BH 1991.7.273 Ha a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásáról szóló Egyezmény alapján a gyermek visszavitele érdekében eljárás folyik, a bíróság a szülői felügyeleti jogot érintő perben mindaddig nem hozhat olyan intézkedést, amely az Egyezmény céljával ellentétes, amíg nem születik határozat arról, hogy a gyermeket az Egyezmény szerinti eljárásban nem kell visszavinni [1986. évi 14. tvr.-tel kihirdetett, Hágában 1980. október 25-én kelt Egyezmény 1. és 16. cikke, Csjt. 71. § (2) bek., 72. § (2) bek., Pp. 156. § (4) bek.].

A Kölni Járásbíróság ítéletével a peres felek Magyarországon kötött házasságát felbontotta, és a házasságukból Kölnben 1985. február 22-én született, kettős (magyar és német) állampolgárságú, A. R. nevű gyermeket a Kölnben élő alperesnél helyezte el. Az ítélet 1990. október 10-én jogerőre emelkedett.

1991. január 7-én a felperes a gyermeket a kölni óvodából - az alperes és az óvodai alkalmazottak hozzájárulása és előzetes értesítése nélkül - elvitte, és Hollandián keresztül Magyarországra hozta, ahol azóta is v-i lakásán tartja.

Az Igazságügyi Minisztérium mint Központi Hatóság által az 1986. évi 14. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában 1980. október 25. napján kelt Egyezmény alapján megindított eljárás eredményeként a Pesti Központi Kerületi Bíróság az 1991. április 2-án meghozott végzésével kötelezte a jelen per felperesét a gyermek átadására az alperes részére. A végzést a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánította. A végzés nem jogerős, mert az ellen a felperes fellebbezéssel élt.

A felperes még a fenti eljárás kezdeményezése előtt a V-i Városi Bírósághoz benyújtott keresetében a gyermeknek nála való elhelyezését kérte. Kérelmének alátámasztására - egyebek mellett - csatolta a helyi nevelési tanácsadó pszichológusának a magánúton beszerzett véleményét. Az alperes viszontkeresetet terjesztett elő a gyermek kiadása iránt.

A városi bíróság az 1991. február 8-i tárgyaláson a feleket személyesen meghallgatta, melynek során a felek egyezően nyilatkoztak az Igazságügyi Minisztérium által megindított eljárás folyamatban létét illetően. Az alperes utalt arra is, hogy a két eljárás között - szerinte - "perfüggőség" áll fenn.

Az elsőfokú bíróság a tárgyalást elhalasztotta, igazságügyi pszichológus szakértői bizonyítást rendelt el, majd 1991. február 13-án, tárgyaláson kívül végzést hozott, és ebben a gyermeket ideiglenes intézkedéssel apjánál, a felperesnél helyezte el.

Az előzetesen végrehajthatónak nyilvánított ideiglenes intézkedést azzal indokolta, hogy a felek már több esetben erőszakkal ragadták el egymástól a gyermeket, és a bíróság ennek kívánt az ideiglenes intézkedéssel véget vetni. A gyermek jelenleg az apjánál van, "személyes vallomása" alapján a jelenlegi helyén jól érzi magát, minden feltétel biztosított a megfelelő ellátásához. Ezért indokolt őt ideiglenesen a felperesnél elhelyezni, mindaddig, míg a bíróság - "a kölni bíróság ítéletével ellentétben" - részletes bizonyítás alapján nem hoz érdemi döntést.

A végzés megváltoztatása, az ideiglenes intézkedés mellőzése érdekében az alperes fellebbezett. A felperes ellenkérelme a végzés helybenhagyására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság elnöke a Pp. 23/A. §-a alapján az ügyet másodfokú elbírálásra a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta.