A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35460/2007/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bírók: Danziger Éva, Kárpáti Magdolna, Lomnici Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Törvényszék K.21858/2006/17., *Kúria Kfv.35460/2007/8.*

***********

Kfv.I.35.460/2007/8.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Szankáné dr. Boros Lenke jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2007. július 5-én kelt 5.K.21.858/2006/17. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 18. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 5.K.21.858/2006/17. számú ítéletét és az alperes 8429987461 számú határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az első fokú adóhatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 260.000 (kettőszázhatvanezer) forint első fokú és 130.000 (egyszázharmincezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 900.000 (kilencszázezer) forint kereseti és 1.577.900 (egymillió-ötszázhetvenhétezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az adóhatóság a felperesnél 2001-2004 évekre személyi jövedelemadó (továbbiakban szja) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott első fokú határozatban az adóhatóság kötelezte a felperest 26.297.956 Ft szja adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 13.148.978 Ft adóbírság, 6.343.063 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 8429897461 számú határozatában az első fokú határozatot helybenhagyta. Az alperes a felperes adóalapját becsléssel állapította meg, amelynek jogalapjaként a felperes által vásárolt ingatlanok, nagy összegű ajándék, illetve kölcsönök fedezetlenségét jelölte meg. Határozatában rögzítette, hogy a felperes magyar állampolgár, rendelkezik állandó magyarországi lakcímmel, gyermekei is Magyarországon élnek. A felperes az adóigazgatási eljárás során nem igazolta, hogy Horvátországban, vagy más országban rendelkezne állandó lakcímmel, szokásos tartózkodási hellyel, állampolgársággal, ennél fogva Magyarországon köteles adófizetésre.

A felperes keresetében - eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozással - az alperes határozatának első fokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az első fokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.

A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, jogi álláspontja a következő volt:

A felperes által perben csatolt bizonyítékok alapján (... számú horvát személyi igazolvány, .... számú, a Horvát Köztársaság által kiállított útlevél, a ... igazgatójának közjegyző által hitelesített nyilatkozata, tanúvallomása) azt állapította meg, hogy a felperes Magyarországon és Horvátországban is rendelkezett állandó lakóhellyel, kereső tevékenységet Horvátországban folytatott, Magyarországon csupán rokkantsági nyugdíjat folyósítottak részére. A felperes gyermekei Magyarországon élnek ugyan, de nem a felperes háztartásában. A Magyar Köztársaság és Horvát Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről, a jövedelem- és a vagyonadók területén Barcson 1996. augusztus 30-án aláírt, és a 2000. évi XVIII. törvénnyel kihirdetett - 1998. június 7-én hatályba lépett - Egyezmény (továbbiakban Egyezmény) 4. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján a felperes Horvátországban minősül belföldi illetékességűnek, és a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban SZJA tv.) 2. § (4) bekezdése szerinti korlátozott adófizetési kötelezettsége állapítható meg.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és az első fokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára, vagy az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, és az első fokú adóhatóság új eljárásra kötelezését. Jogi álláspontja szerint a megyei bíróság eljárása és határozata nem felel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 52. § (2) bekezdésében, 95. § (3) bekezdésében, 97. § (4) bekezdésében, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (továbbiakban Atv.) 1. §, 4. § (1) és (2) bekezdéseiben, 11. § (1) bekezdésében, (14)-(15) bekezdéseiben, az SZJA tv. 3. § 2. pontjában, az Egyezmény 4. cikk (1) bekezdésében, (2) bekezdés a) és b) pontjában, 6. cikk (1) bekezdésében, továbbá a Pp. 213. § (1), (2), (3) bekezdésében, 215. §-ában foglaltaknak. Azzal érvelt, hogy a felperes az adóigazgatási eljárás során nem igazolta, hogy Horvátországban vagy más országban rendelkezne állampolgársággal, állandó lakcímmel, szokásos tartózkodási hellyel, adózói együttműködés hiányában eljárását jogszerűen folytatta le, érdemi döntését megalapozottan hozta meg. A felperes a megyei bíróság előtti eljárás során sem bizonyította, hogy horvát állampolgársága ténylegesen milyen időponttól kezdődően állt fenn, illetve azt sem, hogy megélhetését valóban a külföldön végzett, az onnan származó bevételei fedezték volna.

A megyei bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül, hogy a felperesnek 2003-2004 években ingatlanértékesítésből is származott Magyarországon bevallási kötelezettség alá eső jövedelme, és nem határozta meg az Egyezmény szerinti fogalom, a "létérdekek központját", továbbá túlterjeszkedett a kereseti kérelmen.

A rendkívüli jogorvoslati eljárásban személyesen eljáró felperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Azzal érvelt, hogy a megyei bíróság előtt okiratokkal és tanúvallomásokkal bizonyította, hogy életvitelszerűen nem él Magyarországon, lakóhelye Horvátországhoz, munkahelye pedig Horvátországhoz és Németországhoz köti. A felperes hivatkozott arra is, hogy Magyarországon 2004. szeptember 10-én vált adóalannyá, mivel ekkor közölték vele adóazonosító jelét. Horvát állampolgárságát 1995-ben szerezte meg, és 1997-től rendelkezik Horvátországban állandó lakóhellyel.

Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos:

A Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § (1) és (2) bekezdése alapján eljárva - a rendelkezésére álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben az alábbiakat állapította meg: