A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21660/2009/4. számú határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 18. §, 649. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Szabó Julia

Pfv.I.21.660/2009/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Karvázy Csaba ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Vereb Antal ügyvéd által képviselt I. rendű, dr. ifj. Hirsch Tamás ügyvéd által képviselt II. rendű alperesek ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt a Fővárosi Bíróságon 10.P.27.563/2002. számon folyamatban volt perében, a Fővárosi Ítélőtábla 2009. április 16-án meghozott 1.Pf.21.504/2008/3. számú részítélete ellen a felperes részéről 80. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.504/2008/3. számú jogerős részítéletét a per főtárgya körében a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartja;

a perköltségre vonatkozó rendelkezését az elsőfokú részítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezi.

Ez ellen a részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A 2001. január 3-án elhunyt Sz. K. T. örökhagyónak a felperes a törvényes öröklésre jogosult édesanyja.

Az örökhagyó B.-en 2000. október 25-én két - egy rövidebb és egy hosszabb terjedelmű - írásbeli magánvégrendeletet alkotott. Mindkét végrendeletben ingatlanai és ingóságai örököséül az I. rendű alperest nevezte. A rövidebb végrendeletben csak az ingatlanokat sorolta fel, a hosszabb terjedelműben ezen felül a R. Cs.-val szemben fennálló követelését is. Mindkét végrendelet az I. rendű alperes birtokában volt.

Az örökhagyó halálát követően az I. rendű alperes a felperes jelenlétében az utóbbi végrendeletet összetépte.

Az örökhagyó utáni hagyatéki eljárásban az I. rendű alperes a javára szóló végrendeletek alapján a hagyaték részére való átadását kérte. A felperes a végrendeletek érvényességét nem ismerte el, a végrendelet összetépésével összefüggésben az örökség visszautasítására hivatkozott és az örökhagyó hagyatékára tulajdoni igényt érvényesített.

A hagyaték átadása a megismételt hagyatéki eljárásban nem történt meg, a felperes tulajdonjogának megállapítására és bejegyzésére a közjegyző határidőt biztosított.

A felperes a jelen perben több kereseti kérelmet terjesztett elő. Egyéb, eddig el nem bírált kereseti kérelmei (ajándék visszakövetelése, stb.) mellett a végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte az örökhagyó cselekvőképtelensége és a végrendelet tételére való tisztességtelen befolyásolása okából. Kérte az I. rendű alperes öröklésből való kiesésének megállapítását az öröklés visszautasítására hivatkozással, valamint a 2000. október 25-én kelt R. Cs.-val szembeni követelést is tartalmazó írásbeli magánvégrendelet hatálytalanságának megállapítását is.

Az I. rendű alperes ellenkérelme e kereseti kérelmek elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság részítéletében a felperes (fenti) kereseteit elutasította, a felperest az I. rendű alperes részére 350.000 forint perköltség fizetésére kötelezte és megállapította, hogy a le nem rótt 750.000 kereseti illetéket és 138.728 forint szakértői díjat az állam viseli.

A megállapított tényállás szerint az örökhagyó 1995. szeptember 6-tól november 6-ig állt pszichiáter szakorvos ambuláns kezelése alatt. A rövid kezelés során nem volt együttműködő, Rivotril gyógyszeren kívül más gyógyszert nem fogadott el. Az orvosi diagnózis szerint Borderline személyiségzavarban szenved, gyakori depresszív állapotokkal, súlyos életvezetési töréssel, pánikrohamokkal és időnként feltételezhető pszichotikus epizódokkal.

A bizonyítási eljárás adatai (a felek meghallgatása, a tanúk vallomása, az aggálytalan igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény és annak szóbeli kiegészítése, a grafológus szakértői vélemény) mérlegelésének eredményeként a felperes nem tudta a perben kétséget kizáróan igazolni, hogy az örökhagyó a végrendelet tételekor cselekvőképtelen volt és azt sem, hogy a végrendelet tételére őt az alperes, illetve valaki más tisztességtelen befolyással bírta volna rá.

A mérlegelés során kiemelte: önmagában az a körülmény, hogy az eljárt szakértők az örökhagyó személyes vizsgálatát nem tudták elvégezni, nem teszik kétségessé a szakértők következtetéseit; arra nincs lehetőség, hogy a szakértői véleményekből egyes, a felperes számára kedvező megállapításokat kiragadva a bíróság eltérő következtetésre jusson, mert a rendelkezésre álló peradatokat együttesen kell értékelni. A mérlegelés körében tekintettel volt arra, hogy az I. rendű alperes által beszerzett szakvélemények - mint a fél előadása - a perben beszerzett szakvélemények megállapításaival egy irányba mutatnak, ezért más szakértő kirendelését, illetve ellenőrző szakértői vélemény beszerzését nem tartotta indokoltnak.

Rámutatott: a felperes által csatolt, az örökhagyót kezelő pszichiáter szakorvos orvosi véleménye kizárólag az 1995. szeptember 6-tól november 6-ig tartó kezelés adatain alapult. A szakorvos az örökhagyóval 4-5 alkalommal találkozott, ezután vele személyes kapcsolata nem volt, információval róla nem rendelkezett. Ilyen körülmények között nem volt elfogadható, hogy az általa leírtak a végrendelkezés időpontjára is irányadók lennének. A háziorvos képes volt a depressziós tünetek észlelésére, de azt maga sem vitatta, hogy a cselekvőképesség megítélésére nincs kompetenciája.

A perköltség viseléséről a Pp. 78. és 86. § (3) bekezdése alapján döntött a Pp. 75. § (2) bekezdésére utalással.

A felek fellebbezése alapján a másodfokú bíróság részítéletében az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta és a felperes által az I. rendű alperesnek fizetendő perköltség összegét 600.000 forintra felemelte. Mellőzte a kereseti illeték viselésére vonatkozó rendelkezést, egyebekben az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta. A felperest az I. rendű részére 300.000 forint perköltség fizetésére kötelezte azzal, hogy a fellebbezése folytán le nem rótt 900.000 forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

A jogerős részítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság kellően lefolytatott bizonyítás után, a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást és túlnyomórészt helytálló döntést hozott.

A szakértő összeférhetetlenségére történt hivatkozást a másodfokú bíróság elvetette. A Pp. 178. § (1) bekezdése és 13. §-a alapján arra utalt, hogy a felperes a szakvélemény előterjesztése után hivatkozott kizárási okra. A bíróságnak ezért a szakvélemény figyelembevételével kellett dönteni arról, hogy más szakértő meghallgatása szükséges-e. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság indokát adta: az elmeorvos szakértő véleményében foglaltakat mely indokok alapján fogadta el. A kifejtett indokokkal a másodfokú bíróság is egyetértett és azt állapította meg, hogy olyan eljárási szabálysértés nem történt, amely a részítélet hatályon kívül helyezését indokolta volna.