BH 1994.1.15 I. A tanúk a nyomozás során tett vallomása a tárgyaláson akkor is felolvasható és a bizonyítékok körébe vonható, ha a tanú a tárgyaláson jogosulatlanul - a Be. 65. és 66. §-aiban foglalt okok hiányában - tagadja meg a vallomástételt [Be. 83. § (3) bek., 203. § (1) bek., 65. §, 66. §].

II. A szándékos bűncselekményt elkövető tulajdonában levő eszköznek az elkobzása kötelező;

az eszközöknek a közbiztonságra való veszélyessége csupán abban az esetben vizsgálandó, ha az nem az elkövető tulajdona [Btk. 77. § (1) bek. a) pont].

Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

Az alkalmi munkából élő I. r. vádlott élettársa a II. r. vádlott, aki férfiakkal az utcán kötött alkalmi ismerkedés alapján, üzletszerű kéjelgésből tartotta el magát és az I. r. vádlottat. Mindketten jó barátságban voltak L. O.-val, és annak élettársával, M. A.-val, aki a II. r. vádlotthoz hasonló életmódot folytatott.

A vádbeli napon a II. r. vádlott az utcán tartózkodott, és a közelben állt az I. r. vádlott gépkocsija. Az I. r. vádlott barátaival beszélgetett, amikor M. A. sértett és a II. r. vádlott között veszekedés, verekedés alakult ki. A két nő hangos veszekedésébe - az élettársa oldalán - beavatkozott az I. r. vádlott, majd a gépkocsival helyszínre érkező, L. O. is, mire az I. r. vádlott a gépkocsijából kivett egy 1 m hosszú betonvasat, és azzal nagy erővel L. O. feje felé ütött, aki úgy hárította el az ütést, hogy a bal karját a feje fölé emelte. Az ütés folytán a felkarcsontja eltörött, a másik kezével torkon ragadta az I. r. vádlottat, így a jelenlevők segítségével sikerült a vasat elvenni tőle.

Eközben a II. r. vádlott és M. A. között folytatódott a verekedés, a II. r. vádlott levette a bal lábáról a hosszú fémsarokkal ellátott cipőjét és M. A.-t nagy erővel fejbe vágta, ezáltal benyomatos koponyacsonttörést és kis terjedelmű agyroncsolódást okozott, a cipő pedig M. A. koponyájában maradt, melyet a II. r. vádlott nem is tudott kivenni. Ez a sértett életveszélyes sérülést szenvedett, mely maradandó fogyatékosságot eredményezett a koponyaműtét során létrejött csonthiány folytán.

L. O. sérülésének gyógytartama 10-12 hétre volt tehető. Az elsőfokú bíróság a tárgyalást a büntetőeljárási szabályok betartásával folytatta le. A törvénynek megfelelően járt el az elsőfokú bíróság, amikor a tanúvallomás megtételét jogosulatlanul megtagadó L. O. sértett-tanú nyomozás során tett vallomását felolvasta, és a bizonyítékok körébe vonta. E körben helyesen értelmezte és alkalmazta a Be. 83. §-ának (I) bekezdésében rögzített szabályokat, és jutott arra a helyes következtetésre, hogy a jogszabály szövegében szereplő "a tanú nem hallgatható ki" esete magában foglalja azt az esetet is, amikor a tanú azért "nem hallgatható ki", mert a tanúvallomást a bíróság előtt jogosulatlanul - a Be. 65. és 66. §-ában foglalt okok hiányában - tagadja meg.

A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság döntően megalapozott tényállást állapított meg.