BH 2011.2.49 A rokkantsági nyugdíjra való jogosultsághoz az 50-79% mértékű egészségkárosodás, továbbá a rehabilitáció tárgyában meghozott, a törvény által előírt tartalmú szakvélemény szükséges [Tny. 36/A. §].

K. L. 2008. április 2. napján rokkantsági nyugellátást igényelt, azonban az ORSZI I. fokú szakértői bizottságának véleménye szerint össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 40%-os, ezért a törvényi feltétel hiánya miatt igényét a D. Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a 2008. május 13. napján kelt határozatával elutasította.

Az igénylő K. L. fellebbezése folytán eljárt nyugdíjbiztosítási igazgatóság igazgatója a II. fokú orvosi bizottságnak az I. fokú bizottsággal egyező szakvéleménye alapján a fellebbezést elutasította, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

K. L. a határozatokat keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt és azok megváltoztatását, rokkantsági nyugdíjra való jogosultságának megállapítását, míg az alperes a kereset elutasítását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a 2008. június 10. napján kelt másodfokú határozatot a D. Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság által hozott határozatra is kiterjedően megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 2008. január 1. napjától III. csoportba tartozó rokkant.

Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság hivatkozott a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményben foglaltakra, miszerint a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 2008. január 1. napjától 50%-os és 2010 júliusában indokolt a felülvizsgálata. Hivatkozott a munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 36/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjaiban, valamint a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény (továbbiakban: Rjtv.) 1. § a) pontjában írt rendelkezésre azzal, hogy az alperes jogszabályt sértett, amikor a törvényi feltételek hiánya miatt utasította el a felperes rokkantsági nyugellátás iránti igényét, jóllehet ezen jogosultsági feltételek a felperes esetében fennálltak, megállapíthatóak. Utalt a munkaügyi bíróság a Pp. 339. § (1) és a Pp. 341. § e) pontjában írt rendelkezésre [ez helyesen Pp. 341. § f) pont].

Az alperes a felülvizsgálati kérelemmel egyidejűleg ítélet-kiegészítés iránti kérelmet terjesztett elő azzal, hogy a 2008. január 1. napjától hatályos Tny. 36/A. § (1) bekezdése utal az Rjtv. 1. § a) pontjában írtakra, illetve alkalmazandó az ab) pont, amely szerint a rokkantsági nyugdíj jogosultsághoz nem elegendő az egészségkárosodás meghatározott mértékének megállapítása, hanem a rehabilitációval kapcsolatos vizsgálat és ebben a körben való ténymegállapítás is alapvető törvényi feltétel.

A munkaügyi bíróság ezen alperesi kérelmet elutasította azzal az indokkal, hogy a felperes ismételt nyilatkozata szerint is a kereseti kérelme kizárólag az egészségkárosodás mértékére irányult, az alperesi határozat rendelkező része is csak e körben tartalmazott döntést, így nincs mód az ítélet kiegészítésére.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes jogszabálysértésre hivatkozva kérte annak hatályon kívül helyezését a Pp. 270. § (2) bekezdésére utalással.

A felülvizsgálati kérelmében az alperes idézte a Tny. 36/A. § (1) bekezdésében és az Rjtv. 1. § a) pontjában, valamint a Tny. 36/C. §-ában írt rendelkezéseket azzal, hogy ezen jogszabályok szerint a III. rokkantsági csoport feltétele az 50-79% közötti mértékű egészségkárosodás esetében az is, hogy a jelenlegi vagy az egészségkárosodást megelőző munkakörben, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra, rehabilitáció nélkül a felperes nem alkalmas, azonban a rehabilitációs szakértői szerv szakvéleménye alapján a rehabilitációja nem javasolt, azaz nem rehabilitálható.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.