62010CJ0614_SUM[1]

A Bíróság (nagytanács) 2012. október 16-i ítélete. Európai Bizottság kontra Osztrák Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - 95/46/EK irányelv - Személyes adatok kezelése és szabad áramlása - A természetes személyek védelme - A 28. cikk (1) bekezdése - Nemzeti felügyelő hatóság - Függetlenség - Felügyelő hatóság és szövetségi kancellária - Személyi és szervezeti kapcsolatok. C-614/10. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2012. október 16. ( * )

„Tagállami kötelezettségszegés – 95/46/EK irányelv – Személyes adatok kezelése és szabad áramlása – A természetes személyek védelme – A 28. cikk (1) bekezdése – Nemzeti felügyelő hatóság – Függetlenség – Felügyelő hatóság és szövetségi kancellária – Személyi és szervezeti kapcsolatok”

A C-614/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2010. december 22-én

az Európai Bizottság (képviselik: B. Martenczuk és B.-R. Killmann, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek,

támogatja:

az európai adatvédelmi biztos (képviselik: H. Kranenborg, I. Chatelier és H. Hijmans, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó,

az Osztrák Köztársaság (képviseli: G. Hesse, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen,

támogatja:

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: T. Henze és J. Möller)

beavatkozó,

benyújtott keresete tárgyában

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnök-helyettes (előadó), A. Tizzano, M. Ilešič, G. Arestis, M. Berger és E. Jarašiunas tanácselnökök, Juhász E., A. Borg Barthet, J.-C. Bonichot, M. Safjan, D. Šváby és A. Prechal bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. április 25-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2012. július 3-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az Osztrák Köztársaság – mivel nem alkotta meg az ahhoz szükséges valamennyi rendelkezést, hogy az Ausztriában hatályban lévő szabályozás megfeleljen a személyes adatok védelmének felügyelő hatóságaként létrehozott Datenschutzkommission (adatvédelmi bizottság, a továbbiakban: DSK) függetlenségére vonatkozó követelménynek – nem teljesítette a személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.) 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

Az uniós jog

2 A 95/46 irányelv „Felügyelő hatóság” című 28. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Minden tagállamnak rendelkeznie kell arról, hogy az ezen irányelv értelmében a tagállam által elfogadott nemzeti rendelkezéseknek a területén történő alkalmazását valamely hatóság vagy hatóságok felügyeljék.

E hatóságok a rájuk ruházott feladatok gyakorlása során teljes függetlenségben járnak el.”

3 A személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása [helyesen: kezelése] tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 8., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 102. o.) az V. fejezetében létrehoz egy független ellenőrző hatóságot, nevezetesen az európai adatvédelmi biztost.

4 A 45/2001 rendeletnek az európai adatvédelmi biztos feladatkörének ellátására vonatkozó szabályozást és általános feltételeket [helyesen: az európai adatvédelmi biztos jogállását és a feladatköre gyakorlásának általános feltételeit] szabályozó 43. cikke (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az európai adatvédelmi biztos költségvetése az Európai Unió általános költségvetése VIII. szakaszának külön tételében jelenik meg.”

Az osztrák jog

A szövetségi alkotmánytörvény

5 A 2008. január 1-jén módosított szövetségi alkotmánytörvény (Bundes-Verfassungsgesetz; a továbbiakban: BVG) 20. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Törvényben mentesíteni lehet a felsőbb szintű szervek utasításaihoz való kötöttség alól a következő szerveket:

[…]

2.      amelyek ellenőrzik közigazgatás törvényességét és a közbeszerzési eljárásokat;

3.      amelyek végső fokon hoznak határozatot, amennyiben kollegiális összetételűek, legalább egy bíró tagjuk van, és határozataikat közigazgatási eljárásban sem megsemmisíteni, sem módosítani nem lehet;

[…]

8.      amelyek esetében az Európai Unió joga a mentesítést megköveteli.

Tartományi alkotmánytörvény az autonóm szervek további kategóriáit is létrehozhatja. Törvény szabályozza a felsőbb szintű szervnek azt a jogát, hogy az autonóm szerv feladatainak ellátása felett megfelelő felügyeletet gyakorolhat, ezen belül legalább azt, hogy a felsőbb szintű szerv jogosult tájékoztatást kérni az autonóm szerv irányításának valamennyi aspektusáról, illetve – a 2., 3. […] és 8. pontban szereplő szervek kivételével – azt, hogy a felsőbb szintű szerv nyomós indokkal megszüntetheti a megbízatást.”

