelősségen alapuló kártérítést és a személyhez fűződő jogsértésen alapuló kártérítést vizsgálta, a keresetet e vonatkozásban is elutasította rövid indokolással.