BH 1996.7.366 A kötelesrész iránti igény a hagyaték megnyílásával válik esedékessé, ezért - pénzben történő kiadás esetén - a kötelezett ezen időponttól kezdődően köteles késedelmi kamatot fizetni [Ptk. 673. § (1) bek., 301. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy a felperesnek egyetemlegesen fizessenek meg kötelesrész címén 165 000 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és úgy rendelkezett, hogy mindegyik fél viseli a saját költségét. Az ítélet indokolásában a bíróság megállapította, hogy a felperest édesanyja: K. M.-né örökhagyó után a kötelesrész megilleti, ezért azt jogszerűen érvényesítette a végrendeleti örökösökkel: testvérével és annak házastársával - az alperesekkel - szemben (Ptk. 661. §). A perben megkötött részegyezségre tekintettel csak a házas ingatlan tekintetében kellett rendelkezni a kötelesrész kiadásáról, amelynek forgalmi értékét a beszerzett szakértői vélemény alapján 660 000 forintban állapította meg. Bár az alperesek ellenkérelme a kötelesrész természetben való kiadására irányult, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perben olyan körülmény nem merült fel, amely miatt a kötelesrész pénzben való kiadása bármelyik félre sérelmes lenne - különös figyelemmel arra, hogy az üresen álló ingatlant az alperesek értékesíteni kívánják. Ezért az alpereseket kötelesrész címén 165 000 forint megfizetésére kötelezte [Ptk. 672. § (1) bek.].

Az első fokú ítélet ellen a felperes a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezés miatt, illetőleg az alperesek kamat fizetésére kötelezése iránt fellebbezett.

Az alperesek csatlakozó fellebbezést nyújtottak be, és a marasztaló rendelkezés megváltoztatásával a kötelesrész természetbeni kiadására való kötelezésüket kérték.

A másodfokú bíróság végzésével a csatlakozó fellebbezést a Pp. 244. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította, majd ítéletet hozott, az első fokú ítélet fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett részében részben megváltoztatta, és az alpereseket arra is kötelezte, hogy a marasztalási összeg után 1993. november 18-tól a kifizetés napjáig évi 20% kamatot fizessenek meg. Ítélete indokolásában megállapította, hogy "a felperes kötelesrész iránti kereseti kérelmének előterjesztésekor a keresetlevél benyújtásától igényelte a késedelmi kamatokat. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság a határozat meghozatalakor a kamatfizetési kérelem felől nem döntött. Fellebbezésében a felperesek a hagyaték megnyíltától számítottan tartott igényt a kamatfizetésre, amely keresetfelemelésre a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés a másodfokú eljárásban is lehetőséget nyújt." Ezért a másodfokú bíróság a marasztalási összeg után a hagyaték megnyíltától kamat fizetésére is kötelezte az alpereseket [Ptk. 673. § (1) bek.].

Az alperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a jogerős ítélet ellen, és annak megváltoztatásával a kötelesrész természetben való kiadására kötelező döntést kértek. A tulajdoni részarány megállapításánál kérték azonban figyelembe venni az örökhagyó eltemettetésével és a hagyatéki eljárásban a közjegyzői költséggel felmerült kiadásaikat is, amelyek a Ptk. 677. §-ának (1) bekezdése alapján a hagyatékot terhelik, a bíróságok azonban ezt figyelmen kívül hagyták.

A felperes ellenkérelmében elsődlegesen azzal érvelt, hogy a per főtárgya tekintetében a felülvizsgálatot a jogszabály kizárja; egyébként az érdemi döntés mindenben helytálló, és megfelel a jogszabályoknak.