A köztisztviselők jogállásáról szóló 1979. évi törvény

6 A köztisztviselők jogállásáról szóló 1979. évi törvény (Beamten-Dienstrechtsgesetz 1979, a továbbiakban: BDG) 45. §-ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A felettes gondoskodik arról, hogy munkatársai a rájuk bízott feladatokat a törvények tiszteletben tartásával, továbbá hatékony és gazdaságos módon végezzék. A felettes irányítja munkatársait feladatköreik ellátásában, szükség esetén utasítja őket, orvosolja az esetleges hiányosságokat és hibákat, továbbá biztosítja a munkaidő tiszteletben tartását. Előmozdítja a munkatársai teljesítményen alapuló előmenetelét, és a képességeiknek leginkább megfelelő feladatok felé irányítja őket.”

Az adatvédelemről szóló 2000. évi törvény

7 Az adatvédelemről szóló 2000. évi törvény (Datenschutzgesetz 2000, a továbbiakban: DSG) célja a 95/46 irányelv osztrák jogba való átültetése.

8 A DSG 36. §-ának (1) bekezdése értelmében a DSK a szövetségi kormány előterjesztése alapján a szövetségi elnök által ötéves hivatali időre kinevezett hat tagból áll.

9 A DSG 36. §-ának (2) bekezdése alapján a DSK öt tagjára a törvényes szakmai érdekképviseletek, az osztrák Landok és az Oberster Gerichtshof (Legfelsőbb Bíróság) elnöke tesz javaslatot. A DSG 36. §-ának (3) bekezdése szerint a hatodik tag személyére „a jogász végzettségű szövetségi köztisztviselők közül tesznek javaslatot”.

10 A DSG 36. §-a (3a) bekezdésének megfelelően a DSK tagjai feladatkörüket más szakmai tevékenységekkel párhuzamosan látják el, mivel az említett feladatkört részmunkaidőben folytatott tevékenységként alakították ki.

11 A DSG 37. §-ának (1) bekezdése értelmében a DSK tagjai „függetlenek, és feladatkörük ellátása során senkitől nem fogadhatnak el utasítást”. A DSG 37. §-ának (2) bekezdése szerint a DSK hivatalának alkalmazottai „kizárólag [a DSK] elnöke és ügyvezetője által adott technikai utasításoknak vannak alávetve”.

12 A DSG 38. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a DSK szervezeti és működési szabályzatot fogad el, amely a folyamatban lévő ügyek intézésének vezetésével a DSK egyik tagját (ügyvezető) bízza meg.

13 A DSG 38. §-ának (2) bekezdése szerint:

„A [DSK] irányításának segítésére a szövetségi kancellár hivatalt hoz létre, továbbá a szükséges eszközöket és személyzetet annak rendelkezésére bocsátja. A szövetségi kancellár jogosult bármikor tájékoztatást kérni az elnöktől és az ügyvezetőtől a [DSK] irányításának bármely aspektusáról.”

A DSK szervezeti és működési szabályzata

14 A DSK szervezeti és működési szabályzata 4. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyvezetői tisztséget a DSG 36. §-a (3) bekezdésének megfelelően kijelölt szövetségi köztisztviselő tölti be.

15 Ezen szervezeti és működési szabályzat 7. §-ának (1) bekezdése értelmében a szövetségi kancellária által gyakorolt szolgálati felügyelet sérelme nélkül, a hivatal alkalmazottai kizárólag a DSK elnökétől és ügyvezetőjétől kaphatnak utasítást.

A pert megelőző eljárás

16 2005. július 5-én a Bizottság felszólító levelet intézett az Osztrák Köztársasághoz, amelyben arra hivatkozott, hogy a DSK kialakításának módja sem jogszabályi szinten, sem ténylegesen nem felel meg a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírt függetlenség követelményének.

17 2005. november 2-i levelében az Osztrák Köztársaság válaszként továbbította a Bizottságnak észrevételeit, és kijelentette, hogy a DSK megfelel az említett irányelv követelményeinek.

18 2008. január 8-án a Bizottság újabb felszólító levelet küldött az Osztrák Köztársaságnak, amelyben felhívta, hogy adjon részletesebb tájékoztatást arról, hogy a BVG 2008. január 1-jei módosításának hatálybalépése milyen hatással van a DSK-ra.

19 2008. január 9-i és március 7-i kiegészítő észrevételeiben az Osztrák Köztársaság azt válaszolta, hogy a BVG 20. cikkének (2) bekezdése nincs hatással a DSK függetlenségére.

20 Ezt követően, 2009. október 9-én a Bizottság indokolással ellátott véleményt intézett az Osztrák Köztársasághoz, amelyben megismételte a korábban megfogalmazott kifogásait.

21 Miután az Osztrák Köztársaság által az említett indokolással ellátott véleményre válaszul a 2009. december 9-i levelében előterjesztett észrevételek nem győzték meg a Bizottságot, ez utóbbi benyújtotta a jelen keresetet.

22 2011. május 18-i végzésében a Bíróság elnöke engedélyezte a Németországi Szövetségi Köztársaság számára, hogy az Osztrák Köztársaság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

23 A Bíróság elnöke 2011. július 7-i végzésében engedélyezte az európai adatvédelmi biztos számára, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

24 2011. november 25-i levelében az Osztrák Köztársaság a Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 3. §-ának második bekezdése alapján azt kérte, hogy az ügyben a nagytanács határozzon.

A keresetről

A felek érvei

25 A Bizottság és az európai adatvédelmi biztos azzal érvel, hogy az Osztrák Köztársaság helytelenül ültette át a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdését, amennyiben a hatályos nemzeti szabályozás nem teszi lehetővé a DSK számára, hogy a feladatai ellátása során az említett rendelkezés értelmében vett „teljes függetlenségben” járjon el. E tekintetben először is arra hivatkoznak, hogy a hatályos szabályozás szerint a DSK ügyvezetőjének mindig a szövetségi kancellária egyik köztisztviselőjének kell lennie. Ennek következtében a DSK előtt folyamatban lévő valamennyi ügy intézését ténylegesen egy szövetségi köztisztviselő irányítja, akit továbbra is kötnek a munkáltatója utasításai, és aki továbbra is a BDG 45. §-ának (1) bekezdése szerinti szolgálati felügyelet alatt áll. A DSG 37. §-ának (1) bekezdése csupán a felügyelő hatóság funkcionális önállóságáról rendelkezik.

26 Másodszor a Bizottság és az európai adatvédelmi biztos azt állítja, hogy a DSK hivatala strukturális értelemben a szövetségi kancellária szervezeti egységei közé tartozik. Ebből következően a DSK sem szervezeti, sem anyagi értelemben nem független. Ugyanis a DSK hivatalának valamennyi alkalmazottja – amint az a DSG 38. §-ának (2) bekezdéséből, és a szervezeti és működési szabályzat 7. §-ának (1) bekezdéséből kitűnik – a szövetségi kancellária alá tartozik, és így a kancellária szolgálati felügyeletet gyakorol fölöttük.

27 Harmadszor a Bizottság és az európai adatvédelmi biztos a szövetségi kancellárnak a BVG 20. cikke (2) bekezdéséből és a DSG 38. §-a (2) bekezdéséből eredő, tájékoztatáshoz való jogára hivatkozik.

28 Az Osztrák Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság a kereset elutasítását kéri.

29 Hangsúlyozzák, hogy a DSK a BVG értelmében vett „igazságszolgáltatási feladatokat ellátó kollegiális hatóság”. Az ilyen szervezet a TFUE 267. cikk, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában kelt európai egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett független bíróságnak minősül, amely ennek következtében a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő függetlenség követelményének is megfelel.

30 Az Osztrák Köztársaság szerint a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdése funkcionális függetlenségre vonatkozik. A DSK ilyen értelemben független, mivel a DSG 37. §-a (1) bekezdésének megfelelően a tagjai függetlenek, és feladatkörük ellátása során senkitől nem fogadhatnak el utasítást.

31 A Bizottság által felhozott jellemzők egyike sem kérdőjelezi meg a DSK-nak a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett függetlenségét.

32 Először is az ügyvezetőnek nem kell szükségszerűen a szövetségi kancellária köztisztviselőjének lennie. A szervezeti és működési szabályzat 4. §-a (1) bekezdésének, valamint a DSG 36. §-a (3) bekezdésének megfelelően az ügyvezető személyére a jogász végzettségű szövetségi köztisztviselők közül tesznek javaslatot. Egyébiránt a DSK a szervezeti és működési szabályzata önálló módosításával úgy is dönthet, hogy az ügyvezetőt saját belátása szerint maga nevezi ki. Az a tény, hogy az ügyvezető – csakúgy, mint bármely más köztisztviselő – előmenetelében a feletteseitől, végső soron pedig valamely minisztertől függ, nincs hatással a függetlenségére.

33 Másodszor, a DSK hivatalának a szövetségi kancellária szervezeti egységei közé való tartozását illetően az Osztrák Köztársaság azzal érvel, hogy költségvetési jogi szempontból a szövetségi közigazgatás valamennyi szerve valamely minisztériumtól függ. Ugyanis a kormány feladata, hogy a parlamenttel együttműködve biztosítsa, hogy a különböző végrehajtási szervek rendelkezzenek a megfelelő anyagi eszközökkel és személyi állománnyal. Egyébiránt a hivatal kizárólag a DSK munkatervének irányításával foglalkozik. A hivatal alkalmazottai a DSK elnökének és ügyvezetőjének utasításait követik. Az a tény, hogy a hivatal alkalmazottai jogilag mind a szolgálati hierarchia, mind a díjazás szempontjából a szövetségi kancelláriához tartoznak, nincs hatással a függetlenségükre. A szolgálati felügyelet, úgy is mint fegyelmi jogkör, a DSK megfelelő működésének garanciája.

34 Harmadszor, a szövetségi kancellár „tájékoztatáshoz való jogát” illetően az Osztrák Köztársaság emlékeztet arra, hogy e jog annak garantálására irányul, hogy az autonóm szervek bizonyos mértékben demokratikus módon kötődjenek a parlamenthez. E jog nem teszi lehetővé, hogy bármilyen módon befolyásolják a DSK irányítását. Egyébiránt a tájékoztatáshoz való jog nem ellentétes a bíróságokra alkalmazandó függetlenségi követelményekkel sem.

35 Beavatkozási beadványában a Németországi Szövetségi Köztársaság hozzáteszi, hogy e korlátozott szolgálati felügyelet összhangban van a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő előírásokkal. A korlátozott szolgálati felügyelet kizárólag annak garantálására szolgál, hogy a felügyelt személy a kötelezettségeinek megfelelően cselekedjen. Ezzel szemben e felügyelet nem sérti az említett személy anyagi és személyi függetlenségét, és nem teszi lehetővé különösen az ügyek érdemét illetően történő befolyásolását. A német alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlat szerint az említett, a bírák vonatkozásában gyakorolt korlátozott szolgálati felügyelet összeegyeztethető a bírói függetlenség elvével.

A Bíróság álláspontja

36 A 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdése előírja a tagállamok számára egy vagy több, a személyes adatok védelmével foglalkozó felügyelő hatóság létrehozását, amely a rá ruházott feladatok ellátása során teljes függetlenségben jár el. A természetes személyek személyes adataik kezelése tekintetében történő védelmére vonatkozó uniós szabályok tiszteletben tartásának független hatóság általi felügyeletére vonatkozó követelmény az elsődleges uniós jogból, nevezetesen a az Európai Unió Alapjogi Chartája 8. cikkének (3) bekezdéséből és az EUMSZ 16. cikk (2) bekezdéséből is következik.

37 Következésképpen a felügyelő hatóságok tagállamokban való létrehozatala lényeges eleme az egyének személyes adatok kezelése tekintetében való védelmének (a C-518/07. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2010. március 9-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-1885. o.] 23. pontja).

38 A jelen kereset megalapozottságának értékeléséhez meg kell vizsgálni, hogy – amint azt a Bizottság állítja – az Ausztriában hatályban lévő szabályozás lehetővé teszi-e a DSK számára, hogy a feladatai ellátása során a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „teljes függetlenségben” járjon el.

39 E tekintetben már ezen a ponton el kell utasítani az Osztrák Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság azon érvelését, amely szerint a DSK függetlenségének foka megfelel annak, amit a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdése előír, mivel a DSK eleget tesz az EUMSZ 267. cikkben a tagállami bíróságnak való minősítés lehetőségére vonatkozó függetlenség feltételének.

40 Ugyanis a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítéletből kitűnik, hogy a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő „teljes függetlenségben” kifejezést önállóan, és ebből következően az EUMSZ 267. cikktől függetlenül, magának a 95/46 irányelv említett rendelkezésének szövege, valamint az irányelv céljai és rendszere alapján kell értelmezni (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 17. és 29. pontját).

