A Kúria Mfv.10085/2014/5. számú precedensképes határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 253. §, 271. §, 275. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.085/2014/5.

A Kúria a dr. Bródy János ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kovács Ágnes jogtanácsos által képviselt alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása iránt a Szegedi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.391/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.729/2013/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.729/2013/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes határozatlan időtartamú kormánytisztviselői jogviszonyát az alperes 2011. április 27-én kelt felmentésével a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján indokolás nélkül megszüntette.

Magyarország Alkotmánybírósága 2011. február 15-én kelt 8/2011. (II.18.) AB határozatával megállapította, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdése - melynek b) pontja értelmében a kormánytisztviselői jogviszonyt a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntetheti - alkotmányellenes, ezért azt 2011. május 31-ei hatállyal megsemmisítette. A határozatot a Magyar Közlönyben 2011. február 18-án tették közzé.

A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását, ennek jogkövetkezményei alkalmazását (elmaradt jövedelem, 9 havi illetménynek megfelelő összegű átalánykártérítés megfizetését) kérte. Álláspontja szerint az alperes az Alkotmánybírósági határozat közzétételét követően rendeltetésellenes joggyakorlással szüntette meg indokolás nélkül a jogviszonyát, hiszen ekkor már tudta, hogy a felmentés alapjául szolgáló jogszabály alkotmányellenes.

A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.391/2012/13. számú ítéletében megállapította, hogy a felmentés jogellenes, és kötelezte az alperest elmaradt jövedelem, 9 havi átalánykártérítés, valamint a felperesi perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy az eljárási illetéket az állam viseli.

A munkaügyi bíróság ítéletében az Alkotmánybíróság 2012. július 16-án kelt III/505/2012. számú határozata indokolása alapján kiemelte, hogy a Ktjv. alkotmányellenesnek minősített és 2011. május 31-ével megsemmisített 8. § (1) bekezdésének a folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazása kizárására irányuló indítványok elutasítása nem érinti az egyedi ügyet elbíráló bíróságok jogát arra, hogy a Ktjv. alkotmányellenessé nyilvánított, de még hatályos 8. § (1) bekezdése alapján felmentéssel megszüntetett köztisztviselői jogviszonyról szóló perben önállóan értékeljék a felmentés jogszerűsége megítélésekor a tényt, hogy annak közlésekor az alapul szolgáló jogszabály alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes kormánytisztviselői jogviszonyának indokolás nélküli megszüntetése az uniós jogba ütközik figyelemmel az Alapjogi Charta 30. és 47. cikkére, mert e rendelkezésekbe foglalt, az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez és a hatékony jogorvoslathoz, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti.

Az Alapjogi Charta 51. cikke alapján kiemelte, hogy a Charta rendelkezéseinek címzettjei a tagállamok, ezért az csak az uniós jog alkalmazása, illetve annak tagállami végrehajtása vonatkozásában nyerhet alkalmazást.

Az Alapjogi Charta 52. cikk (3) bekezdése alapján rögzítette, hogy a Charta által nyújtott védelem szintje nem lehet alacsonyabb semmilyen esetben - a nemzeti jogban az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (továbbiakban Egyezmény) által biztosított védelem szintjénél. A jogi kötőerő szempontjából utalt arra, hogy az Alapjogi Charta az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikk (1) bekezdésébe illesztett kereszthivatkozással a szerződéssel egyenértékű rangra emelkedett.

Hivatkozott a 2009. évi VI. törvénnyel kihirdetett Módosított Európai Szociális Charta 24. cikkére (mely a munkához való jogosítványaként szabályozza a munkavállaló hatékony védelemhez való jogát az indokolatlan elbocsátással szemben) azzal, hogy ezen rendelkezés az Alapjogi Chartán keresztül a magyar jogrend részévé vált annak ellenére, hogy Magyarország nem vállalt kötelezettséget ezen cikk kötelező alkalmazására.

Utalt az Emberi Jogok Európai Bíróságának a K.M.C. kontra Magyarország ügyben 19554/11. számon, 2012. július 10-én meghozott ítéletére, amelyben megállapította, hogy az Egyezmény 6. cikk (1) bekezdésének tisztességes eljárásra vonatkozó rendelkezését megsértette. E megállapítás az ítélet indokolásának alapjául szolgáló jelen perbeli üggyel megegyező tényálláson alapult.

Álláspontja szerint az uniós jogot kell - annak elsődlegessége elvéből következően - alkalmazni az ezzel ellentétes nemzeti rendelkezéssel szemben (Lisszaboni Szerződéshez fűzött 17. számú nyilatkozat).

Mindezekre tekintettel a felmentés közlésekor hatályban volt Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontjában szabályozott rendelkezés az uniós jogba ütközés folytán nem volt alkalmazható.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes jogviszonya indokolás nélküli felmentéssel történő megszüntetése a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe is ütközik, mert kiüresíti a bírósághoz fordulás alkotmányos alapjogát és a jogorvoslathoz való alapjogot [Magyarország Alaptörvénye Szabadság és Felelősség fejezet XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése, 23/1998. (VI.9.) AB határozat]. Az indokolás nélkül felmentett kormánytisztviselő a munkáltató döntésével szemben formálisan bírósághoz fordulhat, azonban a döntés jogszerűségének törvényi kritériumai olyan fokban hiányosak, hogy a bíróság sem a munkáltatói intézkedés alapjául szolgáló tényeket, sem a jogszerűségét nem tudja megítélni, csak formai szempontokból vizsgálhatja azt felül (kivéve, ha a jogvita az egyenlő bánásmód, avagy a rendeltetésszerű joggyakorlás követelmények megsértésén alapul).

Utalva az Alkotmánybíróság 8/2011. (II. 18.) AB határozat indokolására megállapította, hogy a döntés indokolásának mellőzése aránytalanul korlátozza a kormánytisztviselőt a bírói jogvédelemhez való jogában. Az érdekérvényesítési lehetőség ezen korlátozása az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 4. § (2) bekezdés alapján a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik. Álláspontja szerint az alkotmánybírósági határozat közzétételét követően, amikor a munkáltató már tudott a jogszabály alkotmányellenességéről, az általa közölt indokolás nélküli felmentés önmagában a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik még abban az esetben is, ha az Alkotmánybíróság az alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezést 2011. május 31-ei hatállyal semmisítette meg.