A Kúria Gfv.30035/2015/5. számú precedensképes határozata általános szerződési feltételekhez kapcsolódó törvényi vélelem megdöntése tárgyában. [2014. évi XXXVIII. törvény (DH1. törvény) 4. §] Bírók: Osztovits András, Pethőné dr. Kovács Ágnes, Vezekényi Ursula

A határozat elvi tartalma:

A pénzügyi intézmény által alkalmazott, az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tévő általános szerződési feltétel törvényen alapuló tisztességtelenségének vélelmét a pénzügyi intézmény csak akkor tudja eredményesen megdönteni, ha a jogszabályi konjunktív feltételek mindegyikét bizonyítani tudja. 2014. XXXVIII. Tv. 4. § (1)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VII.30.035/2015/5.szám

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Gadó Gábor Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Gadó Gábor ügyvéd által képviselt OTP Bank Nyilvánosan Működő Részvénytársaság I.r. és OTP Jelzálogbank Zártkörűen Működő Részvénytársaság II.r. felperesnek a Dezső és Társai Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Marjai Attila ügyvéd által képviselt Magyar Állam alperes ellen általános szerződési feltételekhez kapcsolódó törvényi vélelem megdöntése iránt a Fővárosi Törvényszéken 4.G.44.559/2014. számon folyamatban volt és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.765/2014/4. számú jogerős ítéletével befejezett perben a jogerős ítélet ellen az I.r. és a II.r. felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az I.r. és a II.r. felperest, hogy 15 napon belül fizessenek meg személyenként az alperesnek 635.000 - 635.000 (hatszázharmincötezer-hatszázharmincötezer) Ft. felülvizsgálati eljárás költséget.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek az általuk kötött deviza alapú kölcsönszerződések részeként üzletszabályzatokat alkalmaztak. Ezek egyes rendelkezései lehetővé tették a kölcsönszerződésekben szereplő kamatok, díjak és költségek egyoldalú módosítását.

A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Törvény) 6. §-a és 8. § (1) bekezdés a) pontja alapján, hogy az általuk megkötött deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések részévé vált általános szerződési feltételeknek (a továbbiakban: ÁSzF) az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó kikötései megfelelnek a Törvény 4. § (1) bekezdése szerinti valamennyi feltételnek, így azok tisztességesek és érvényesek.

Kérték a tárgyalás felfüggesztését a Pp. 155/A. §-ában, illetve a Pp. 155/B. §-ára foglaltakra hivatkozással.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a Pp. 155/B. §-a alapján az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, egyidejűleg a per tárgyalását felfüggesztette.

Az Alkotmánybíróság a 34/2014.(XI.14.) AB határozatával a (a továbbiakban: AB határozat1) a Törvény egésze, valamint az 1. § (1)-(3) és (6)-(7) bekezdései, a 4-15. §-ai, valamint a 19. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket elutasította.

Az elsőfokú bíróság az ezt követően meghozott ítéletével az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmet és a keresetet is elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában egyenként foglalt állást a különböző időszakokban és különböző szerződéstípusok esetén alkalmazott ÁSzF rendelkezések tekintetében a körben, hogy a felperesek keresete milyen okból nem helytálló. Ítéletében a per tárgyává tett ÁSzF rendelkezések döntő többségét a Törvény hatálya alá tartozónak találta, és úgy ítélte, hogy azok nem felelnek meg a Törvény 4. § (1) bekezdés a) - g) pontjaiban szabályozott, általa tételesen vizsgált egyes elveknek. Ugyanakkor a perbe vitt ÁSzF rendelkezések közül több tekintetében úgy ítélte, hogy azok nem tartoznak a Törvény hatálya alá, mivel azok nem a kamat, költség, díj egyoldalú módosításra vonatkoznak. Általánosságban ilyennek tekintette az egyoldalú szerződés módosítás közlésére, nyilvánosságra hozatalára vonatkozó szabályokat, az ehhez kapcsolódó, a fogyasztókat megillető felmondási joggal összefüggő rendelkezéseket, a fogyasztó magatartásától függő kamatemelésre vonatkozó rendelkezéseket. Nem tekintette továbbá a Törvény hatálya alá tartozónak az ún. automatikus módosulást tartalmazó ÁSzF rendelkezéseket, valamint azokat a rendelkezéseket sem, amelyeknek a hatályba lépéséhez a fogyasztó hozzájárulására volt szükség.

A felperesek és az alperes fellebbezései folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta, fellebbezett indokolását saját ítélete indokolásában foglaltak szerint részben megváltoztatta.

Más indokolás mellett egyetértett azzal, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének feltételei nem állnak fenn.

A jogvita érdemében kifejtette: a Törvény hatálya alá tartozó szerződéses rendelkezés fogalma alatt a követelmények teljesülése szempontjából releváns és ezért egybetartozó kitételek összességét kell érteni. Az egyoldalú szerződésmódosításról szóló értesítésre és a felmondásra vonatkozó szerződéses rendelkezéseket is az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó szerződési feltételek részeként kell értékelni.

A szerződési feltétel akkor is egyoldalú kamat-, díj-, és költségemelést tesz lehetővé, ha szövegszerűen nem a felperesek egyoldalú jogosultságát deklarálja, de tartalma szerint a fogyasztó fizetési kötelezettségének a felperes által eldöntött emelését eredményezi. Ez azokra a szerződési feltételekre vonatkozik, amelyekből a fogyasztónak a szerződéskötéskor fizetési kötelezettsége még nem keletkezett, viszont a szerződés hatálya alatt ez többször is bekövetkezhetett. A másodfokú bíróság szerint mindezek alapján a Törvény hatálya alá tartoznak az akár a fogyasztó terhére, akár a javára történő módosításról szóló tájékoztatás díjára, az egyoldalú módosítás miatti fogyasztói felmondás költségeire vonatkozó rendelkezések is.

A másodfokú bíróság - az elsőfokú bírósággal egyezően - úgy ítélte: nem tartoznak a Törvény hatálya alá az automatikus díj-, és költségváltozásra vonatkozó, valamint a jogszabályváltozás miatt bekövetkező módosulásról szóló, továbbá a módosításhoz a fogyasztó nyilatkozatát is igénylő szerződési feltételek, valamint a Magatartási Kódex szabályainak való önkéntes alávetést rögzítő ÁSzF rendelkezések.

A Törvény hatálya alá tartozó ÁSzF rendelkezések vizsgálata körében a másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a Törvény 4. § (1) bekezdésében írt követelmények tartalmára nem a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény és a 2/2014. PJE határozatban foglaltak az irányadók, hanem - az Alaptörvény 28. cikke alapján - a Törvény miniszteri indokolásából kell kiindulni. Utalt arra, hogy a felperesek fellebbezésükben nem vonták kétségbe annak az elsőfokú ítéleti indokolásnak a helyességét, miszerint a perbeli ÁSzF rendelkezések a változás mértékét és a módosítás mechanizmusát nem tartalmazzák. A másodfokú bíróság szerint ezért a hiányos tartalmú szerződési rendelkezések nem lehetnek érthetőek, egyértelműek és átláthatóak. Hangsúlyozta, teljes körű, az egyoldalú szerződésmódosítás jogának tartalmára is kiterjedő szerződéses szabályozás lehetséges lett volna. Ilyen átlátható és egyértelmű szabályozás hiányában a felperesek által alkalmazott ÁSzF-ek egyik időszakban, egyik szerződéstípus tekintetében sem feleltek meg a Törvény 4. § (1) bekezdés a) pontja és e) pontja szerinti követelményeknek.