41 A Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítéletében (30. pont) már kimondta, hogy a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő „teljes függetlenségben” fordulatot úgy kell értelmezni, hogy a személyes adatok védelmét felügyelő hatóságoknak olyan függetlenséggel kell rendelkezniük, amely lehetővé teszi számukra, hogy feladataik ellátása során külső befolyástól mentesen járjanak el. A Bíróság ugyanebben az ítéletben kifejtette, hogy az említett hatságoknak védelmet kell élvezniük minden olyan – akár közvetlen, akár közvetett – külső befolyástól, amely hatással lehetne határozataikra (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 19., 25., 30. és 50. pontját).

42 Az a körülmény ugyan, hogy a DSK funkcionális függetlenséget élvez, mivel a DSG 37. §-a (1) bekezdése értelmében „a tagjai függetlenek, és feladatkörük ellátása során senkitől nem fogadhatnak el utasítást”, szükséges feltétele annak, hogy az említett hatóság megfeleljen a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett függetlenség követelményének. Mindazonáltal, ellentétben az Osztrák Köztársaság állításával, az ilyen funkcionális függetlenség önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az említett felügyelő hatóság védve legyen bármilyen külső befolyástól.

43 A 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírt függetlenség ugyanis nem kizárólag az utasításokban megnyilvánuló közvetlen befolyás kizárására irányul, hanem – amint az a jelen ítélet 41. pontjában szerepel – minden olyan közvetett befolyás kizárására is, amely hatással lehetne a felügyelő hatóság határozataira.

44 Márpedig az osztrák szabályozásnak a Bizottság keresetében foglalt három kifogásban szerepelő különböző elemei miatt nem lehet úgy tekinteni, hogy a DSK a feladatai ellátása során bármilyen külső befolyástól mentesen jár el.

45 Először is, ami az ügyvezető DSK-n belüli helyzetére vonatkozó kifogást illeti, a DSG 36. §-a (3) bekezdésének, 38. §-a (1) bekezdésének, valamint a DSK szervezeti és működési szabályzata 4. §-a (1) bekezdésének együttes olvasatából kitűnik, hogy az említett ügyvezető szövetségi köztisztviselő.

46 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a DSG 38. §-ának (1) bekezdése alapján e szövetségi köztisztviselő vezeti a DSK előtt folyamatban lévő ügyek intézését.

47 Tény, hogy – amint azt az Osztrák Köztársaság megjegyzi – a DSK ügyvezetőjének a hatályos szabályozás alapján nem kell szükségszerűen a szövetségi kancellária köztisztviselőjének lennie, bár azt senki nem vitatja, hogy az említett tisztséget mindig ilyen köztisztviselő töltötte be.

48 Mindazonáltal függetlenül attól a szövetségi szervtől, amelyhez a DSK ügyvezetője tartozik, kétségtelen, hogy a DSK és az említett szövetségi szerv között szolgálati viszony áll fenn, amely lehetővé teszi az ügyvezető felettese számára a beosztottja tevékenységének felügyeletét.

49 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a BDG 45. §-ának (1) bekezdése széles felügyeleti jogkört biztosít a felettes számára a szervezeti egységébe tartozó köztisztviselők vonatkozásában. E rendelkezés ugyanis nemcsak azt teszi lehetővé, hogy gondoskodjon arról, hogy munkatársai a rájuk bízott feladatokat a törvények tiszteletben tartásával, továbbá hatékony és gazdaságos módon végezzék, hanem azt is, hogy irányítsa őket feladatkörük ellátásában, orvosolja az esetleges hiányosságokat és hibákat, biztosítsa a munkaidő tiszteletben tartását, előmozdítsa a beosztottai teljesítményen alapuló előmenetelét, valamint a képességeiknek leginkább megfelelő feladatok felé irányítsa őket.

50 Márpedig, tekintettel az ügyvezető DSK-n belüli helyzetére, a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével ellentétes az a szolgálati felügyelet, amelynek az ügyvezető a BDG 45. §-ának (1) bekezdése alapján alá van vetve. Ugyanis, bár a DSG 37. §-ának (1) bekezdése arra irányul, hogy az ügyvezető felettese ne adhasson utasításokat neki, a BDG 45. §-ának (1) bekezdése olyan felügyeleti jogkört biztosít e felettes számára, amely megakadályozhatja, hogy a DSK független legyen a feladatai ellátása során.

51 E tekintetben elegendő azt megemlíteni, hogy nem zárható ki, hogy a DSK ügyvezetőjének a felettese általi, az előmenetelt célzó értékelése ahhoz vezet, hogy az ügyvezető megpróbál előre megfelelni a felettese szándékainak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 36. pontját).

52 Egyébiránt DSK ügyvezetője és a DSK által felügyelt politikai szerv közötti viszony miatt a DSK pártatlansága nem áll minden gyanú felett. Márpedig a felügyelő hatóságok által a magánélethez való jog tekintetében betöltött védelmezői szerepre figyelemmel a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szükségessé teszi, hogy e hatóságok határozatainak, és így saját maguknak a pártatlansága minden gyanú felett álljon (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 36. pontját).

53 Mindazonáltal az Osztrák Köztársaság azt az ellenvetést teszi, hogy a DSG 36. §-a (3) bekezdésének megfelelően kijelölt szövetségi köztisztviselő a DSK szervezeti és működési szabályzata 4. §-ának (1) bekezdése alapján tölti be az ügyvezetői tisztséget. Mivel az, hogy a DSK ügyvezetője a szövetségi kancellária köztisztviselője, a DSK önálló határozatán alapul, az nem érinti az említett felügyelő hatóság függetlenségét.

54 Ezt az érvelést el kell utasítani.

55 Amint az a jelen ítélet 48–52. pontjából kitűnik, a DSK ügyvezetője, és az azon szövetségi szerv közötti szolgálati viszony, amelyhez tartozik, befolyásolja a DSK függetlenségét, és a jelen ügyben ezen az említett ügyvezető kijelölésének módja sem változtat. Márpedig az Osztrák Köztársaságnak meg kell alkotnia azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek szükségesek annak garantálásához, hogy az említett felügyelő hatóság a feladatainak ellátása során a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „teljes függetlenségben” járjon el.

56 Ezenfelül a Bizottság által felhozott második kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy a DSG 38. §-a (2) bekezdésének megfelelően a szövetségi kancellária biztosítja a DSK hivatala számára a szükséges tárgyi eszközöket és személyi állományt. Senki nem vitatja, hogy a DSK hivatala a szövetségi kancellária köztisztviselőiből áll.

57 A Bizottság állítása szerint a DSK hivatalának a szövetségi kancellária szervezeti egységei közé való tartozása azt sem teszi lehetővé, hogy úgy tekintsük, hogy az említett felügyelő hatóság a szövetségi kancellária bármilyen befolyásától mentesen láthatja el feladatait.

58 Tény, hogy – amint azt az Osztrák Köztársaság állítja – a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő függetlenség követelményének való megfeleléshez a DSK-nak nem kell önálló költségvetési tételt képeznie úgy, mint az európai adatvédelmi biztosnak a 46/2001 rendelet 43. cikkének (3) bekezdése alapján. Ugyanis a tagállamok nem kötelesek a nemzeti szabályozásukban a 45/2001 rendelet V. fejezetének rendelkezéseihez hasonló rendelkezéseket alkotni ahhoz, hogy a felügyelő hatóságuknak (hatóságaiknak) teljes függetlenséget biztosítsanak, és így rendelkezhetnek úgy, hogy költségvetési jogi szempontból a felügyelő hatóság egy minisztériumtól függ. Mindazonáltal a szükséges személyi és tárgyi feltételeknek az említett hatóság számára történő biztosítása nem lehet akadálya annak, hogy ez utóbbi a feladatai ellátása során a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „teljes függetlenségben” járjon el.

59 Márpedig az Ausztriában hatályban lévő szabályozás nem felel meg ez utóbbi feltételnek. Ugyanis a DSK hivatalának rendelkezésére bocsátott személyi állomány a szövetségi kancellária köztisztviselőiből áll, akik felett a kancellária a BDG 45. §-ának (1) bekezdése szerinti szolgálati felügyeletet gyakorol. Márpedig, amint az a jelen ítélet 49–52. pontjából kitűnik, az állam által gyakorolt említett felügyelet nem egyeztethető össze a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerinti függetlenség követelményével, amelynek a személyes adatok védelmét felügyelő hatóságoknak meg kell felelniük.

60 El kell utasítani az Osztrák Köztársaság azon érvét, amely szerint a hivatal megszervezésének módja nem érinti a DSK függetlenségét, mivel a hivatal csupán végrehajtja a DSK határozatait.

61 Ugyanis egyrészt tekintettel a személyes adatok védelmét felügyelő hatóságra nehezedő munkateherre, másrészt amiatt, hogy a DSK tagjai a DSG 36. §-a (3a) bekezdésének megfelelően feladatkörüket más szakmai tevékenységekkel párhuzamosan látják el, úgy kell tekinteni, hogy a felügyelő hatóság tagjai e feladatellátásban nagymértékben a rendelkezésükre bocsátott személyi állományra támaszkodnak. Az a tény, hogy a hivatal a szövetségi kancellária köztisztviselőiből áll, amely maga is a DSK felügyelete alá tartozik, magában hordozza a DSK határozatai befolyásolásának veszélyét. Mindenesetre a DSK és a szövetségi kancellária közötti ilyen szervezeti összefonódás miatt a DSK pártatlansága nem áll minden gyanú felett, és ezen összefonódás összeegyeztethetetlen a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „függetlenség” követelményével.

62 A Bizottság által felhozott harmadik kifogást illetően meg kell állapítani, hogy a BVG 20. cikke (2) bekezdésének és a DSG 38. §-a (2) bekezdésének megfelelően a szövetségi kancellárnak joga van bármikor tájékoztatást kérni a DSK elnökétől és ügyvezetőjétől az említett felügyelő hatóság irányításának valamennyi aspektusáról.

63 Ez a tájékoztatáshoz való jog szintén azzal járhat, hogy a DSK a szövetségi kancellár közvetett befolyása alá kerül, ami összeegyeztethetetlen a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő függetlenség követelményével. E tekintetben elegendő azt megállapítani, hogy a tájékoztatáshoz való jog egyrészt nagyon széles, mivel „a [DSK] irányításának valamennyi aspektusára” vonatkozik, másrészt feltétlen.

64 E körülmények között a BVG 20. cikkének (2) bekezdésében és a DSG 38. §-ának (2) bekezdésében szereplő, a tájékoztatáshoz való jog miatt nem lehet úgy tekinteni, hogy a DSK működésének pártatlansága bármilyen körülmények között minden gyanú felett áll.

65 Negyedszer a Németországi Szövetségi Köztársaság által felhozott, a jelen ítélet 35. pontjában szereplő érvet illetően elegendő emlékeztetni arra, hogy a DSK ügyvezetője szolgálati felügyelet alatt álló szövetségi köztisztviselő, amely felügyelet miatt nem zárható ki, hogy az említett ügyvezető felettese közvetett befolyást gyakorol a szóban forgó felügyelő hatóság határozataira (lásd a jelen ítélet 48–52. pontját).

66 A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság, mivel nem alkotta meg az ahhoz szükséges valamennyi rendelkezést, hogy az Ausztriában hatályban lévő szabályozás megfeleljen a DSK függetlenségére vonatkozó követelménynek, konkrétabban olyan szabályozást alkotott, amely alapján

–        a DSK ügyvezetője szolgálati felügyelet alatt álló szövetségi köztisztviselő,

–        a DSK hivatala a szövetségi kancellária szervezeti egységei közé tartozik, és

–        a szövetségi kancellár a tájékoztatáshoz való feltétlen joggal rendelkezik a DSK irányításának valamennyi aspektusát illetően,

nem teljesítette a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

67 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az Osztrák Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

68 Az eljárási szabályzat 69. cikke 4. §-ának első és harmadik bekezdése alapján a jogvitába beavatkozó Németországi Szövetségi Köztársaság és európai adatvédelmi biztos maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) Az Osztrák Köztársaság, mivel nem alkotta meg az ahhoz szükséges valamennyi rendelkezést, hogy az Ausztriában hatályban lévő szabályozás megfeleljen a Datenschutzkommission (adatvédelmi bizottság) függetlenségére vonatkozó követelménynek, konkrétabban olyan szabályozást alkotott, amely alapján

– a Datenschutzkommission ügyvezetője szövetségi köztisztviselő, aki szolgálati felügyelet alatt áll,

– a Datenschutzkommission hivatala a szövetségi kancellária szervezeti egységei közé tartozik, és

– a szövetségi kancellár a tájékoztatáshoz való feltétlen joggal rendelkezik a Datenschutzkommission irányításának valamennyi aspektusát illetően,

nem teljesítette a személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság az Osztrák Köztársaságot kötelezi az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

3) A Németországi Szövetségi Köztársaság és az európai adatvédelmi biztos maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.